Félix és Gábor első hétvégéje a vidéki házban (10)

Lassan Gábor képéről letörlődött az eddigi mosoly és kezdte magát nagyon kényelmetlenül érezni. Emlékeztetni akart, hogy azt beszéltük meg, hogy megérkezés után beszélhet a feleségével. Azt már látta ma nem lesz erre módja, de holnap vasárnap lesz, s akkor muszáj lenne, mert hétfőtől már nehezebben tudja elérni. Míg erre gondolt, lassan mégis csak megszólalt engedélykérés nélkül:
- Kérlek, tudom, hogy ma jogos a büntetésem, s az is igaz, hogy átvertelek a pénz első részletével, de kérlek, azért holnap engedd meg, hogy a nejemmel és a gyerekekkel beszélhessek, mert hétköznap nem megoldható. Jó lenne megnyugtatnom Őket, hogy megérkeztem és jó helyen, jól vagyok. – kérte halkan.
- Jól van, majd meglátom, de nem szeretném, ha holnap újabb büntijeid lennének. – válaszoltam. - Most pedig elég volt a kedélyes csevegésből. Gatya, póló le és rád bízom, mivel akarsz, tudnál hatni reám, hogy a további büntetésed csökkenjen.
- Nem lesz panaszod reám. – bizonygatta Gábor.
Gyorsan ledobta a cuccait, nem felejtve el összehajtogatni, majd újra elém térdelt és végig csókolgatta a lábamat, de most kérdőn reám nézve nem állt meg a rövidnadrágon szélénél, hanem szájjal feljebb tolta a nadrág szélét és megpróbált beljebb hatolva is nyalakodni. Sajnos a rövidgatyám szára nem volt túl bő, így nem sok sikert ért el. Ekkor gondolt egyet és megkérdezte:
- Tehetem, amit szeretnék, hogy kedvedbe járjak, vagy mindenhez engedélyt kell kérnem?
- Tehetsz, amit gondolsz, kíváncsi vagyok, mit teszel. – feleltem vigyorogva.
Erre felállt, kiment a konyhába és hallottam a hűtő csukódását. Vártam, mit hoz be. Kezében a tejszínhabos flakonnal jött be, azt a kezembe adta és hasra feküdt a combomon úgy, hogy a megbilincselt kezeivel támaszkodott a földön és a másik oldalon térdelt. Hallgattam és vártam, míg megszólal:
- Kérlek, Uram! Légy szíves nyomj a popómra a habból, majd az ánuszomra is, és tégy magadévá! – mondta elcsukló hangon. Látszott, hogy nagyon szeretne a kedvembe járni, még ha nagyon fél is attól, ami következni fog.
Megdöbbentem.
Én azt akartam, hogy erőszakkal lehessen az enyém, nem így, hogy önként felajánlja. De most mit tegyek, mivel utasítsam el. Végre rájöttem a megoldásra.
Nyomtam a habból a popójára, majd élvezettel le is nyaltam és közben mindig az újabb nyomásokkal a hab közelebb került az ánuszához, míg csak oda nem értem és azt is körbe nem nyaltam érzéssel. (Ő már igen érzékenyen reagált a közelítésre és mikor az ánuszához értem, összehúzta a farpofáit és megrázkódott.) Ekkor legörgettem magamról, a combomról és annyit mondtam:
- Hagyjuk! Ezt ki kell érdemelned! Nem kell elsietni, lesz még erre idő bőven!
Ahogyan ott feküdt mezítelenül előttem a padlón, ráültem a derekára a popója felé és felhúzva a lábát - az asztalról elvett tollal - kezdtem a talpát csiklandozni, majd haladtam felfelé a vádliján át a belső combjáig. Ekkor már nevetett, igen csak forgolódott alattam, dobálta magát és azt kiabálta:
- Jaj, ne, nagyon csiklandós vagyok!
- Tudom, pont azért csinálom – feleltem.
Mikor kiélveztem magamat és a lelket is kicsiklandoztam belőle, akkor megfordítottam és a feje mögé térdeltem, majd a fejét felemelve lassan a szájába adtam a farkincámat, hogy szopogassa. Először fintorgott, majd megadóan kezdte a nyalakodást és a szopást, végül egészen jól belejött. Irányítottam, hogy már ne csak a farkincámat szopja, de érzéssel vegye be a golyóimat is, majd felállva lehúztam a rövidnadrágomat és az alsó gatyámat, a feje fölé ereszkedtem, hogy a nyelvével elérje az én ánuszomat is és ott is járjon a nyelve.
Itt is kezdetben fintorgott, de mivel erőltettem, megadóan haladt körbe-körbe, miközben én az ő farkincájával foglalkoztam, ami állt már, mint a dárda és nem sok izgatás kellett ahhoz, hogy kilövelljen.
Sok, sűrű geci jött belőle, amit a hasára irányítottam, majd utasítottam, hogy folytassa a nyalást és a kezét a farkincámra téve irányítottam a ritmust, míg csak én is el nem lövelltem a bennem lévő mennyiséget.
Kis pihegés után, felállítottam és elküldtem, hogy fürödjön meg, majd visszajőve körül szaglásztam. Bőven használt mosdószert is, de testápolót is, igaz a női illatúból, amitől kissé fintorgott. (Nem csak ő, de én is.)
Gyors vacsora után levittem a pincébe és a tegnapi helyen lefektettem, és mondtam:
- Reggelig alud ki magad! Közben gondolkozz azon is, hogy mivel hálálnád meg, ha holnap megengedném a telefonálást a feleségeddel és a gyerekeiddel!
(folyt. köv. a vasárnapi eseményekkel)