Blog - Behavior

Filter to this month: 2025. 03.

Harapj vagy én haraplak!
a harapás költészete Bocsi, 20-on éveseknek értelmezhetetlenül hosszú, ne is próbálkozz! “Lapozz tovább! Nincs itt semmi látnivaló” sorozatomban most egy százéves verset hozok, ami nem virágokról és holdfényes sétákról szól, hanem harapásokról. Nincs benne gyertyafényes vacsora, csak perzselő szenvedély, csontig hatoló vágy és valami nyers, ősi erő, amit ma már talán túl szélsőségesnek is tartanának egy „szerelmes vershez”. Vagy mégsem? József Attila: Szerelmes vers. Már a cím is...

Aranyszál
Fenrir és az aranyzsinór: A fékezhetetlen erő és a finom kötelékek Vannak legendák, amelyek mélyebben rezonálnak velünk, mint mások. Fenrir története számomra mindig is különös visszhangot keltett, mintha egy rejtett igazságot hordozna magában – egy érzést, amelyet túl jól ismerek. Fenrir, a hatalmas farkas, a világ egyik legerősebb lénye volt. A skandináv istenek rettegtek tőle, mert tudták, hogy ha szabadon marad, egyszer elhozza a pusztulást. Megpróbálták erős láncokkal...

El fognak árulni...
A várad falai a sok ostromtól megerősödtek. Sokan próbálták a feltétel nélküli megadásod elérni, de a várad falai erősek. Rohamozták fényes páncélú, nagy hangú lovagok, de mind elvérzett a falaid tövében…. Mára már csak porosodó csontvázak. Néha, mikor már nagyon unatkoztál kimentél egy két lovaggal eljátszani, de a falaidon belülre egy sem jutott. Játszottál velük, hagytad, hogy örüljenek, hogy győztek, övék a vár, de önteltségükben nem vették észre, hogy a falakon kívül tűzték ki...

A Fehér Holló keresése
"Ez az utolsó esélyed, aztán már nem fordulhatsz vissza. Ha a kéket veszed be, a játéknak vége... felébredsz az ágyadban, azt hiszel, amit hinni akarsz. De ha a pirosat, maradsz Csodaországban, és én megmutatom milyen mély a nyúl ürege." Mátrix ikonikus mondatával indítom a blogom. A gyávasággal nem tudok mit kezdeni. Tisztelem a subokat. A világ legbátrabb emberei, mert képesek odaadni önmagukat. Ez nagy felelőség a fogadó fél részéről, de ha mindkettő megvan egy nagyon szép dinamika...

Makrancos Kata :)
Ismét, csak egy idejétmúlt Shakespeare-elemzés. Valami régi papírszagú drámáról szól, amit már ezerféleképpen magyaráztak. Ki a franc olvas ilyeneket? Uncsi ez is! Mégis itt vagy? Akkor beszéljünk a Makrancos hölgy-ről. Megint elolvastam. Nem először, és nem is utoljára. Sokáig nem tudtam, mit is gondoljak erről a darabról. Mert mit látunk? Egy szilaj, öntörvényű nőt, akit Petruchio megszelídít. Egy női főhőst, aki az elején harap, rúg és csíp, a végén pedig szelíden lesüti a szemét,...

Kettészakított élet- Jégtündér
Lapozz tovább! Nincs itt semmi látnivaló, csak egy ide nem illő szubjektív műelemzés. Olyan papír izéről szól, amiben még emojik sincsennek. Uncsi! Olvastam sokszor, eredetiben is, németül is, és ha végre rendesen megtanulok angolul, úgy is el fogom. Katona korom óta többször sikerült elolvasnom. Most is el kellett. Lehunyt szemmel tettem hasamra ismét Kir Bulicsov Kettészakított élet című novelláskötetét. A szívem egyszerre volt csordultig fájdalommal és reménnyel. Mosoly...

Ne szeress belém! :)
Lehet hogy nagyképűen hangzik, de ne szeress belém! Sok mindent megéltem már, öltem és öleltem, tettem mindig amit kell. Szerettem és voltam szeretve. Ezer életet éltem minden örömével, minden fájdalmával. Próbálom azt hinni, hogy tanulok mindenből, de látnom kell, hogy a gyermeki naivitásom nem kopik az évekkel. Régóta vagyok itt és a mintázat ismétlődik. Rámírsz, talizunk, belém szeretsz. Boldogság van és élünk. Majd eltelik két év és birtokolni akarsz. Ami addig tiszta volt...