Félix és Gábor első hétvégéje a vidéki házban (12)
2017. 07. 11. 14:00 | Published: 938x
Míg végeztem az autóval kapcsolatos feladataimat arra gondoltam, hogy azért nem kellene teljesen szabad napot adni Gábornak mára. Ki is gondoltam, hogy míg Tibor kint permetez a kertben, akkor úgyis be van öltözve zubbony, kalap, arcvédő maszk stb., nem tud másra figyelni, akkor fogom Gábort meglepni a konyhába és kis csiklandozásba részesíteni, majd …..(de ezt inkább teszem, s nem ábrándozok, tervezgetek erről!) Bár Gábort nem láttam, de hallottam, hogy bepakol a mosogató gépbe, majd fütyörészve a főzésnek fog.
Mikor végeztem a kocsi le- és kimosásával, míg a szőnyegek és kárpitok száradtak, megindultam befele Gáborhoz. Nem nézett hátra, bár hallotta, hogy jövök, mert éppen kevert valamit egy lábosba. Én - pedig óvatosan - megközelítve hátulról a kötény alatt benyúlva s kivárva, míg leteszi a fakanalat a fazékra, lerántottam a bermudáját a térdéig. Meglepetten felkiáltott, majd gyorsan kinézett az ablakon, de nem látta Tibort, mert a konyhai ablakból a kert azon része, ahol éppen dolgozott, nem volt látható. Megmerevedett és várta mit akarok tenni. Szorosan mögé állva lassan csiklandozni kezdtem a combjait kívül-belül, majd mintha karmolásznám, a körmömmel is végig szántottam a bőrén. Ezt már nem állta meg, halkan vinnyogva mondta, hogy ha nem hagyom abba, akkor kiáltani is fog, hangosan. Mondtam, azt próbálja meg és csikiztem tovább. Közben a fülébe suttogtam, hogy nem csak hallottam, de fel is fogtam, amit Tibor érkezése előtt a teraszon mondott nekem, s majd még erről beszélgetni fogunk kettesben. Igen megkívántam, mert ráhajolva - ahogyan csikiztem - megéreztem a reggeli szappan illatát, ami keveredett egy kis fanyar testszaggal. Hátrahúztam a fejét és szájon csókoltam érezve, hogy nem kellett kényszeríteni, de maga is akarhatta, mert nyelves puszival válaszolt. Én begerjedtem erre s ráborítottam a konyhaasztalra, ahonnan lesöpörtem az ott lévőket és végig birizgáltam újra a lábait, de most a bokáitól felfelé egészen a belső combokon át a golyóikig, majd a farkincájáig, ami már duzzadt, mire oda értem. Érdekes látványt nyújtott, ahogyan feküdt a konyhaasztalon széttett lábakkal, fejére húzott köténnyel, hasáig érő pólójában. Nem tudtam megállni, de a pólót feljebb húzva a köldökét is kezelésbe vettem, körülnyaltam. Majd megpróbáltam felemelni az asztalról, de rá kellett jönnöm, hogy nem bírom megemelni Őt, hiába vagyok én is edzésben. Segíteni akart, de ennek az lett a vége, hogy elestünk együtt, le a földre, a konyha kövezetére, de olyan szerencsésen, hogy én kerültem alulra és Ő reám esett. Megvillant a tekintete, elmosolyodott és már rám is térdelt, kezeimet hátrahúzva megszorította, és azt kérdezte: - Mit érdemel az a bűnös, aki a kezeim között van? Én vergődtem, de nem tudtam kiszabadítani magamat, ezért azt mondtam: - Nem biztos, hogy mindig a gálya az úr, az esetek többségében a tenger!
Ekkor elkomorodott, gyorsan elengedett, zavartan bocsánatot kért tőlem az eddigiekért és várta mit szólok, teszek. Én gonoszan haragvó arcot öltöttem, majd annyit mondtam csupán: - Egyszer volt Budán kutyavásár! Gábor elképedt, de nem mozdult, nem is szólt. Kis idő múlva elnevettem magamat, magamhoz húztam, megpusziltam és mondtam: - Ne vedd a szívedre! Nem történt semmi.
Láthatóan megkönnyebbült és kis idő után kérdezte, hogy folytathatja-e a főzést, mert nem lesz ebéd. – Igen - válaszoltam, és kimentem a konyhából. Folytattam munkámat a kocsi körül, de gondolataim a történéseken jártak. Eddig is tudtam, hogy erősebb nálam, de most már azt is tudtam, hogy nem csak elszenvedi, de már kezdi élvezni is a játékot közöttünk. Ez jó is, de rossz is, ha arra gondolok, hogy erőszakkal akartam magamévá tenni Őt. Sok mindent a hatalom birtokában terveztem Vele kapcsolatban megtenni. Megráztam magamat, s elhessegettem a káros gondolatokat. Ma szabad nap van, de holnaptól visszatérünk a régi kerékvágásba. – gondoltam és határoztam el.
Délfelé Tibor bejött az udvarra, hozta a permetezőt, amit kimosott, majd visszatett a kamrába és vette az ásót, ment a kijelölt helyre ásni. Gábor is kikiabált, hogy siessen, mert hamarosan kész az ebéd és enni kellene, ha menni akarunk a meccsre, mert már dél elmúlt. Lassan én is befejeztem az eltervezetteket és elindultam a fürdőszobába lezuhanyozni. Alig álltam a tus alá, halk kopogás az ajtón, majd Gábor dugta be a fejét, hogy megkérdezze, megmossa-e a hátamat? Lebénultam, de háttal Neki intettem, hogy jöjjön s nyújtottam a tusfürdőt. Lassan elhúzta a zuhanyfüggönyt, és körkörös mozdulatokkal mosta a hátamat, majd óvatosan egyre lejjebb haladt a derekamon át a popóm felé. Mikor a toldalékhoz ért, elhúzódtam, megköszöntem a segítséget Neki. De zajt hallottam, s hátrafordulva látom, hogy már nincs is rajta sem semmi és lép be mögém a zuhanytálcába. Odébb húzódtam, helyet adva Neki a tus alatt, majd én kezdtem az Ő hátát mosni, de én nem álltam meg a derekánál, hanem a popóját is alaposan kezelésbe vettem a kezeimmel, majd a jobb mutatóujjamra újabb adag tusfürdőt engedve, az ánuszáig hatolt az ujjam és lassan az ánuszrózsáját kezdtem kenegetni. Nem sok idő múlva már éreztem, hogy lassan gyengül a záróizom szorítása. Ezért a mutatóujjammal lassan kezdtem tágítani, egyre beljebb és beljebb hatolva a kihúzások után. Ahogy ritmikussá vált a kezem mozgása, úgy lett ritmikus a lélegzésem is, de nem csak az enyém, hanem Gáboré is. Kissé előre dőlt, jobban széttette lábait, majd hátranyúlva kezeivel a farpofáit is széthúzta, hogy megkönnyítse a mutatóujjam behatolását. Ekkor a másik kezemmel a lapockájára támaszkodva előrébb döntöttem és megpróbáltam megtalálni a G-pontját a prosztatája közelében, miközben akár prosztata-masszásnak is beillett a mutatóujjammal végzett mozdulat-sor. Nem sok idő múlva egyre gyorsult a levegővétele, majd zilálni kezdett és a végén eldurrant a farka, nagy adagokban lövellve a gecit a csempére, ahonnan a zuhogó víz azonnal le is mosta. Felsóhajtott a kilövellés végén, összerándult, majd lassan hátrahajtotta fejét, miközben az arcát a víz mosta és a szám után indult a szája. Összeértek s hosszas nyelves puszik után, megsimogattam a vizes fejét és kiléptem mögüle a fürdőszoba padlójára. – Te nem mész el? – kérdezte. – Most nem. – válaszoltam – különben is mennünk kell, mert lehet, hogy Tibor már keres minket, mert végzett az ásással.
Felöltöztem, kimentem a fürdőszobából, s mire a teraszra értem, Tibor hozta az ásót, amit betett a kamrába és indult átöltözni, majd hirtelen megállt, reám nézett és megkérdezte lezuhanyozhat-e az átöltözés előtt. Intettem, hogy igen és karommal a nappali felé mutattam. Tibor bement a házba, én pedig a kocsit a garázsba vittem s elpakoltam a kellékeket. Csak mikor a garázsajtót csuktam, állt belém a félsz, hiszen Gábor a fürdőszobában van, ahova Tibort küldtem. Rohanva indultam be és kiáltottam Tibor nevét, de a nappaliba érve láttam, hogy már elkéstem. Gábor akkor jött ki, kezében hozva a cuccait egy szál papucsban, mikor Tibor a fürdőszobához ért. Elkerekedett Tibor szeme, döbbenten és csodálkozva áll, ahogyan végignézett Gábor izmos és arányos testén. Még a vágy fellobbanását is látni véltem a szemében. Gábor abszolút természetesen mondta Tibornak: - Éppen végeztem, Tied a terep! Siess, mert készen van az ebéd is, azonnal tálalok, csak valamit felveszek! - és elindult a pincelejáró felé. Ő is megtorpant, de én is már léptem felé, hogy ebben megakadályozzam, mert Tibor előtt mégsem mehet le a pincébe felöltözni a vendég! Szemmel a nappaliból induló folyosó felé intettem, miközben bíztattam Tibort, hogy menjen fürödni. Végre becsukódott mögötte az ajtó, mi pedig egymásra nevettünk, csak úgy dőltünk a kacagástól, ami nem is akart véget szakadni. Gábor pukedlizett előttem és megkérdezte: - Akkor hova parancsolja Uram? Én ráförmedtem: - A keresztnevemen szólíts! Gábor tetetett ijedtséggel kapta szája elé a kezét és kezdte a férfineveket sorolni, ahogyan eszébe jutott, miközben minden név után kérdőn nézett rám. Ekkor kapcsoltam, hiszen tényleg nem is tudja. Hiszen én sem mondtam, Tibor sem szólított nevemen.
- Félix vagyok, legalább is annak kereszteltek, de én jobban szeretem, ha fél X-nek, vagy viccesen Négyesnek becéznek.
- Akkor hogyan parancsolod? – kérdezte Gábor.
- Általában, mások előtt legyen Félix, ha magunkban vagyunk, akkor vidáman Négyeske, zordan, szigorúan X legyen a nevem. – mondtam.
- Értettem, s megjegyeztem. – felelte Gábor. –Most már mehetek felöltözni, vagy még kéjelegve nézni akarsz és megmutogatsz még párszor Tibornak minden oldalamról? Nem lenne elég, ha ma csak a főzési „oldalam”-ról ismerne meg? - kérdezte végül.
- Menj be, a folyosón végig és balra az utolsó szobában találsz mindenfajta cuccokat, válassz Magadnak azokból! De siess, mert terítened, tálalnod is kell!
(folyt. köv.)
Comments (0)