A sármos, izgató és fantáziadús Sub története (4)

Miután megtettem minden előkészületet, hogy a Subom teste kellően kipirosodjon, és kicsit ki is melegedjen, áttértem a tulajdonképpeni kínzás előkészítésére.
Mivel a Sub a hátán feküdt a szőnyegen, így szétrugdostam a lábait nagy terpeszbe és a bokáira feltett bőr bilincsek és karabinerek segítségével egy hosszabb távtartót kapcsoltam közé, így a lábai terpeszben is maradtak.
Ez módot adott megint arra, hogy ne csak a mellkasát, hasát, de a belső combjait is elérjen jobban a lovaglópálcával, így azokat újra kezelésbe vettem, megcsapdostam alaposan. S mivel most olyan lovaglópálca volt a kezemben, aminek a bőrébe kis, ovális lyukat készítettek, így annak lenyomata több helyen is kezdett meglátszódni a belső combjain, ezért ezt abbahagytam, de hogy szenvedjen még, hoztam és vettem a kezembe egy viráglocsoló kis üveget, amiben desztillált víz volt, abba tettem előtte pár jégkockát, még kint a konyhában, hagytam felolvadni s ekkor azzal lepermeteztem a csapások helyeit.
Subom igencsak hevesen kezdett fickándozni erre, mert nem csak hideg volt a víz, de a csapások helyein a bőr és az alatta lévő részek „felmelegedtek”, így a hideg és a víz együttes hatására gyorsan összerándultak, amitől nem csak a belső combjai, de később már a lábai s végül a teste is kezdett kicsit remegni. A fogai csak azért nem vacogtak, mert a golyós pecek miatt erre nem volt lehetőségül. 
Egy darabig elnéztem, hagytam remegni, kínlódni, majd egy pokrócot dobtam rá, hogy lassan újra átmelegedjen alatta.
Mikor láttam már nem remeg, levettem a pokrócot róla és folytattam az előkészületeket tovább. Láttam kíváncsian nézegetne körül, szinte érdeklődően, ha tudna, de nem tudott a szemellenző miatt, ezért megszólaltam:
- Hamarosan megtudod mit találtam ki neked, még egy kis türelmet, mert nem megy olyan gyorsan azért….. – mondtam. Fejével bólintott, hogy megértette. Így folytattam:
- Tudnod kell, hogy itt a lakásban azt a függőleges oszlopot, illetve keresztet nem tudom kivitelezni egyelőre, de azért ahhoz hasonló érzésed lesz majd. – bíztattam mosolyogva. Megint gyorsan bólintott a fejével beleegyezéséül.
- Mivel azt akarom, hogy majd érezd, de addig ne lásd, így marad még egy kis időre a szemellenződ. Megértetted? – kérdeztem meg és most már hevesen bólogatott.
Így folytattam az előkészületeket. A plafonról lógó kötél végére felkötöttem a golyós végű ívelt kampót, majd a golyót besíkosítóztam. Odalépve a Subot kicsit nehezen, de a hasára fordítottam, majd segítettem felülnie és végül fel is állítottam a talpaira. Kicsit bizonytalanul állt, de megállt azokon.
Most előre nyújtattam vele a karjait és a csuklóinál a bőr bilincseket összekapcsoltam egy karabinerrel, de úgy, hogy középen egy kis karika is volt és utána egy kötéllel össze is kötöztem, szorosan a csuklóit még. Most egy másik kötelet vettem s az abban lévő karabinert a kis karikába fűztem s lassan húzni kezdtem a kötelet, így a Subom karjai emelkedtek, majd megfeszültek és hamarosan már lábujjhegyein állt, bizonytalanul.
Most mögé léptem s a másik kötélvégén lévő íves kampógolyóját az ánuszához érintettem, majd erősen besíkosítóztam az ánuszát és határozottan belétoltam a golyót. A teste előre lendült, fel is sóhajtott, összerándult a teste, ha túl volt rajta, így megnyugodott.
Kicsit hagytam, majd lassan a kezeit tartó kötelet kezdtem leengedni és közben a másikat húzni. Így a kezei ereszkedtek, lassan a talpain állt már, de a másik kötél kezdett megfeszülni és húzni az íves kampót s azon keresztül a golyóval az ánuszát, így lassan a teste megint csak emelkedett s újra lábujjain állt, most is bizonytalanul.
Odalépve leoldoztam a kezeiről a kötelet, kiakasztottam a karabinert is, így a kezei szabaddá váltak. Azonnal oda is nyúlt, a popójához és megtapogatta az abban lévőt.
Biztosan csodálkozhatott, mert ujjai többször is végigsiklottak az íves kampón, és próbáltak bejutni az ánuszába is, de sikertelenül.
Ekkor levettem a szemtakaróját és kivettem a szájából a golyóspecket is.
A Subom álmélkodva megszólalt:
- Uram, nem hittem volna, hogy ez ilyen kellemes érzés. Kicsit ugyan fáj, vagy inkább feszít, ott hátul, de azért szuper! – kiáltott fel őszintén.
- Majd lesz még jobb is! – bíztattam őt s odébb lépve megint a lovaglóostort választottam s lendítettem meg.
Lecsaptam, megcsapdostam több helyen is az ostorral, majd módszeresen végig haladtam a testén felülről lefelé. Vonaglott, húzódozott, pörgött is egy kicsit a lábujjain, de becsületére legyen mondva, nem sziszegett.
Mikor ezzel végeztem, újra a több tűs kereket vettem a kezembe és azzal is végig haladtam a testén, a végén nem kihagyva a farkát, golyói, majd a végén oda-vissza többször is a makkján tettem meg ezt.
A srác most már kicsit sziszegett, de azért jól tűrte.
Úgy döntöttem, hagyom kicsit pihenni, ezért lejjebb engedtem a kötelet, hogy a talpaira tudjon állni s úgy hagytam, míg én leülve, kávézva nézegettem őt.
Láttam valamin töri a fejét, mert körbe is nézelődött, de míg nem szólalt meg, én sem kérdeztem semmit.
Hosszabb idő után szólalt csak meg:
- Uram, tudom büntetés jár az engedély nélküli megszólalásért, de kérhetek valamit, vagy inkább javasolhatok? – kezdte.
- Mondd csak, kíváncsi vagyok, mi lenne az! – bíztattam. – A büntetésedet azért megkapod majd a végén. – ígértem meg azt is.
- Arra gondoltam Uram, a kötél és a kampó talán elbírja a testem súlyát, így ha megpróbálhatnánk, hogy a kötéllel addig húzzon feljebb, míg bír és elemelkedjek a földről, s hogy ne bukjak fel, a kezeimet is húzza fel újra előtte.
- Fogod bírni? Nem leszel nehéz csak az ánuszodnak?
- Remélem nem, de ha óvatosan emel, akkor meglátjuk, s ha nem bírja, akkor visszaenged, Uram. – kérte.
- Rendben, kipróbálhatjuk, de azért a kezeidet is meghúzom, hogy azokban, azokkal is fel tudd húzni magadat, míg leeresztelek gond esetén. – válaszoltam s tettem is meg.
Először újra összekarabinereztem a csuklóit, majd összekötöztem, de most a tenyerébe vezettem át a kötelet s úgy hóztam meg s kötöttem ki. Majd lassan a másik kötéllel az íves kampót kezdtem emelni és figyeltem erősen, míg lassan lábujjaira emelkedik, majd már azok sem érnek a szőnyeghez és csak leng a függőleges kampón. Alig pár centire volt a szőnyeg felett, úgy hagytam lengeni.
A Sub összeszorította a száját, nehogy sziszegjen s bírta egy darabig. Majd feljajdult, de akkor már le is eresztettem, így a talpain állt újra, majd gyorsan kikötöztem és hagytam lefeküdni a szőnyegre, ahol elnyúlt. Az ánuszában még bent volt a kampó.
Jó ideig feküdt, lihegve, majd lassan megitattam s betakartam. Kicsit el is szundított, majd felpattantak a szempillái és mosolyogva megszólalt:
- Sikerült.
- Igen, sikerült. Nem fájt nagyon? – kérdeztem meg.
- Kicsit igen, de kibírható volt. Köszönöm. – válaszolta.
Egy ideig még feküdt, pihent, majd felült volna, de nem tudott a kampótól, így oldalára fordult. Megértettem s kivettem a kampót belőle.
(folyt. köv.)