mester6van (75)
Dominant
Male, Bisex
  • VIP
Articles by time
2024. 03. (48)
2024. 02. (63)
2024. 01. (64)
2023. 12. (63)
2023. 11. (52)
2023. 10. (66)
2023. 09. (62)
2023. 08. (64)
2023. 07. (70)
2023. 06. (56)
2023. 05. (59)
2023. 04. (47)
2023. 03. (71)
2023. 02. (44)
2023. 01. (55)
2022. 12. (76)
2022. 11. (54)
2022. 10. (48)
2022. 09. (65)
2022. 08. (75)
2022. 07. (62)
2022. 06. (80)
2022. 05. (52)
2022. 04. (81)
2022. 03. (60)
2022. 02. (54)
2022. 01. (66)
2021. 12. (63)
2021. 11. (56)
2021. 10. (45)
2021. 09. (58)
2021. 08. (76)
2021. 07. (74)
2021. 06. (55)
2021. 05. (63)
2021. 04. (67)
2021. 03. (54)
2021. 02. (56)
2021. 01. (65)
2020. 12. (45)
2020. 11. (82)
2020. 10. (64)
2020. 09. (51)
2020. 08. (61)
2020. 07. (53)
2020. 06. (49)
2020. 05. (66)
2020. 04. (69)
2020. 03. (82)
2020. 02. (48)
2020. 01. (55)
2019. 12. (55)
2019. 11. (37)
2019. 10. (52)
2019. 09. (51)
2019. 08. (75)
2019. 07. (58)
2019. 06. (53)
2019. 05. (71)
2019. 04. (60)
2019. 03. (61)
2019. 02. (71)
2019. 01. (74)
2018. 12. (39)
2018. 11. (46)
2018. 10. (34)
2018. 09. (58)
2018. 08. (41)
2018. 07. (50)
2018. 06. (36)
2018. 05. (39)
2018. 04. (30)
2018. 03. (30)
2018. 02. (34)
2018. 01. (40)
2017. 12. (27)
2017. 11. (47)
2017. 10. (26)
2017. 09. (28)
2017. 08. (42)
2017. 07. (51)
2017. 06. (28)
2017. 05. (36)
2017. 04. (44)
2017. 03. (54)
2017. 02. (28)
2017. 01. (50)
2016. 12. (49)
2016. 11. (46)
2016. 10. (43)
2016. 09. (37)
2016. 08. (44)
2016. 07. (56)
2016. 06. (48)
2016. 05. (55)
2016. 04. (35)
2016. 03. (40)
2016. 02. (69)
2016. 01. (69)
2015. 12. (44)
2015. 11. (43)
2015. 10. (65)
2015. 09. (65)
2015. 08. (68)
2015. 07. (74)
2015. 06. (85)
2015. 05. (102)
2015. 04. (69)
2015. 03. (68)
2015. 02. (74)
2015. 01. (57)
2014. 12. (56)
2014. 11. (56)
2014. 10. (55)
2014. 09. (63)
2014. 08. (64)
2014. 07. (58)
2014. 06. (42)
2014. 05. (64)
2014. 04. (48)
2014. 03. (92)
2014. 02. (59)
2014. 01. (44)
2013. 12. (46)
2013. 11. (53)
2013. 10. (33)
2013. 09. (41)
2013. 08. (48)
2013. 07. (52)
2013. 06. (62)
2013. 05. (60)
2013. 04. (55)
2013. 03. (83)
2013. 02. (62)
2013. 01. (61)
2012. 12. (58)
2012. 11. (45)
2012. 10. (54)
2012. 09. (56)
2012. 08. (61)
2012. 07. (63)
2012. 06. (31)
2012. 05. (30)
2012. 04. (33)
2012. 03. (24)
2012. 02. (20)
2012. 01. (37)
2011. 12. (33)
2011. 11. (33)
2011. 10. (30)
2011. 09. (26)
2011. 08. (25)
2011. 07. (29)
2011. 06. (25)
2011. 05. (21)
2011. 04. (21)
2011. 03. (20)
2011. 02. (19)
2011. 01. (29)
2010. 12. (24)
2010. 11. (21)
2010. 10. (25)
2010. 09. (14)
2010. 08. (26)
2010. 07. (32)
2010. 06. (24)
2010. 05. (23)
2010. 04. (32)
2010. 03. (25)
2010. 02. (33)
2010. 01. (42)
2009. 12. (34)
2009. 11. (26)
2009. 10. (26)
2009. 09. (16)
2009. 08. (26)
2009. 07. (37)
2009. 06. (32)
2009. 05. (31)
2009. 04. (39)
2009. 03. (41)
2009. 02. (23)
2009. 01. (56)
2008. 12. (24)
2008. 11. (22)
2008. 10. (13)
2008. 09. (32)
2008. 08. (41)
2008. 07. (31)
2008. 06. (10)

Tamás újabb kalandjai a Balcsin (2)

2018. 07. 10. 09:22 | Published: 913x
Tamás természetesen várt a vonatnál minket, engem s nagyon nem lepődött meg, mikor hárman szálltunk le, de a fiúk igen, hogy Tamás perfekt német tudással fogadta Őket. Akkor derült ki, hogy Tamás bár magyar, de nem Magyarországon él, hanem egy szomszédos államban. Láttam alaposan méregették egymást a fiúk s talán elégedettek is voltak a látvánnyal.
Tamás üdvözlés után alázatosan megkérdezte, miután a csomagokat elhelyezte a csomagtartóban:
- Uram, akkor bevásárlás lesz előbb, vagy a kikötőbe menjünk?
- Természetesen előbb bevásárolunk alaposan, s csak utána megyünk a hajóra, ahol először hajórend ismertetés, ismerkedés egymással s utána rendrakás, elpakolás s kihajózás a menetrend. – válaszoltam mosolyogva.
- Igenis Uram! – hallatszott egyszerre mind a három sráctól, persze németül.
A bevásárlást gyorsan lezavartuk, mert mindenki már a hajón szeretett volna lenni és más, érdekesebb, izgalmasabb dolgokkal foglalkozni . Erre is sor került.
Mikor végre már kihajóztunk, a srácokat leültettük, hogy ne zavarjanak, s mi összeszokottan intéztük a szükséges műveleteket. Kint a vízen már siklott a hajó, mert jó szelünk volt, így megkérdeztem:
- Merre menjünk? Mehetünk, a tihanyi szoroson át egészen Keszthelyig s akkor láttok sok mindent a vízről, vagy menjünk, csak keresztbe Balatonfüredig s ott kezdjük az ismerkedést a Balaton parttal?
- Ha szabad választani, akkor nézzük meg persze a Balaton menti tájakat is, de előtte, közben ismerkedjünk meg egymással is s Urunk is velünk.  - mondta szerényen, de somolyogva Kurt.
- Mire vagy kíváncsi, vagy inkább kire? – kérdeztem vissza Kurtot, de persze tudtam a választ előre.
- Ha lehet s már eléggé eltávolodtunk a parttól, akkor szeretnék/szeretnénk mez-telenül lenni, itt a hajó fedélzetén, amíg s ahol csak lehet. Lehet? – kérdezett vissza.
- Igen lehet, de ne feledd, Ti nem vagytok az erős napfényhez szokva, így be kell kennetek Magatokat. Egymást kenitek be-, le, vagy inkább ezt a matrózunk végezze rajtatok? – évődtem velük. – Mi már cserzett bőrűek vagyunk, rajtunk már alig fog a Nap.
- Szívesen megnézném, milyen a cserzett bőr! – szólalt meg Bert elpirosodva, de rögtön hozzátette: - Természetesen nem Uramra volnék kíváncsi, bár…. – kezdte, megint elpirult s így folytatta: - hanem Tamás matrózunkra, hogy lássuk mi vár ránk egy hónap múlva!
- Nincs akadálya, hogy megnézzétek. – egyeztem bele, de mire hátranéztem Tamás már nem volt a fedélzeten.
- Hova a fenébe lettél Tamás? Bújj elő azonnal, mert különben azonnal ki is verem a seggedet szép pirosra alaposan, hogy az ne barna, de vörös legyen! – kiáltottam, de Tamás nem tűnt fel erre sem.
- Nézzetek utána, s ha kell, erőszakkal állítsátok elém, de tüstént! – dühöngtem már.
Jó időbe beletelt, mert a srácok mindenhol keresték a hajón, a kajütben, de nem találták, mert nem ott volt, hanem lekapva gatyáját és a matrózblúzt magáról, halkan a vízbe ereszkedett s ott úszott a hajó mellett az egyik kötélbe kapaszkodva. Én hamar észrevettem, de nem mutattam, hanem a fiúkat biztattam, sürgettem a kereséssel.
- Mi lesz már, nem igaz, egy matróz nem tűnik el egy hajó fedélzetéről. – próbáltam segíteni s irányítani a keresésüket, de nem hallották, vagy értették meg a srácok.
- Uram, már mindenhol megnéztük, de nem találjuk. – álltak végre elém kifulladva.
- Kár, mert így rajtatok teljesítem ki a dühömet. – morogtam s már utasítottam is őket.
- Mindent kapjatok csak le magatokról! Minden mezt, hadd látom, jó vásárt csináltam-e, vagy menjek vissza kicserélni titeket jobbakra. – dühöngtem hangosan s láttam Tamás jót nevet magában a vízben. (Te is jössz majd! – gondoltam)
- Ne olyan lassan! Gyorsabban! – sürgettem őket s felkapva egy hosszú szíjakból álló korbácsot, már ütöttem is őket, ahol értem. Így persze csak akadályoztam őket, mert mindig ki- kibillentek az egyensúlyukból s nem tudtak kilépni a rövid nadrágjukból, majd a boxereikből. Végre már a pólók is lekerültek róluk s akkor úgy ütöttem, hogy a korbács szíja a lábaik köré csavarodjon s a korláton át a vízbe essenek. Sikerült.
Persze ezt látta, várta tamás, így a másik oldalon már fel is kapaszkodott s gyorsan magára kapta a gönceit s már jelentkezett is az árboc tövétől:
- Itt vagyok Uram, de „dolgom volt”, s bocsánat a személyi szükségleti idő nekem is jár.  - mondta s nevetett közben.
- Majd adok én neked ilyen időt! – háborogtam s ráordítottam.
- Le azokkal a göncökkel, irány a Balatonba! Fenékmosás! – cöcögtem s mutattam a srácok felé eső oldalon ugorjon, mert az is láttam Kurt jól úszik, de Bert kicsit kapálódzott s alig tudta már magát fenntartani a víz felett.
Tamás megértette, beugrott Bert mell s nyúlt utána, hogy segítsen, de az a fuldoklók „jó szokása szerint” a nyakába kapaszkodott s így akadályozta Tamás úszását is. Ezért orrtövön vágta, majd a meglepett Bertet megfordította, a hátára fektette s a hajóhoz tolta. Ott én már nyúltam felé, a kezeit megfogva, Tamás s Kurt pedig a lábainál fogva tolta felfelé, így hamarosan már a fedélzeten hasalt, lihegve.
- Miért nem mondtátok, hogy Bert nem tud úszni? Milyen matróz lesz ebből? – kérdeztem tetetett haraggal.
- Azt gondoltam tud. – szólt Kurt, majd folytatta: - biztosan megrémült a hirtelen vízbeeséstől s ezért fuldoklott.
- Aki tud úszni, az akkor is tud, ha megijedt! – szögeztem le s parancsoltam: - Gyertek ki Ti is, fel a fedélzetre!
- Azt ígértem a fiúknak, hogy láthatnak cserzett, barna bőrrel, majd szép pirosított fenékkel. Így hát forogj, mutasd meg magadat! Utána pedig ölelgesd az árbocot, mert kipirosítalak, te köcsög! – szóltam s mikor Tamás már átölelte az árbocot, akkor még valamit kivettem, pontosabban felvettem magam mellől s Tamáshoz lépve megujjaztam s végül bel nyomtam a kis, fekete, kunkori farkincát s úgy léptem hátra s már suhogott is a korbács.
A fiúk döbbenten nézték előbb, majd a látványra mégis elnevették magukat. Tényleg érdekes volt, ahogy ott ölelte az árbocrudat egy cserzett, barna bőrű srác, fenekéből kiállt egy kunkori fekete farkinca s egy-egy ütés nyoma már meglátszott a barna bőrön, de a feneke kezdett szépen pirulni. Még csattogott egy ideig a korbács, mire a srácok már kezdtek sziszegni.
- Aha, sajnáljátok? – néztem rájuk. – Lehet a helyre kerülni. Ki kezdi? – szólítottam fel őket.
- Igen Uram, ami sok, az sokk.  - közölte Kurt s odalépve eltolta Tamást s maga ölelte át már a helyét az árbocot. Persze közben nem állta meg, hogy Tamást ne a popójánál simítsa meg s tolja el. (Ravasz. – állapítottam meg magamban.)
- Akkor mennyi legyen a büntetésed? – kérdeztem Kurtot.
- Annyi Uram, amennyit Uram parancsol, tesz, kimér rám. – válaszolta.
Nem teketóriáztam, hanem ütöttem a korbáccsal, de óvatosabban, mert nem ismertem még mit, mennyit bír a bőre. Már csattogott egy ideje, mikor Bert feltápászkodott a fedélzetről s odalépett Kurt mell, átölelte őt is, meg az oszlopot is, s már mindketten együtt kapták, tűrték az ütéseket. Egy idő után már Tamás is csatlakozott ezzel a felkiáltással:
- Matrózbüntetés, megérdemeljük!
(folyt. köv.)

Comments (0)

The comments are only available after login.