Kedvenc netes pornóm

A pornóvideó rossz. Már az ókori görögök is megmondták. :)
De tréfán kívül: növeli az ingerküszöböt, beszűkíti a vágyakat és a nemi fantáziák irányát.
Zsengébbeknél testkép-zavarhoz vezet, mások azt a téves kényszerképzetet teszik a magukévá, hogy az átlagos nő vagy férfi az ilyen és olyan méretekkel, kinézettel bír, és így csinálják átlagosan.

Nem csak olvasmányélmény, hanem a tapasztalat is igazolja mindezt.

Viszont valahol valami olyasmit olvastam (nagy igazság), hogy amikor kisülsz, és utána nem akarsz különösebben semmit, az akarati ellazulás mélypontján vagy;
No, ha azt a nőt (dolgot, piros autót, kütyüt, pozíciót, bármit) abban a kiüresedett állapotodban is akarod (azaz nem tűnik unalmasnak és teljesen fölöslegesnek), akkor tényleg akarod.
Hasonló lehet a zen bölcsességéhez, amikor az ember csak lebeg és nem akar semmit.
(Utóbbi élményhez még ennyi szerencsém sem volt.)

Eddig a bevezető.

Nos, a minap volt egy találkám egy nővel. Fűztem hozzá bizonyos reményeket (beszélgetés, tapogatódzás, vágyak-képek), de - szokásomtól eltérően - a "nagy napon" megnéztem a kedvenc pornómat. Marok Marcsa tette a dolgát, el is élveztem.
Ezután még tettem a dolgom, útnak indultam, megérkeztem. Megérkezett a hölgy is.
Ettünk-ittunk-társalogtunk, majd elhagytuk a helyszínt, egyikünk balra, a másikunk jobbra. Igazából mindketten a kijárat felé, de így képszerű. Szóval semmi különös érzéssel a belsőnkben.
A külalak olyan, amilyen, a beszélgetés szintén.

A kiüresedés utóhatásaira tekintettel jóval könnyebb volt azt mondanom magamban, hogy hadd menjen. Nem akarom én azt annyira. Sőt, semennyire se.
Ha nem lettem volna annyira üres, akkor még azt mondhattam volna, hogy csiholjuk egy kicsit, mert lehet még belőle valami.
Valami középszar.

De nem mondtam, és ez így van jól.
Valamire mégis csak jó a pornó.