KOMOREBI

-Hát TE?!- a gyönyörű, fiatal modell döbbenten állt az ajtóban.
-Azt írtad néhány napja, hogy hiányzom,- az őszülő férfi rámosolygott:
-Azt írtad: hiányzol, szolgám, jó lenne, ha itt lennél, megmutatnám az Akváriumot.
Én meg azt írtam, sétálnék veled kézen fogva a Kastélyok kertjében, kikerestem a neten: Ösaka-jö. Bocsáss meg, Úrnő...bemehetnék?- a szobában lábat csókolt, mint otthon is mindig, aztán, még térden állva megcsodálta a puritán, dekadens bútorokat:
-Nagyon szép ez a szálloda,- a fiatal modell lány ellibbent előle, lekuporodott az egyik ülőpárnára:
-De hogy kerülsz ide??
-Air France, párizsi átszállás, tizenhat óra, turista osztályon...Te is őrjítően hiányoztál nekem,- odakúszott a lány elé, hogy megint imádhassa a lábacskáit, mint otthon,nyolcezer kilencszáz kilométerrel odébb.
-Mennyi volt?- kérdésében szolgáját vallatta, olykor mint "udvari kincstárnokát".
-Háromszázhúsz ezer,- méla hang, nem tudja felmérni: dicsőség -vagy szégyen?
-Oda-vissza hétszáz ezer,- úgy nézett a férfira, mint szigorú könyvelő egy billegő vállalkozásban,- De miből,szolga?!
-Eladtam a kocsimat...még maradt is belőle az egyéb kiadásokra,- nem fért ajkaival a behúzott lábakhoz, így hát felkönyökölt és a lány tekintetét kereste: ő egy lótusz-motívumot szuggerált a falon, amelynek jelentése: gazdagság és hosszú élet.
-Mivel járunk majd, ha hazamentem?!- hangjában felizzott az elégedetlenség:
-Azt mondtam, add ki a stúdiót, amíg távol vagyok...
-Még azt sem mondtad meg, meddig vagy távol?
-Nem mindegy?! Minden kiadott óra nyereség lett volna!- ránézett a férfira és ő nem tudta eldönteni, hogy düh vagy szánalom van ostorozó pillantásaiban. Kétségbe esetten kereste a választ és sejtette, imádott dominája hogyan folytatja új, nagy lélegzettel:
-Sosem tudtál gazdálkodni, mindig fölöslegesen költesz, én hiába találok ki bármit, te képtelen vagy racionálisan gondolkodni, ez a kis kiruccanásod is...
-De értsd meg, beleőrültem, annyira hiányoztál!- elcsukló hang, lenyelt könnycsepp:
-Azt mondod évek óta, jó szolgád vagyok, eszedbe sem jutna másikat keresni...
-Nem kellett volna utánam jönnöd, anélkül is tudom, hogy hűséges, rajongó szolga vagy, de még inkább az lennél, ha hétköznapi parancsaimnak is engedelmeskednél, nem csak a kínzókamrámban! Megbeszéltük -nem parancsoltam mégsem, hanem megbeszéltük,- hogy kiadod a stúdiót, amíg távol vagyok!
-De Úrnőm, nem jelentkeztek a hirdetésre,- feltérdelt, hogy face to face legyenek:
-Akik meg igen, nevetséges óradíjat ajánlottak, kamu dominák, akiktől még az eszközeidet is féltettem volna...a húgod kipróbálta mindet, meg a bútoraidat is...- nagyon elhalkult a végszó:
-...velem,- furcsa sóhaj a szolga hangjában, de semmi reakció, hát tovább:
-Tőle mégsem kérhettem bérleti díjat...
A fiatal domina, modell keresett magának másik szuggerálni valót: fűzfaágakból készült mocsibanát talált a napos sarokban: meghajlik a szélben a fűz, de nem törik el soha. Őszülő szolgája törte meg a cseppnyi csendet:
-Azt mondtad még otthon, hihetetlen pénzt kapsz ezért a fotózásért...azóta szorongok, mire vállalkoztál...
-Jaj, hát fotózásra egy csomó, európai csajjal; japán cuccok, japán környezet, tegnap az Ösaka-jö park például. Európai szemmel ultra giccs. Amúgy hol laksz? -abszolút közönyös kérdés.
-Hotel Ichiei, három utcányira,- magához húzta úrnője kezét, megcsókolgatta a vékony ujjakat:
-Menjünk el valahová,- bevetett egy esdeklő, vén kutya-tekintetet a gazdi felé:
-Tudom, viszolyogsz a tengeri herkentyűktől, nyers halaktól, meg ilyesmik, de a Sakura étteremben európai kaja is van, sőt...
-Fáradt vagyok, nehéz napjaim voltak,- ingerült felcsattanás után szelídebb, engesztelő tónusra hangolva:
-Meglátod majd a képeken, hogy megérte,- biztató mosoly:
-Az utómunkák után megmutatom, így nyersen még nem,- felállt, nyújtózkodott, egy pillanatra megnyitotta köntösét, majd összezárta, mielőtt a térdelő szolga magához húzta volna derekánál fogva:
-Sipirc, szolgám, nagyon fáradt vagyok, lefekszem...

Az őszülő férfi szomorúan ballagott a kavalkádos utcán: "kilencezer kilométert repültem Hozzá és még a legközelebbi találkozást sem hagyta megbeszélni".
Fogalma sem volt, hogy a karaoke bárokban ricsajozó, fülének rettenetes, kedvének mérgező dalok róla szólnak:

"A dal egy férfi és egy nő diszfunkcionális kapcsolatát mutatja be jó adag iróniával."

"Felfelé nézve sétálok,nehogy kicsorduljanak a könnyeim”

Meglátott egy csilivili ajtót és sejtelmes kirakatot: Domina Narumi Show. Hétezer jen egy óra.
Elég csinos, bár melle szinte nincs, mint általában a japán csajoknak.
-Hiza!,- kiáltott rá Domina Narumi, majd látva a kommunikációs szakadékot:
-Knees!- és az őszülő férfi letérdelt és fél perc múlva szinte kiverte a fogait egy arca elé robbanó, méretes hímtag.

Hajnalban a Hotel Ichiei portáján -kerül, amibe kerül, futja még a kocsija árából,- jegyet foglalt a legközelebbi járatra: Oszaka-Budapest, fly by Emirates.