A lány a szomszédból XXVI. rész

Elkezdtem megteríteni, a lányok már türelmetlenül várták.
- Hol voltál ilyen sokáig? Éhesek vagyunk és szomjasak is. Előbb hozzál hideg ásványvizet!
- Igenis, Enikő!
Valóban eltelt az idő, míg Izát szolgáltam a fürdőszobában. Most iparkodtam, hogy behozzam a lemaradást. Szerencsémre nagyon jól sikerült a csirkecomb és a sült krumpli is. Mindenki éhes volt (én is), így nem törődtek velem egy ideig. Marcsi megkérdezte egyszer:
- A szolgának mit szoktatok adni?
- Természetesen csontokat, bőrt és a többi maradékot - mondta mosolyogva Enikő. Egy tányérban gyűjtötték a maradékokat és annyira éhes voltam, hogy máris rávetettem volna magamat. Kihoztam a lehűtött - de nem túl hideg - vörös bort és mindenkinek töltöttem. Iza gyorsan megivott egy pohárral, majd csettintett és újra töltöttem. A maradékos tányér megtelt csontokkal és bőrcafatokkal. A végén Enikő még köpött rá egy nagyot és letette a fal mellé a földre.
- Ehetsz szolga. De csak a szádat használhatod, a kezeidet tedd hátra.
Marcsi hangosan nevetett, kezdett fejébe szállni a bor.
- Nézd, hogy habzsol, olyan mint egy kutya. Még adjunk neki valamit, ha végzett jó? Mivel szoktátok itatni?
- Háromból kitalálhatod.
- Jé, tényleg vizeletet? Én azt gondoltam árthat neki.
- Dehogy árt. Csak a lelkének. Próbáld ki nyugodtan.
- De jó, akkor kipróbálom, de a bátyámon, úgyis haza kell ugranom átöltözni. És megnézem hol tart a büntetésével.
- Jó, menj csak, addig én is átöltözöm, majd én megitatom a szolgát.
És megitatott. Egy nagy kutyatálból kellett kilefetyelnem, ami nagyon nehéz volt, mert az orrom is beleért. Izáéknál ez már rutinszámba ment, nem először kaptam így enni-inni. Mire kinyaltam a tálat, Enikő átöltözött, rövid ruhában és fűzős szandálban volt. Dögösen nézett ki.
- Nyomás szolga, 5 percet kapsz, hogy lezuhanyozz, felöltözz.
Rohantam és kapkodva zuhanyoztam, beleugráltam a ruháimba és Enikő elé álltam.
- Öt és fél perc, ezért kikapsz. Megvárakoztattál. Most indulj,
Az autónál már várt Marcsi, ő is dögösen öltözve. Kinyitottam nekik a hátsó ajtókat, majd körbeszaladtam, hogy be is csukhassam. Enikő megadta az útirányt, belvárosi szórakozóhelyre mentünk.
- Kérem a pénztárcádat szolga!
Nagyot nyeltem: - bocsásson meg Enikő, de csak kevés készpénzem van.
- A kártyád is jó lesz, mondd a pin kódot.
- Azon kissé sok pénz van, nem szeretném odaadni. Inkább kiveszek pénzt valahol.
- Nem bízol meg bennem szolga? Képes vagy nemet mondani nekem?
- Az egzisztenciámat kockáztatom, nem tehetem.
- Ideadod, vagy meggyűlik a bajod velem és Tamarával is. Ne félj, csak annyit költök, amennyi nekem jár. Elfelejtetted, hogy én mondhatom meg mire költhetsz? Most felbosszantottál.
- Rendben Enikő, odaadom, parancsoljon.
- Még szép, hogy ideadod, mit képzelsz magadról? Ezért még számolunk. Itt állj meg, kiszállunk. Parkolj le valahol és gyere utánunk.
- Igenis Enikő!
Rossz előérzetem volt. Nehezen találtam helyet, már nem láttam a lányokat, sorban mentem a kiülős teraszok előtt és nézelődtem. Megszólalt a telefonom, Enikő volt az. Csak egyet csengett, ezért visszahívtam
- Jól figyelj szolga. Azt teszed amit mondok. Fordulj vissza, gyere még, ott állj meg az oszlop mellett. Mi látunk téged, de te nem nézhetsz sehova. Hajts le a fejed és állj mozdulatlanul. Kezeid engedd magad mellé. Nem beszélsz senkivel, akkor sem, ha megszólítanak. Ha nagyon erősködik valaki, annyit mondasz, hogy itt várnod kell. Ez azért van, mert várakoztattál.
- Értettem Enikő!
És álltam. És vártam. Fülledt nyári este volt, nagyon nehezen telt az idő. Izzadtság cseppek gördültek le arcomon de nem mertem letörölni. A közelemben sok ember üldögélt és sörözött, borozott, evett, beszélgetett, tévét nézett a mindenütt elhelyezett tévéken, de én nem láthattam őket, csak a hangokat hallottam. Próbáltam kiszűrni Enikő és Marcsi hangját, de nem sikerült, messze ülhettek. Legalább egy óra eltelhetett, de lehet, hogy több is. Attól is tartottam, hogy valaki ismerős meglát, ezért inkább mélyen lehajtottam a fejem. A körülöttem forgó embertömegből egyszer valaki megfogta a könyökömet. Enikő volt az.
- Indulj, most elmegyünk táncolni. Eddig hat ezret költöttem a pénzedből, de most vegyél ki pénzt az automatából, húsz ezret kérek, most.
A kocsi felé menet volt egy automata, kivettem a kért összeget és odanyújtottam.
- Nem így, térdelj le és úgy add ide - Marcsi nevetett, élvezte a helyzetet. Letérdeltem és megalázottan átnyújtottam a pénzt. Enikő flegma mozdulattal vette át, közben megpillanthattam tökéletes lábait. Nem szólt, csak elindult, ezért én is követtem. Egy szabadtéri zenés szórakozóhelyre mentünk, nagy tömeg volt a környéken. Ezúttal kint kellett várnom, a kocsi mellett állva.
- A kocsi mellett állsz ugyanúgy, ahogy eddig világos?
- Igenis Enikő.
És megint álltam, ezúttal jóval több ideig, bizonyára éjfél is lehetett mire megjöttek. Nagyon fel voltak dobódva és nem is foglalkoztak velem, míg haza nem értünk. Miután Marcsi haza ment, Enikő behívott.
- A garázsba féreg. Vetkőzz meztelenre, térden állva várj.
Semmi jóra nem számítottam, kelletlenül levetkőztem és letérdeltem. A cement padló kényelmetlen volt, de nem kellett sokáig várjak, Enikő megjelent. Rövid nadrág és rövid top volt rajta és edző cipő zokni nélkül.
- Nézz rám! - felnéztem és egy haragos lányt láttam. Szőke haja és kék szeme most nem volt vonzó, inkább félelmetes.
- Ma megaláztál Marcsi előtt a hülyeségeddel. Tisztázzunk valamit. Én parancsolok neked és hatalmam van feletted. Nem szabadulhatsz tőlem, kezemben vagy, akár tetszik, akár nem. Most megtanítalak egy kis tiszteletre.
Akkora pofont kaptam, hogy elvesztettem az egyensúlyom. Elkapta a hajamat és fél kézzel a hajamtól fogva pofozott, majd hirtelen ágyékon rúgott. ettől összegörnyedtem, ekkor rugdosni kezdett és akkor sem hagyta abba, amikor a földön feküdtem. Körbe-körbe járt és időnként belém rúgott.
- Te féreg. Soha többé ne ellenkezz velem! Se négyszemközt, se mások előtt. Ezentúl mindig azt teszed amit mondok amikor velem vagy. Most el kell engedjelek, mert éjfél elmúlt és Tamarának megígértem. Egyébként reggelig itt tartanálak. De hamarosan találkozunk és kapsz még. Most menj, ne is lássalak.