Félix és Gábor első hétvégéje a vidéki házban (8)
2017. 04. 19. 09:20 | Published: 1038x
A kötözést direkt kissé szorosan végeztem, így szépen kiemelkedett a farkincája és a golyói is. A pultra tettem – a szeme elé - a fa csipeszeket is, hogy jól lássa, majd elkezdtem azokat is felrakni a farkinca bőrére a zsinegtől kifelé haladva úgy, hogy alul lógtak. Mivel pettyüdt volt a farkincája, így a bőre nem feszült, tehát könnyen ment a felrakás. Legvégül három csipesz a farkinca végére, a bőrredőre is jutott, amik úgy álltak, mintha a farkincája lenne meghosszabbítva. Most a golyók bőrére kerültek a csipeszek. Azért sziszegett, ahogy felkerültek rá és lassan, zilálva vette a levegőt. Érezni lehetett, hogy nem számított erre, ilyenre, de nem volt számára fájdalmas, inkább szokatlan. Kis idő múlva, pedig hoztam egy bőr derékszíjat, ami vékony volt. Mögé állva lassan először felülről éppen, hogy csak elérve a popóit, ütöttem felváltva a kipirosodott popókra, majd az ütés irányát megfordítva alulról érve ütöttem a popókat. Összesen kétszer tízet kapott.
- Csíp? – kérdeztem.
- Nem vészes. Kibírható. – válaszolta.
- No, jó, akkor kissé tovább megyünk és teszteljük a határaidat. – mondtam.
Most a bőr szíjat, textil nyári övre cseréltem és mögötte állva a lábai között lendítettem előre éppen elérve a fa csipeszeket.
- Juj, ez fájt! – jajdult fel. - Kérlek, ezt ne tedd! – kérlelt.
- Meg kell tudnom, mit bírsz! Le légy olyan anyám asszony katonája! – feleltem s újra lendítettem, most sem erőből, de úgy, hogy jobban elérje a csipeszeket. Ahogyan hozzáért, megpróbált oldalra elhúzódni és újra felszisszent.
- Tűrj és számolj! Még tízet kapsz. Ha nem jajongsz, akkor csak annyit. – mondtam és úgy is tettem. Számolt, s bár sziszeget, de jajszó már nem hagyta el a száját.
Az utolsó után hozzáléptem s először a popóját kezdtem el simogatni, masszírozni, hogy a vérkeringése meginduljon. Közben konstatáltam, hogy nem ütöttem nagyot, mert az erek nem szakadtak fel, nem volt véraláfutása. Ezt elvégezve lassan a csipeszeken húztam végig a kezemet, ekkor már újra sziszegett és kissé felemelkedett a lábujjaira, de követtem mozdulatát.
- Egyenesedj fel és fordulj meg! – utasítottam.
- Igen, Uram! – jött a válasz és azonnal meg is tette, amit kértem.
Ott állt előttem elkötözve és felcsipeszelve, kissé ijedten, de durcásan. Már máskor is megfigyeltem, ha valami nem tetszik neki, akkor a szája szélét érdekesen felhúzza, szúrósan néz a szemével. De az is látszott, hogy kíváncsi, mi jön még. Nem hagytam sokáig töprengeni, hanem hozzálépve a szemébe néztem és mondtam:
- Kissé fájni fog, mikor a csipeszeket leszedem, de utána rögtön a helyeit megmasszírozom, ezzel elindul a vérkeringés, és nem marad nyoma.
- Igen, Uram! – válaszolta.
Lassan vettem le a csipeszeket, s morzsoltam a helyeit. A farkincája és golyói a halványrózsaszínről közben már az elkötés hatására sötétpirosra változtak, s gyakorlatból tudtam sokáig nem alkalmazható az elkötés, ezért azt is kibontottam, miközben meg nem álltam, hogy eljátszadozzam a golyóival és a farkincájával is a vérpezsdítés ürügyén .
Még egy dolgot terveztem a végére, ezért a hűtőszekrényhez léptem és onnan kivettem egy tálka jégkockát s letettem mellé a pultra. Egy tányérra kiütögettem pár kockát, majd kettőt a tenyerembe véve azt rászorítottam a mellkasára és körkörös mozdulatokkal haladtam a mellbimbói körül, miközben olvadtak a jégkockák és kezdtek kis patakok csordogálni lefelé a mellkasán. Kissé megborzongott a jégkockák érintésére, de később már látszott élvezi is. Ekkor először szájon csókoltam, amit nyelves puszival vissza is adott, majd gyorsan hozzáhajolva a kis patakokat nyaltam fel a mellkasáról, illetve az egyik már a hasáig folydogált le. Mikor ott hozzá értem, elnevette magát, mert csiklandós volt, de kezét felemelte, hogy jobban hozzá férjek. Még párszor ezt megismételtük s látszott Ő is élvezi.
Mikor elfogytak a jégkockák, arra utasítottam, hogy megfordulva újra támaszkodjon a pultnak, mint az előbb. Kíváncsian felhúzta a szemét, de mozdult azonnal és mintha a gondolataimat is kitalálta volna, még jobban puccsította a popóját, mint az előbb és kisebb terpeszben állt, szinte derékszögben meghajolva.
Ekkor a hűtőbe visszatettem a jégkocka-tartót és tejszínhab flakont vettem elő, amiből vékony, körkörös csíkot engedtem a popójára és mielőtt lecsurgott volna lenyaltam onnan vigyázva arra, hogy nyelven érdesebb részével végezzem a műveletet, mert ez is csiklandós érzést keltett. Jól számítottam, mert megrázkódott és kéjesen felsóhajtott.
Úgy gondoltam ennyi elég volt, így felegyenesedve jót rácsaptam kétszer is a popójára s utasítottam, hogy álljon fel, forduljon meg. Megvizsgáltam a farkincáját és golyóit, már alig láttam a csipeszek nyomait. Bementünk a nappaliba, majd onnan ki a teraszra, ahol én beültem a nyugágyamba napozni, őt pedig magam mellé állítottam négykézláb a hátára téve a kihozott pohár vizemet. Egy darabig élveztem a napsütést, majd elvéve a poharamat a hátáról mondtam neki, hogy lefeküdhet itt a napon a lábamhoz, vagy akár az árnyékba is mehet aludni, de úgy, hogy lássam Őt.
Késő délután, mikor a teraszra lassan a fától árnyék borult, felálltam és Őt is felkeltettem. Hunyorogva nézett, majd kapcsolt és felugrott először, de azonnal újra négykézlábra állt és úgy nézett fel reám, várva parancsaimat.
- Ha kipihented az eddigieket, akkor akár dolgozhatnál, hasznossá tehetnéd magadat!
- Igen, Uram! Bocsánat, hogy aludni merészeltem, de nem akartalak Téged zavarni pihenésedben. – válaszolta.
- Jól van. Most menj le a pincébe, szedd össze a délelőtti edzésednél használt, izzadt holmiijaidat. Ezt a zoknit is újra cserélheted. A kötény is mehet a mosásba. A mosógépet a folyosó végén lévő kamrában találod. Remélem, majd tudod kezelni. Utána vegyél fel sportgatyát és pamut pólót és úgy gyere vissza ide! – adtam ki az utasításaimat, miközben leoldoztam a bőrbilincset a kezéről.
- Igen, Uram! Remélem, fogom tudni, de mindent megteszek pontosan, ahogyan kérted. – válaszolta, elmosolyodott a bilincs levételen és ment a pincébe.
Mikor elment bekapcsoltam a TV-t és néztem, hogy mit csinál. Megtalálta a holmiját, a mosógépet és el is tudta indítani. Majd visszament a pincei szobájába, ahol elővette a sportgatyát és pólót (hosszan válogatva, mit is vegyen fel, végül nem tudván mit kell tennie sötétkék, kivágott nyakú pólót és hozzá fekete sportgatyát választott), majd hozzá illő sport zoknit is felvéve (Adidas fehér-fekete), a Nike sportcipőjét is felhúzta. Ekkor a gatyán át megvakarta a farkincáját, majd elővéve megnézte azt és a golyóit is, megelégedéssel nyugtázta, hogy nincsenek rajta nyomok. Gyorsan lopva körülnézett, majd a pincei mellékhelyiségbe ment elintézte folyó ügyeit, kezet mosott, de a farkincáját nem mosta meg(!) és feljött hozzám. Jelentette, hogy mindent utasításaimnak megfelelően tett és reméli a felvett sport-felszerelés és színösszeállítása elnyeri tetszésemet. Közben reám nézett és megakadt a mondókája. Észrevette, hogy szemem összehúzva, durcás, dühös arckifejezéssel nézek rá, míg mondandóját hallgatom.
- Valamit nem jól tettem? Valami baj van? – kérdezte megakadva.
- Igen. Gyere ide! – parancsoltam neki.
- Húzd le a gatyádat és mutasd a fütyidet, had szagoljam meg! Fújjjjjjjjjj! – húztam el az orromat.
- Bocsánat! – mondta. - voltam pisilni, de kezet mostam. - folytatta, majd elgondolkozva hozzátette: - Hát igen, a fütyi mosását elfelejtettem! Visszaszaladok, mindjárt jövök. – s indulni akart a pincébe.
(folyt. köv.)
Comments (0)