Félix és Gábor első hétvégéja a vidéki házban (2)

Mögé léptem, kinyitottam egyik bokáján a bilincset, a láncot átfűztem összebilincselt kezei között, majd visszacsatoltam bokájára, hogy ne tudjon felállni. Kimentem a konyhába, magára hagytam, hagy gondolja át alaposan új helyzetét.
Nekem is át kellett gondolnom hogyan tovább. Túl szép volt ahhoz, hogy brutálisan bánjak vele. Annyi mindent csináltam volna vele, de meg kellett találni a helyes sorrendet. Olyan érzékenyen reagált teste a legkisebb ingerre is, ezért nagyon vigyáznom kell rá. Volt már gyakorlatom a fájdalom okozásában ez azonban egészen más helyzet. Escortokkal csak szerepjáték volt, persze nekik is fájt, amit csináltam, gyakorolni, kifejleszteni a megfelelő technikát kiválóan megfelelt. De itt most egy „érintetlen” férfi van a kezeim között, teste még szűz a kínok és fájdalmak birodalmában. Meg akartam őrizni érzékenységét, tehát verés, korbácsolás egyelőre szóba sem jöhetett (nagy kár). Túlságosan sok verés eltompítja az érzékeket, pedig arra szüksége lesz. Egy-két napig csak eljátszadozom vele, felkészítem a kínzásokra, kitapasztalom érzékeny pontjait, erogén zónáit. Utána talán az elektromos eszközeimet próbálom ki rajta. Számomra a kínzás művészet volt, amibe beletartozott nemcsak a testi, hanem a lelki állapot figyelése is. Ahhoz, hogy a fogékony legyen, a fájdalmakra mentálisan rendben kell lennie. A napi 8 óra alvás elengedhetetlen, hogy éber legyen. Vigyázni kell, mert könnyen apátiába süllyedhet, és ez a legrosszabb. Fenn kell tartanom a figyelmét. Néha könnyíteni kell a rá nehezedő nyomáson. Jutalmazások és büntetések megfelelő megválasztásával fenntartható a bizonytalanság érzése. Az emberek sok mindent elviselnek, de nem bírják a bizonytalanságot. Barátságos és kegyetlen arcom fogom mutatni, és kiszámíthatatlanul váltogatom azokat. Ami a legfontosabb, hogy a lázadás legkisebb csíráját is kíméletlenül fojtsuk el. Adjunk lehetőséget a szökésre, és amikor él ezzel, csapjunk le rá. Tudom ez a macska-egér játék gonosz dolog, de nagyon élvezetes. Mármint a macskának. És ezzel fent lehet tartani az éberségét is.
Elkészültem a vacsorával, megterítettem és bementem a nappaliba. Ugyan abban a helyzetben találtam, ahogy hagytam. Úgy éreztem, kell egy kis bátorítás neki. Odamentem és levettem kezéről a bilincset, de a lábáról nem.
- Állj fel! Mossál kezet, kész a vacsora. Ott van a fürdőszoba a folyosón jobbra. – mutattam, majd visszamentem a konyhába. Lassan feltápászkodott, és kicsoszogott a fürdőbe.
A házból nem tudott kijutni, mivel az ajtók zárva, az ablakokon pedig rácsok voltak. Minden olyan eszközt eltávolítottam, amivel ki lehet nyitni egy bilincset. És be volt kamerázva az egész ház. Úgy építettem ki a rendszert, hogy a ház bármelyik TV-jén csatornaváltással, lehessen látni az összes kamerát. Így a konyhában láttam, mit csinál a fürdőben. Persze rögtön kinyitotta az ablakot, miután elkezdte folyatni a vizet. Belátta, ott nem tud kijutni. Ha ki is jutott volna, akkor sem jut messzire összebilincselt lábakkal, zokniban. Azt se tudja, hol van, és merre menjen. Odakint korom sötét volt, sehol sem lehetett fényt látni. A legközelebbi falu 8 km-re van.
Ő is erre a következtetésre juthatott, mert leült a kád szélére és az arcát a kezei közé temette. Legalább egy percig ült így, majd összeszedte magát egy kicsit, pisilt, kezet mosott és az arcát is megmosta hideg vízzel. Bejött a konyhába, értetlenül nézett szét. Nem tudom mire számított, de a jó illatok és a két személyre ízlésesen megterített asztal látványa teljesen meglepte.
- Foglalj helyet! – mondtam udvariasan.
Leült a székre, velem szemben. Az asztalra tettem az ételeket, majd én is helyet foglaltam.
- Kérlek, szedjél magadnak.
Közben bort töltöttem mindkettőnknek. Nem tudott szóhoz jutni a megdöbbenéstől. Most már végképp nem értette mi történik vele.
- Jó étvágyat! – mondtam mosolyogva.
Csendben ettünk, nagyon finomra sikerült a vacsora, a bor is pont illett hozzá. Borzasztóan élveztem a szituációt. Láttam Gáboron, hogy mondani akar valamit, de kétségek közt vergődik. Végül úgy döntöttem segítek neki.
- Ízlik a sült hús? – kérdeztem.
- Mit akarsz tőlem tulajdonképpen? – robbant ki Gáborból a kérdés, amin egész este gondolkozott, de nem tudott rájönni.
- Azt szeretném tudni, hogy ízlik-e a vacsora? – mondtam, eljátszva, hogy nem értem mire gondolt. Majdnem elnevettem magam, elrontva ezzel a játékom, amikor láttam milyen pofát vág erre.
- Mit fogsz velem csinálni? – próbálta világossá tenni a kérdést.
- Nem értem mire gondolsz? – fokoztam tovább a helyzetet, ártatlan képpel.
- Mit fogsz velem csinálni? – ismételte meg a kérdést ingerülten – Halálra kínzol, vagy csak egyszerűen megölsz? Kijutok innen élve valaha?
Ahogy kimondta ezeket a szavakat a kétségbeesés ismét úrrá lett rajta. Kifejezéstelen tekintettel néztem őt, de tudtam, meg kell nyugtatnom egy kissé anélkül, hogy bármi konkrétumot mondanék neki. Csak reményt szabad táplálni, mert bizonytalanságát fenn kell tartani.
- Nem gondoltam volna rólad ezt, amikor az uszodába láttalak. – mondta halkan.
- Mit nem gondoltál rólam?
- Hogy megbilincselsz és megversz. Azt hittem, csak megbaszol néhányszor.
- Nagyon jól áll neked a bilincs, kiemeli szépséged, és azt a három pofont nem lehet verésnek nevezni. Ami a baszást illeti, rengeteg időnk van még.
- Mikor engedsz el?
- Hiszen csak most jöttél, ne gondolkozz a távozáson.
- Felhívhatom a feleségem, ahogy megígérted?
- Az a megállapodás már nincs érvényben. De majd meglátjuk, hogy viselkedsz.
- Mégis mi fog velem történni?
- Csak azt kell tenned, amit mondok, és akkor nem lesz baj.
- Nem látszott rajtad, hogy egy szadista vagy, aki élvezi, ha megkínozhat, megalázhat embereket.
- Miért, hogy kellene kinéznie egy szadistának? – kérdeztem nevetve – Zsíros, hájas embernek, aki idétlen, a kelleténél legalább 3 számmal kisebb fekete bőrcuccokban járnak-kelnek egész nap, és láncok lógnak le róluk?
- Valahogy úgy.
- Ez csak sztereotípia. A filmekben általában így ábrázolják az SM kedvelőit, de a valóságban sokkal többféle létezik. Rajtam például meg sosem volt bőrruha.
- Nem is tudnálak elképzelni benne. Te inkább egy sorozatgyilkosra hasonlítasz valamelyik filmből, talán Hannibal Lecterre. Ő rajta sem látszott ki is valójában, műveltsége és kifinomultsága elrejtette igazi arcát.
- Hízelgéssel nem veszel le a lábamról. – ráztam meg a fejem.
- Ha valaki bejönne ide, és látna, ahogy itt az asztalnál eszünk, el sem hinné, ha elmondanám neki, hogy egy órája még ott térdeltem előtted, megbilincselve, miközben te többször pofon vágtál, nem is kicsit. Már nekem is úgy tűnik, mintha csak egy rossz álom lett volna.
- Nos, akkor talán próbálj valami szebbet álmodni, mert a valóság sokkal rosszabb lesz számodra, mint néhány pofon.
- Miért csinálod ezt velem?
- Mert élvezem. Ilyen egyszerű. A barátoddal is ezt csináltam.
- Mit szeretsz legjobban benne?
- Ó, azt te jobban meg fogod ismerni, mint szeretnéd. Mindent ki fogok próbálni rajtad, főleg azokat, amikre az escort fiuk nem vállalkoztak. Felesleges is kérdezni mik ezek, majd megtudod, ha eljön az ideje.
(folyt. köv.)