valami benne van

" Nő: Hol rontottam el Mester?
Mester: Mindenhol lányom!
N: Az hogy lehet, úgy érted mindent rosszul csináltam?! Az nem lehet, én megtettem mindent.
M: Nem lányom, Te tettél, de épp a "mindent" nem tetted meg!
N: Hogy érted ezt?
M: Apát akartál, lányom, megkaptad! Mondd mit jelent szerinted az, hogy "apa"?
N: Hát, aki keresi a pénzt, megoldja, külső erő (no meg beáll a a háztartásba, gyerekek meg... ilyesmi).
M: Hát ez az látod, nem ezt jelenti! A férfit jelenti lányom, aki erejével odaadásával táplálja a családot! De a tüzet nem csak őrizni, de táplálni is kell! S Te nem törődtél a Fényével!
N: Na, de mi lett a szerelmével?
M: Megölted!
N: ÉÉÉN? Én öltem meg? Az nem lehet, én szerettem!
M: Valóban? Akár egy háztartási gépet! (Naaa! legyen lánctalpas!) S pont úgyis birtokoltad! Gondolod egy házassághoz elég ez?
N: Na, de hol hibáztam, Mester?
M: Megfeledkeztél róla lányom, hogy ott él benne a lélek! Mert a férfi szerelme a lelkéből fakad! Három kör egymás körül: Fiú, a belső kör, férfi a középső, s apa a legkülső. Te csak az apát szeretted (azt a funkciót használtad...), de közben megfeledkeztél a férfiról! S egyáltalán nem érdekelt a benne élő fiú, a tiszta gyermek! (Aki a gyerek helyett játszik az ajándék villanyvasúttal) Te voltál az ő tükre, de Te önmagaddal voltál elfoglalva, ahelyett hogy ővele foglalkoztál volna! Neked csak az apa kellett (amíg tele van az erszény, te maradsz a polgáreszmény!), de férfi nélkül nincsen apa, s ha elhal a gyermek, kihuny a szerelem tüze! Magára hagytad, elfordultál tőle, s lassan halkul, elsorvadt a lángja, a Fénye!
N: De mit tegyek most Mester?
M: Figyelj, s tanulj tőle!
N:ÉN tanuljak tőle? Dehát én vagyok az erő, mit tanulhatnék egy erősnek látszó férfitól?
M: Ezt fiam. Erősnek látszóságot! Mert ez az Ő ereje. A szíve (...)! Messze felül van ez a Te erődtől!
N: De hogyan tehetném ezt Mester?
M: Mondtam már! Figyelj! Figyeld és csendesedj el! Kérdezd és hallgasd! Ne Te legyél a fontos, hanem ő! Ismerd meg. Nem csak kívül, belül is! Mire vágyik mit kíván, mit szeret! S hagyd el a kifogásaid!
N: Na, de Mester én nem fogom feladni önmagamat!
M: Akkor bizony elvesztél lányom. Mert ő a Te Forrásod, Ő az aki téged táplál, s őnélküle Te csak félember vagy! Persze kereshetsz másikat, de amíg meg nem érted, el nem fogadod minden férfiban él a lélek, csak egy üres tükör maradsz! Tehát Te döntöd el megtöltöd-e tükrödet a Tűz fényével, vagy csak ...-odban fürdeted magad! Engedd meg, hogy megmutassa magát szeresd, óvd, és öleld, hogy a lelke hátországa biztonságban érezze magát, s akkor megnyitja majd neked lányom, a Gyönyör kapuját!
Mert a férfi a tudás, a bölcsesség forrása, s tudása azért adatott hogy tápláljon, s erőssé tegyen Téged, ha Te befogadod. De a forrást óvni és táplálni kell, tükrözni, mert elapad! S ő felemel Téged, lányom azért hogy Te is emelhesd őt! Így működik! Koronázd meg a férfit, hogy királynője lehess! S óvd mint a legbecsesebb ékszert, mert Ő a Te igazi kincsed! S nélküle erőd tán lesz, de elsorvad a szíved!
N: Köszönöm, Mester! Tehát ez a minden, a lelke, a Forrása! Így lesz! Királlya teszem a férfimat, s a királynője én leszek!

S azt hiszitek ez mese?! Pedig nem az! Ez az igaz szerelem, ahol a nő a Föld, s a férfi az ő Napja, hiszen a Földben van elültetve a mag, benne él a tavasz, a nyár, minden virág, s az új élet belőle fakad, de mit ér a Föld s a mag, a Nap fénye nélkül, s mit ér a Nap fénye a Föld nélkül, ahol fű, fa, virág a Nap fényét szomjazza? S mit ér a sivatag, ahol a Nap fénye elpusztít minden növényt, s helyén csak kopár sivatag marad?"

[Én még egy kis öntözővizet kérnék...]

Világháló - kifordítva