Félix és Gábor első hete a vidéki nyaralóban (2)
2017. 08. 28. 11:59 | Published: 1117x
Majd Félix még folytatta:
- Másrészt pedig így jobban fogsz az érzékeidre hagyatkozni, melyek csak annyit közvetítenek, ami történt is, így nem lesz több, nagyobb a fájdalom a valóságosnál. Sajna fájdalom nélkül nem megy, lásd be! De azért az kontrollálható és határok között tartható s ezt is fogom tenni. Végül a szabaduló szó általában azt jelenti, ha azt a szolga kimondja, akkor a játék leáll és megbeszéljük, mi nem tetszett. Itt erre nem lenne szükség, mert azt teszek Veled, amit akarok, de mégis biztosítom Neked. Ha sárgát mondasz, az azt jelenti, hogy fáj, esetleg nagyon, de még bírod, vagy nagyon furcsa a dolog, amit teszek veled, de még tűröd. Ha piros szót kiejted, az azt jelenti, hogy erőd, fájdalmad végén vagy, kérsz, hogy álljak meg, kis pihenőre. Gondoljam meg ott és úgy akarom-e folytatni tovább a tortúrádat. Piros szónál most nem lesz megbeszélés, mert én döntök. Rendben lesz így? Ezt sem szoktam általában a szolgától megkérdezni, ezért díjazd! – tettem még hozzá.
- Köszönöm, Uram, nagylelkű vagy és meglátod, meghálálom azzal, hogy engedelmeskedem, utasításod szerint cselekszem, tűröm a fájdalmakat, a számomra szokatlan dolgokat. – vágta rá szinte azonnal.
- Akkor kezdjünk hozzá! Várj, feladom a maszkot, ami pamutból van, így kapsz azon át levegőt. A nyakadnál egy szíjat teszek rá, azzal fogom meg, így nem csúszik le semmilyen testhelyzetedben sem. Nem csak levegőt kapsz, de meg tudsz szólalni, válaszolni tudsz, ha kérdezlek. – világosítottam fel.
Majd elővettem egy odakészített fekete maszkot, amit a fejére húztam s szíjjal is megkötöttem. Azt már nem látta, hogy a nyakszíj olyan volt, mint a kutyák nyaköve, mert volt rajta egy fém karika is, amihez pórázt lehetett karabinerrel csatolni. A póráz azonban nem szíjból, hanem műanyag sodrott anyagból készült, szintén fekete színű volt és a másik vége hurokban végződött, miközben több helyen fém karikák voltak belefonva. Ezt követően megfogtam a karja felső részénél és lassan elvezettem a szoba mélyébe, ahol a mennyezetről különféle kötelek lógtak le. Kiválasztottam az egyiket, melynek végén nagyobb fém karika volt és Gábor kezén lévő bilincset karabinerrel ahhoz csatoltam, majd a falhoz lépve elindítottam a tekercselőt, mely a kötelet feltekercselte, így Gábor érezte, hogy a keze emelkedik a feje fölé. Addig engedtem a kötelet megfeszíteni, míg Gábor már megfeszült, és a lábai is felemelkedtek, lábujjhegyen állt. Mikor elhallgatott a szerkezet - a beállt csendben - jól lehetett hallani Gáborból kitörő sóhajtást.
Egy darabig hagytam így állni, majd a falról az odakészített bőrpaskolók közül egyet kiválasztva oldalra lépten és figyelmeztetés nélkül lesújtottam a hátára közepes erősséggel. Összerezzent, s halkan fel is kiáltott, majd összeszorította a száját, várva a többi ütést is. Nem kellett sokáig várnia, mert záporoztak rá, felváltva a hátára, popójára, combjára, de a vádlijára is. Kb. a huszadik ütés után szünetet tartottam, majd lassan lejjebb engedtem a kötelet, hogy éppen talpra tudjon állni. Utasítottam, hogy most hangosan számolja az ütéseket húszig, de ne tévesszen, mert akkor elölről kezdheti, majd közben a másik oldalára léptem és onnan ütöttem őt. A huszadik után újra felsóhajtott.
Ekkor kigomboltam a kertésznadrágja pántjait és lehajtottam a mellrészét, így a mellkasa kilátszott, hiszen pólót nem kapott, az nem volt rajta. Azt várta, hogy most oda jönnek az ütések, de nem, mert elcsodálkozott, mikor a bőrpaskoló helyett a kezemet érezte a mellkasán, ahogyan simogattam, csikiztem a mellbimbóit, hónalját, oldalát. Vonaglott, majd kínjában fel is nevetett, de nem hagytam abba. Lassan lefelé haladtam körkörös mozgással a hasa, köldöke felé. Hirtelen abbahagytam a csikizést, hirtelen hátulról a farpofáit ragadtam meg és szorítottam jól a kezeimmel. Megvonaglott, felsikoltott, de kezdett uralkodni a hangján.
Ekkor kezembe vettem egy hagymapucoláskor használt többtűs eszközt s lassan azzal kezdtem körözni a testén, a hátán kezdve, majd az oldalán, onnan előre a mellkasra, mellbimbókat is részeltetve az izgatásban. Folytatva a hónaljakban és végül a nyakán fel a tarkójára és a füléhez érve - nem a tűkkel értem - a fülcimpáihoz, hanem a számmal, illetve a fogaimmal haraptam meg gyengéden. Megint felkiáltott meglepetésében, majd mikor nyelvem tovább haladt a fülében egyre jobban nevetett, mert igen érzékeny volt a füle az ilyen érintésekre. Nem hagytam abba, csak cseréltem, s most a másik fülét is kéjes kezelésbe részesítettem, majd lassan a torkát harapdáltam körbe-körbe.
Utóbb már szinte rángatózva egyfolytában nevetett, nem tudta abbahagyni. Ekkor megint mindkét kezemmel a farpofáit ragadtam meg és szorítottam erősen. Elállt a nevetése, s csak halkan szinte vinnyogott, ahogyan hol erősebben, hogy gyengébben folytattam a farpofái kezelését, markolászását. Végezetül kézzel erősen rácsaptam, mintegy jelezve, hogy most ennek vége. Elléptem Tőle és szemügyre vettem. Kicsit izzadt, verejtékezett a bőre a mellén és hátán, a hasánál kis patakokká egyesülve csorgott a nadrágjába.
Elmentem törülközőért, mert le akartam törölgetni, de visszafelé menve megálltam, majd a törülközőt meglendítve megcsipkedtem a kertésznadrágon át a popóit, mire mindig megvonaglott, de tűrte. Talán azt várta, hogy a hátát is éri, mert előre hajolt ívben, így a popója még inkább kipuccsított, jobban érte a törülköző csípése. Még párat ütöttem, majd elégedetten abbahagytam, miközben megdicsértem az eddigi viselkedését, tűrését, lassan letörölgettem a hátát, mellét, karjait, hasát, sőt elhúzva a kertésznadrágot a hasa alatt is a gatyájáig megtöröltem, miközben benyúlva azt is éreztem, hogy a gumírozott rész nem engedte tovább a verítéket, így a gatyája száraz maradt. Még lejjebb engedtem a kötelet s utasítottam, hogy üljön le a földre, tegye V alakú terpeszbe a lábát és pihenjen egy kicsit.
Közben kimentem és hoztam magamnak és Neki is vizet. Leoldottam a szíjat s levettem a csuklyát a fejéről, megitattam. Magam is nagy kortyokban nyeltem a poharamból. Megkérdeztem, hogy kér-e még inni, de fejével intett, hogy nem, de nem szólalt meg, kissé lihegett. A haja csapzott volt és a nyaka csak úgy fénylett az izzadságtól. Ahogyan fölé hajoltam, hogy megtörölgessem a nyakát és haját is, megcsapott a reggeli sampon nőies illata, valamint az izzadsága fanyarsága. Megsimogattam a haját és lehajolva hátrahajtott fejénél fogva szájon csókoltam, amit meglepetten fogadott, de azonnal nyelves puszival válaszolt. Pár percig békésen ücsörögtünk, majd láttam, hogy kérdezne valamit, de nem meri, így felszólítottam, hogy tegye meg.
- Tudod, tényleg jobban fél az ember, s mást képzel el, többet, keményebbet, s nem is olyan vészes, bár voltak azért keményebb részek is – kezdte, majd folytatta: - Lehet, hogy máskor, mással talán nem vagy ilyen körültekintő, esetleg erősebbeket ütsz. Köszönöm, hogy fokozatosan emelted az adagot és fokozatosan lettek erősebbek az ütéseid is, így hozzá tudtam - már amennyire ehhez hozzá lehet - szokni.
- Ühüm – válaszoltam, mert nem akartam elmondani, hogy azért én tudok ennél sokkal keményebb is lenni.
Közben - mivel nem volt rajta a csuklya - lassan körbejártatta a szemét a szobában, és szemügyre vette a berendezést. Van, amiről el tudta képzelni, hogy mi célt szolgál, például az András-kereszt, vagy a habszivaccsal leterített ágykeret, melynek mindkét vége vasrudakból keretezve volt. Más dolgokat jobban megnézett, de látszott a tanácstalansága, hogy mire való lehet. Így jobban megnézte, szemlélte azt a szerkezetet is, ami fűrészbakra hasonlított, de a keresztbordája a tetején helyezkedett el, erősebb, masszívabb volt, mint a fűrészbakoké, s nem natúr fa volt, hanem bőrrel bevonva. A lábain lévő nagy, szemes csavarok szerepét már el tudta képzelni.
A másik ilyen monstrum egy ívelt padszerű valami volt, aminek két végén vízszintes részek csatlakoztak, ez is bőrrel volt bevonva végig s ezeken is sokfelé szemes csavarok álltak ki, no meg kisebb, nagyobb rések, nyílások is voltak rajta. A falakat beborító különféle bőr, kötél, textil, fa és műanyag eszközökön átsiklott a tekintete s végül a mennyezeten végig haladó több sínen, arról lógó köteleken állt meg. Onnan lassan átvándorolt az egyik sarokban álló, masszívabb oszlopra, melyen szintén - több helyen és magasságban - szemes csavarok, karikákkal álltak ki, de volt olyan is, amiben vékony bőrből volt a karika, vagy csak rövidebb kötelek lógtak a fémkarikákról. Azt is láttam, hogy észrevette, hogy voltak a falakon padlószinthez közel is, no meg a padlóban – többfelé - nagyobb karikák vannak.
(folyt. köv.)
Comments (0)