Római történet 7.

Miközben Claudia tehát kettesben maradt Liliannal, Aisha elindult, hogy a parancs szerint megkeresse Mercedest. Bárki mást keresett volna, könnyen megtalálja, hiszen a hatalmas palota rabszolganépe pontos beosztás szerint dolgozott és élt. Mindenkinek megvolt a maga helye. Életük a szálláshely, az étkező és a munkahelyük között zajlott, percre beosztott napirend szerint. Soha nem volt benne változatosság, minden nap egyformán zajlott. A szakácsok a konyhában, a gyologhintók hordárai az istállóban, a fűtök a fűtőházban és így tovább. Egyedül Mercedes volt az, aki szabadon mozoghatott az egész házban. Ő Claudia rendelkezése szerint mindenkire felügyelt, és a legbelső szolgálatot ellátó rabszolgalányok kivételével bárkit saját belátása szerint meg is büntethetett.
Éppen ezért Mercedes egyáltalán nem volt népszerű a szolgák körében, hiszen ő is közülük való volt, ő is Claudia tulajdonában állt, de mégis külön privilégiumokat élvezett. És mi tagadás, élt is a privilégiumaival, nem okozott gondot a számára, hogy az alája rendelt rabszolgák életét még külön megkeserítse.
Aisha tehát az egész házat bejárta, sietett, hiszen nem akarta még jobban magára haragítani úrnőjét. A hatalmas termetű germán leányt végül az istállóban találta. A kiképzők éppen edzést tartottak a gyaloghintók hordárainak, de Mercedesnek az egyik fiatal hispán fiú mozgása nem tetszett. Ráparancsolt a kiképzőknek, hogy vegyék ki a fiút a sorból, és kötözzék egy oszlophoz. A kiképzők engedelmeskedtek. Mercedes pedig odaállt a korbácsával, és erejéhez méltó ütésekkel büntette a fiút, aki pedig igazán nem követett el semmit, még csak ügyetlenebb vagy lassabb sem volt a többieknél, de a felügyelőnő döntése ellen semmit nem tehetett. Aisha pont ekkor ért az istállóhoz, hallotta a korbács sziszegését a levegőben, csattanását a fiú hátán. Hallotta azt is, amint a fiú jajveszékel.
- Mercedes! – szólította meg Aisha a germán lányt, aki meglepődve fordult felé, mert a megszólítást pimasznak találta, és nem is volt hozzászokva. Nem csak hatalmas volt, de arányos és izmos is, az arca, ha vonásai keménységét nem számítjuk, szépnek volt mondható. Dühösen fordult Aishához, hogy a pimasz megszólításért megüsse, de amikor a fekete lányt meglátta, lehanyatlott a korbácsot tartó keze. Aishát mint a legbelső körhöz tartozó rabszolgát, ő nem verhette meg.
- Mit akarsz? – kérdezte.
- Az Úrnő megparancsolta, hogy adj nekem egy erős marhabőr korbácsot.
- Kit kell megvernem?
- Neked senkit. Most az egyszer, kivételesen – válaszolta Aisha kelletlenül. Mert bár Mercedesnek felette nem volt hatalma, de azért ő sem szerette. És ahogy ránézett a hispán fiú hurkás hátára, az ellenszenve egyáltalán nem csökkent. – Add csak ide a korbácsot, és menj a dolgodra.
- Vigyázz magadra, Aisha, hogy beszélsz velem – felelte Mercedes dühösen. – Tudod, lehet, hogy az Úrnő egyszer rád un, és akkor már te is a kezeim között leszel.
Aisha jól tudta, hogy Mercedesnek igaza van, Claudia bármikor dönthet úgy, hogy valami más munkakörbe helyezi, kitaszítja a szolgálólányok legbelső köréből, és akkor Mercedes felette is szinte teljhatalommal rendelkezhet. De ez most nem érdekelte. Éppen eléggé félt attól, ami rá és Lilianra vár, ha visszatér az Úrnőhöz.
- Mindegy, Mercedes, most add csak ide azt a korbácsot, ne kelljen várakoztatnom az Úrnőnket – felelte. – Nem lenne jó, ha megkérdezné, hol késtem, és azt kellene válaszolnom, hogy veled fecsegtem.
Ezt Mercedes is belátta, hiszen bármekkora hatalma is volt a rabszolgák fölött, azért a heti verésadagját ő is meg szokta kapni Claudiától, és ez egyáltalán nem volt ínyére. Odakiáltott hát a kiképzőknek, hogy a hispán fiút oldozzák el és folytassák a munkát. A fiú nagyon hálás tekintettel nézett Aishára, hiszen nem tudhatta, hogy hány ütéstől mentette meg.
Aisha és Mercedes pedig elindultak a tömlöc felé, hogy Mercedes Claudiának megfelelő korbácsot keressen.