Az én kötődési mintám elkerülő, szorongó.
Gyerekkoromban azt tapasztaltam, hogy a szeretet feltételes, bizonytalan. Ezért mikor közel kerültem valakihez, az egyúttal veszélyesnek vagy fájdalmasnak is tűnt. Az elkerülő, szorongó kötődés az elérhetetlen, vagy foglalt partnerekhez vonzott, mert ezt ismerem "szeretetként". A kapcsolataim, ennek a folyamatos hiánynak az újrajátszásai voltak, amiben ha sikerül megszerezni a vágyott személy szeretetét, akkor végre jóváteszem a múltat. Valójában nem a másik embert akartam, hanem rajta keresztül próbáltam a múltbeli kötődési sebeket begyógyítani.
Ez az egyik leggyakoribb, legmélyebb tudattalan ismétlési minta. Ebben a közösségben is rengetegen szenvednek ettől, anélkül, hogy egyáltalán tudnának róla. A legtöbb itt olvasható személyes hangvételű blog erről a kapcsolatból kapcsolatba sodródásról szól. A BDSM pedig mint "életforma" nagyon szépen illeszkedik ebbe a keretbe. A kérdés, hogy mennyire lehet megszabadulni ettől a mintától, mennyire lehet egy működő, kölcsönös bizalomra épülő kapcsolatot kialakítani anélkül, hogy egy olyan múltat próbálunk folyton helyrehozni aminek mi magunk is elszenvedői voltunk. A szorongó, bennünk lévő gyermek válaszokat akar. Miért nem szeretik? Miért nem őszinték hozzá? Amíg ebből a gyermeki állapotból működünk, addig egyben függő viszonyban is vagyunk tőle. Várunk, és kapaszkodunk valamibe, ami soha nem jön el. Meg kell érteni, hogy a kérdésekre nincsenek mindig válaszok. Nem lehet a múltat semmivel jóvátenni, nem lehet begyógyítani a sebeket.
A jó hír viszont, hogy el lehet gyászolni, és el is kell.
Comments (1)
Ezek emberi érzések, csak az a kérdés minden percünket átitatja-e vagy pedig időről időre érkezik meg lelkünk fájdalma.