Blog - Azurit

Filter to this month: 2020. 11.

Nem én voltam...
Átlagos hétfő este. Még egy pillantás a telefonomra. Villámcsapás. Ismerősnek jelölt Zászló, a volt a menyasszonyom. Úristen, miért? Pörögnek a lehetőségek a fejemben. Talán elkezdett biztosítózni - gondolom megvetéssel. Irány a zuhany, hűteni koponyám. Zászló... Meseszép történet volt, három és fél év tömény harmónia. És amilyen hihetetlenek a mesék, olyan hihetetlenül ocsmány véget keverintett neki. Olyan ocsmányat, hogy elvesztettem az emlékeimet rólunk. Pontosabban a "tudom"...

Mint Zorba...
Amikor már kezdenek összeállni a darabkák, néha gondol egyet a Nagy Rendező (hitvilág szerint behelyettesítendő), és meghúzza a Jenga torony egyetlen alap fahasábját, és hangosan kacag az összeomláson. Mi meg táncolunk egyet a romokon, mint Zorba. https://www.youtube.com/watch?v=D1ijJNvnEp4&ab_channel=LuciaDani Az úgy volt, hogy először megvolt a hely, ahol van szállás, ahol lehet esküvő. Ráadásául a hely azé a vállalaté, ahol Mamamaci dolgozik, szóval piaci áron alul volt ajánlatunk....

Két széljegyzet a mai nap margójára
1. "Az embereket nem a dolgok zavarják, hanem a róluk alkotott nézeteik." * Epiktétosz * 2. - Mester, mi a boldog élet titka? - Hogy ne vitatkozz ostobákkal. - De hát Mester! Ez tiszta baromság! - Igazad van, Fiam. * A Zinternet * https://www.youtube.com/watch?v=xMBbOYRf4sM&ab_channel=metikus

Kell egy nyelv...
"Я только малость объясню в стихе, на все я не имею полномочий... Я был зачат, как нужно, во грехе – в поту и в нервах первой брачной ночи." - Владимир Высоцкий, Мой Гамлет. - "Én csupán elmondom egy kicsit versben, Nincs is többre felhatalmazásom, Bűnben nemzettek engem, úgy, ahogy kell, Izzadtan, reszketve a nászágyon." - Vlagyimir Viszockij, Az én Hamletem. Ahhoz, hogy beszélgetni tudjunk, vitázni egymással, kapcsolódni és szétválni, kell egy közös nyelv, amin ezt...

A tökéletes pár
Az alapot adó gondolatokért köszönet VV-nek, aki véletlen sem villa-, hanem Pixilakó. A tökéletesség fogalmát végső soron a görögöktől, azon belül is Platóntól örököltük. Ez nagyon kemény kultúrtörténeti hagyatékkal bír számunkra. Például a görögök tudták, hogy ami időben keletkezik, az el is pusztul, és ami időben változik, az nem lehet tökéletes, mert a tökéletesség egy tűpontos állapot, amin minden változás csak ront. Így Platón tökéletessége az ideák közé menekült, és jócskánt...

Szerep - játék
Imádok játszani. Némi függőségre is hajalmos vagyok. Pénzben ezért nem szoktam játszani. De régebben szerettem kockulni, és középsúlyos társasjátékgyűjtő szenvedélyem van. Az, hogy kevés idő van már egy-egy darabra, némileg kordában tudja tartani a gyűjtő szenvedélyem. Mindig jó felnézni a nem is tudom, a valahol 35+ db körüli gyűjteményre. Alapból a stratégiai társasokért vagyok oda, de azért széles a paletta. Nagy családi kedvenc például a Mars Terraformálás, de szerelem például a...

Mi kell hozzá?
Egy ideje érik bennem ez a bejegyzés... Mostanában sokszor szembesültem azzal a "kiégéssel" , hogy itt nem lehet ismerkedni. Hát, hogy a frászba ne lehetne itt ismerkedni, ha nekünk összejött? Nem hinném, hogy az egyetlen valamire való szub nőt halásztam volna le az oldalon, aki akart is valamit az élettől... Sőt, tudok még jópár csendes párról, akiknek sikerült... Szóval a helyett, hogy ráfeszülnénk az "itt miért nem lehet ismerkedni"-re, lássuk egy kicsit a pozitív oldalt, hogy nekünk...

Don Quijote lázadása
Don Quijote gyermekemberként a piacon játszadozva véletlen felborította egy kínai árus asztalát, aki a lehető legszörnyűbb átkot mondta rá, amit a kínaiak ismernek: "Élj érdekes korban!" Hiszen melyik egyszerű kínai parasztnak van szüksége arra, hogy földje felett háborúk és összeesküvések, bukások és felemelkedések zajlódjanak. Tudták jól a földművesek, az ilyen úri mulatságok sosem növelik - csak elviszik a terményt. Don Quijote tragédiája abban állt, hogy nem fogott rajta az átok....

Még mindig minek nevezzelek
Amilyen simán meg tudtunk egyezni az "Azúrné Cica Maci" formátumban, olyan nagy harcot vívtunk a gyerek keresztneveit illetően. Olyan típusú ember vagyok, akinek elég tágak a határai, kevés dologhoz ragaszkodom, amihez viszont igen, ahhoz eléggé. És hát a gyereknek mindig a legjobban akarja az ember. Ez az evolúciós "csak az utódnak jobb legyen" nyomás egyébként vicces dolgokat eredményez. Hiába mondod egy férfinak, hogy átlövöd a szívét, kihúzott mellkassal és fegyvernek látszó...

Minek nevezzelek?
Azért zajlanak nálunk a dolgok a háttérben. Például kezd kitisztulni az esküvő menete. Felkelünk... (Én felkelek, Ő nem is aludt...), elmegyünk a templomba, ő is igent mond, aztán elmegyünk a polgárira, megint igen mond, és beírjuk a nevünket a nagykönyvbe... És itt volt egy kis fennakadás. Birtokló típus vagyok, és régimódi, számomra jó érzés lesz látni a "né" képzőt Cicamaci neve elején. Számára kevésbé, de vita nélkül rábólintott (milyen mázli, hogy ezt a nőt veszem el...). Úgy...

Lélekzet vétel
Kicsit komolyabbra véve a szót, megint azt se tudom, milyen nap is van ma. Úgy érzem magam, mint az a srác, akinek szociális helyzetét leginkább a szűnni nem akaró hebegéssel lehet jellemezni, és aki ennek ellenére (inkább, éppen ezért), a tér egy véletlenszerű pontján egy szutykos-ködös hétfő reggel lassan apad öntudatra a legújabb dizájner hatásából... Mennyi ideje már, hogy megint eltemetett a munka? Két vagy három hete? Netán egy örökkévalóság óta? Mióta nem érintkezek másokkal? Hogy...

A DOM manipuláció
És végre, a hosszabb hallgatás alatt megint megvilágosodtam. Most már tudom, mi így, csupa nagybetűvel a DOM. Elöljáróban leszögezném, hogy van egy elméletem arról, hogy egyes szakmákban a bdsm iránt rajongó emberek felülreprezentáltak a társadalom egészéhez képest. A szub nők körében tipikusan ilyen szakma az óvónő. Nem azért, mert a szexuális beállítottságukból következne a szakmájuk, hanen mert azok a mögöttes "szuperfeminim" késztetések triggerelik az "anyasághoz közeli"...