Félix és Gábor első hete a vidéki nyaralóban (8)

Korán reggel keltem, beautóztam a közeli város melletti TESCO-ba bevásárolni s hazafelé vettem még újságokat is. Az újságosnál – meglepetésemre – speciális újságok között nem csak pornók, de sm újságokat is találtam. Azokból is vettem néhányat, hiszen nem itt szoktam vásárolni egyébként, így nem érdekelt az újságos fiú csodálkozó tekintete, míg beütötte az újságok árait. Hazaérve beálltam a garázsba, megcsináltam a reggeli kávémat, majd kiültem a teraszra átnézni a frissen vett újságokat. Olyan szemmel néztem, hogy mit tudnék felhasználni azokból Gábor megtörésére. Az egyik lapszámban egy hirdetés keltette fel érdeklődésemet, mert a bemutatkozás és a kínzóteremről, eszközökről közölt fényképek mellett történeteket is tartalmazott. Beleolvasva megfelelőnek tűntek a célra.
Túlzottan is belemerültem az olvasásba, alig hallottam, hogy jelzett a területvédelem, hogy jönnek az úton a munkásaim. Beszaladtam, kikapcsoltam a védelmet, majd az újságokat is a szekrénybe téve visszamentem és egy napilap olvasásába merültem. A kapun belépve hangosan köszöntöttek, mire visszaköszönve felálltam, lementem s megbeszéltük a mai munkákat s azokhoz mit, hol találnak, majd biztosítottam Őket, hogy a kertbe kiteszem a termoszba a kávét, vizet. Ervin már indult is átöltözni, de Tibor megkérdezte:
- Ma is halkak legyünk? Még alszik? – intett fejével a ház felé.
- Dehogy, ma akár énekelhettek is munka közben, ha van kedvetek. Reggel bevittem a vasútállomásra, mert hirtelen elintéznivalója akadt s pár napig nem lesz itt. Kiteszem a dolgokat Nektek, majd én is megyek dolgozni, mert szeretnék haladni a munkámmal. Ha Gábor visszajön, akkor pár napos csavargást terveztünk a környék nevezetességeihez, s akkor nem lesz módom rá.
Tibor kissé csalódott arccal indult átöltözni, én a konyhába indultam, de eszembe jutott, hogy a konyakos üveg s a poharak kint maradtak az este a kertben. Sebaj, gondoltam, legalább látják, hogy vidáman telt az esténk. Mire kiértem, már javában dolgoztak, letettem, amit nekik vittem, összeszedtem a többit, majd látva az üvegben nem sok maradt, ott hagytam s odakiáltottam: - Egészségetekre! Intettem a konyakos üveg felé elindulva a házba.
Bekapcsoltam a belső területvédelmet jelzésre s közben a TV képernyőjére pislantottam. Gábor éppen dörgölte a szemét, felült, majd megvakarta a fejét, amit előtte megrázott, mintha egy rossz álmot akarna kirázni belőle. Azt is láttam, hogy elgondolkodva a fanszőrzetében is matatott, majd összerezzenve elkapta a kezét, lopva körülnézett elborult tekintettel. Hagytam még egy ideig magába mélyedni, majd elindultam lefele, miután gondosan kikapcsoltam a TV-t s jól körülnéztem, nem maradt-e árulkodó nyom valahol.
Már a lépcsőn ereszkedtem, mikor eszembe jutott, hogy Gábornak nem csináltam, így nem is hoztam reggelit. Vállat rándítottam és tovább mentem. Felkapcsoltam a villanyt s beléptem zord ábrázattal. Gábor rám nézett, majd újabb felhő suhant át az arcán és remegve nyújtotta ki a kezét a rácson. Kis gondolkozás után, megszólalt:
- Jó reggelt, Uram! S bocsánatodat kérem, hogy utasításod nélkül szólalok meg, de meg kell vallanom, hogy nem tartottam meg egyik utasításodat. Igaz, nem szándékosan tettem, csak önként, mint máskor, de ébredés után megvakartam a farkincám környékét, amit pedig megtiltottál, mivel engedélyed nélkül nem érhetek magamhoz. Az is lehet, hogy ezt éjjel is párszor megtettem, de arra, vagy azokra nem ébredtem fel. Szabd ki büntetésemet, ha úgy gondolod!
Oly váratlan volt a szövege, hogy a zord ábrázatom felderült, ránézve majdnem kiestem elhatározott szigorúságomból, de gyorsan magamhoz tértem, s mivel nem nézett rám, csak maga elé meredt, így keményen s határozottan szóltam hozzá:
- Nem kell magadat vádolnod! Látom, amit kell, s ha akarom, úgyis megbüntetlek. Most pedig nyújtsd ki, előre a kezedet, mert rád teszem a bőr csuklóbilincsed s menj dolgodra, majd fürödni, de alaposan. Ne csukd be az ajtót, mert megnézlek!
Intettem induljon, én pedig válogattam a mai napi ruháit. Először egy bőr tangát választottam rózsaszínben, majd hozzá két oldalt fűzős, fekete bőrből készült nadrágot, amelynek elöl is volt lecsatolható része, így a farkincája külön is szabaddá tehető, ha nincs alatta más. Hozzá sötétkék pólót, aminek az oldalán necc rész volt beleszabva. Zokninak most térdzoknit tettem, de annak citromsárga volt a talprésze és sötétkék- középkék csíkos a szárrésze, míg a többi fehér. Sportcipőt tettem melléjük, de olyant, ami bőrből készült, alapvetően fehér színben és rugalmas sarokkal. Megelégedettem szemléltem a kitett cuccokat, majd indultam utána a fürdőbe.
Mikor beléptem felém fordult a zajt hallva s önkéntelenül a farkincája elé tette a kezét, amit azonnal el is rántott. Intettem, hogy emelje fel a kezeit a zuhany alatt a feje fölé. Jól megnéztem a hónaljait, mellét, hasát, majd intésemre széttette a lábait, így az ágyékát is a golyói tájékán. Mondtam, hogy forduljon meg, hajoljon előre, fogja meg a kezével a bokáit. Vontatottan tett eleget az utasításomnak. Odaléptem s kezeimmel széthúztam a farpofáit, megnéztem szép, szőrös ánuszát és ánuszrózsáját. Utasítottam, hogy nyúljon hátra és most ő húzza szét azokat, miközben én gumikesztyűt felhúzva még közelebb léptem. A samponból öntöttem a kesztyűre és lassan a mutatóujjammal benyúltam az ánuszrózsájába. Megmerevedett, összerándultak a farpofáin az izmai és szorította össze a végbélnyílását. Mondtam, hogy lazítson, mert így nagyon fájdalmas lesz a kezem bedugása s ezt ösztönözve a másik kezemmel a popójára csaptam. Erre valamennyit engedett s az ujjam becsúszott. Kitapogattam a prosztatáját, majd mellette a G-pontját s lassan masszíroztam.
Kéjesen felsóhajtott, majd teljesen elengedte már magát, de én hirtelen abbahagytam és kihúztam az ujjamat. Meglepetten állt fel és fordult meg. Intettem, hogy zárja el a csapot, majd törülközzön meg. Mikor készen volt visszamentünk, felöltözött és körbenézett. Csodálkozva látta, hogy nem hoztam magammal semmilyen ennivalót, sem innivalót neki. Egy felhő vonult át az arcán, majd rám nézett és várta parancsaimat.
– Menj át a kínzószobába! A kulcs benne van. – utasítottam. – Ott állj kis terpeszben a tükör elé és várj!
Mikor elment, lekapcsoltam a villanyt, de előtte kinyitottam a kis ablakot, szellőzzön a szoba. Az ablak az udvarra nézett, de a földfelszín felett volt nem sokkal, így a vadszőlőtől nem látszott, s fény sem sok hatolt be rajta. Még felmentem a konyhába, ahonnan mégis vittem egy tálcán ennivalót, egy üveg vizet és energia-italt, majd még 2 szem banánt és kivit is tettem oda, amiket ma reggel vettem. Mindezeket levittem, de kívül hagytam s csak magam léptem be. Ott állt a tükör előtt, abban nézte magát s közben játszott az izmaival, ugráltatta azokat. Élvezte a „szabadságot” és örült, hogy jól mutatott. Mikor meghallotta, hogy beléptem, azonnal abbahagyta a játékot az izmaival, de én rászóltam:
- Csak csináld tovább! Látni akarom melyik izmodat, tudod így megmozgatni.
Elmosolyodott, majd sorra vette izmait és produkáltatta azokat. Megelégelve azt mondtam, hogy szép teste van, látszik, az izmaival is tud bánni, ha akar, most, ma arra leszek kíváncsi, hogy mennyire tud uralkodni magán, érzésein, testrészein. Utasítottam, hogy álljon a szoba közepére, de előtte vigye oda azt (mutattam az íves domborulatú szerkezetre). Fel akarta emelni, de ahhoz nehéz volt, így odavonszolta, majd kis gondolkozás után elé állt. Elmosolyodtam ezen (hiszen így nem látja azt, nem gondol, nem retteg attól, mi fog következni. Magamban megtapsoltam, hogy mennyire tanulékony, de) hangosan, sokat sejtetően annyit mondtam csak, hogy nem fog mindig „előtte” „állni”, de remélem azért „állni” fog majd a későbbiekben. Nem értette, de nem is törődött vele. Látszott rajta, majd csak lesz valami, az sem lesz túl fájdalmas. Előbb-utóbb jön az este s mehet újra aludni. Kitalálva, vagy csak megsejtve gondolatát hangosan annyit mondtam:
- Tévedsz, az még sokára lesz! Néha pár óra egy örökkévalóság, máskor pedig csak egy pillanat.
(folyt. köv.)