A sármos, izgató és fantáziadús Sub története (2)

Mikor abbahagytam a korbácsolását, hogy megnézzem s megtapintsam annak eredményét, abbahagyta a sziszegést és halkan megszólalt:
- Tudom Uram, hogy büntetést kapok a kéretlen és nem engedélyezett megszólalásomért, de mégis megteszem, mert kérésem volna. – kezdte a srác. Nem szóltam, csak bólintottam és vártam a folytatást. Nem késett:
- Uram, mindig vágytam olyan Domra, aki kellően határozott és nem csak az, de gyakorlott is. Látom, Uramnak vannak eszközei is, így gondolom vágyam teljesítése nem jelenthet gondot. – folytatta, de közbevágtam:
- Sok a szöveg. Ne dicsérj, hanem a lényeget mondd! A vágyadat. – utasítottam, mert magam is kíváncsi voltam mit szeretne.
- Igenis, Uram! Már mondom is: olyan pózra vágyom, ahol már kezdetben is megfeszül a testem, de miközben Uram korbácsol még másodlagos kínokat is el kellene, viselnem s nem tudnék tenni semmit ellene! – nyögte ki végül a srác lehajtott fejjel. Majd kis idő múlva hozzátette: - Mazoista vagyok, nem kicsit, nagyon, ha ez eddig még Uramnak nem derült ki. A kínokat szívesen viselem, tűröm s az sem baj, ha közben szexuális töltete is van. – mutatott a golyói és farka elkötésére, a feltett csipeszekre, majd így folytatta: - mivel egyedül élek, így a nyomok sem zavarnak, még akkor sem, ha több napig megmaradnak rajtam, a testemen. Legközelebb csak jövő hét szerdán lesz edzésem, addig elhalványul, vagy el is tűnhet. – fejezte be reménykedve.
- Érdekes a vágyad, ezt ki kell gondolni. – kezdtem, majd ennyit mondtam: - Kapásból úgy gondolom, hogy a keresztre feszítés lenne a vágyat egyik megoldása, de úgy, hogy közben az oszlop közepénél, az ánuszod táján lenne egy dildo is, amire rácsúsznál, ha már nem tudod tartani magadat. Igaz az oszlop kicsit útban lenne a korbácsolásodnál, de ez is megoldható. Kivitelezhető, de sajna nem itt. – fejeztem be és ránézve láttam elkámpicsorodik a srác, hogy nem lesz meg most a vágya kielégítve.
- Kár! – csak ennyit tudok kinyögni bánatosan.
- Kár! – mondja a holló, hogy nem hallgatsz végig, bizony kár. – kezdtem, mire a srác felkapta a fejét, mint a trombitaszót hallott katona ló. S így folytattam: - Azt a megoldást máskorra tesszük el, mert elő kell készülni arra, de azért most is van megoldás arra, hogy vágyad itt és most teljesülhessen.
- Igen, Uram, jaj, de jó! Kérem, tegye meg velem! – kiáltott közbe a srác.
- Hallgass, azaz hallgass végig, mert még a bőröd is itt marad, mert a nélkül mész haza a sok büntetés eredményeképpen! – szóltam rá keményen és határozottan. – Most menj, főzz kávét! Én tejjel, de cukor nélkül iszom. – utasítottam, s míg elkészítette és behozta, addig át- és meggondoltam a tervemet, hogyan lehetne a srác vágyát teljesíteni, gondolva a szomszédokra és az esti időre is.
Míg a kávémat iszogattam, amit természetesen a srác térdelve itatott velem, addig ujjaim a srác dús bokrában matattak. Mire végeztem a kávéval, készen is volt a terv a fejemben, már csak ki kellett vitelezni. A srácot kiküldtem pisilni, majd mikor visszajött, hozattam vele létrát be s egy hosszú kötelet átvezettettem vele a mennyezeten lévő kampón – előtte levette a csillárt, ami addig a kampón lógott – és utána hanyatt fektettem a szőnyegre. Közben a farkincáját átkötő bőrpertlit levettem, de a golyóit elkötők maradtak. Kicsit izgattam, birizgáltam, meghúzkodtam a farkát és már duzzadt, majd meredezett is a szerszámja felfelé. Tényleg nagy és vastag volt. Most egy rúd végére dildót húztam, besíkosítóztam, majd előtte a srác ánuszába is belepróbáltam. Most a rúd végét a bokáihoz illesztettem és a bokáit alaposan átkötöztem a kampóról jövő kötélvéggel, majd ezzel megkötöztem, hozzákötöztem a rudat is. A dildót beillesztettem a srác ánuszába és utasítottam, hogy lábait tartsa az ég felé, kinyújtva.
Kicsit odébb lépve megszemléltem eddigi művemet. A srác is kíváncsian nézelődött, mert még nem tudta elképzelni, hogyan fog ez működni. A zajok elnyomására bekapcsoltam a rádiót és pergő, friss zenét választottam ki a kínálatból.
Majd folytatva művem megalkotását, most a srác nyakára vastag, bőr nyakörvet választottam és tettem fel, aminek karikáját hátra hagytam. Leengedtem a kötelet, a srác lába is a padlón volt. A srácot utasítottam, hogy forduljon hasra a szőnyegen, amit kicsit nehezen, több próbálkozással, de végül is teljesített. Ekkor meghúztam a kötelet úgy, hogy a srác lábai kezdtek felemelkedni a kampó felé és közben a dildó pedig az ánuszába hatolt kicsit. Most a kötél még szabad végét a srác nyakörve karikájában áthúztam és kezdtem a kötelet azon a karikán át húzni tovább, persze óvatosan. A srác teste kezdett ívben meghajlani, a feje is a nyakánál fogva felemelkedett. Már csak a hasával ért alig a szőnyeghez.
Ekkor rögzítettem a kötelet a karikán erős csomóval, ami azonban egy mozdulattal kiengedhető volt. (tengerész-csomó).
Hátrébb lépve láttam, hogy jó lesz, de azt is, hogy a srác nyaka elszorul, ezért vettem egy nagyobb párnát, amit a mellkasa alá helyeztem, alátámasztásul.
Egy ideig gyönyörködtem művemben s hagytam a srác kínlódjon csak ebben a helyzetében.
Mikor láttam, hogy felfogta, ha elengedi magát, elernyed a teste, akkor a feje előre hajlik, a teste, mellkasa jobban rá a párnára, de akkor a kötél megfeszül, a bokái felemelkednek és az odafogott rúd viszont csak látszólag emelkedik, helyette inkább lefelé mozdul és a rudat a végén a dildóval a srác ánuszába nyomja.
Sakk-matt.
Sikerült.
Akkor jöhet az ösztönzés. – gondoltam és már vettem is a hosszú szíjakból álló bőrkorbácsot és kezdtem a srác fenekét megdolgozni először az egyik, majd átlépve a másik oldalról is. Szívesen számoltattam is volna, de látszott az meghaladja az erejét, így hamar abba is hagyta.
Jó ideig elvoltunk ezzel, közben kis szüneteket tartottam, hogy lássam, mit tesz, de nem tudott igazán pihenni, így folytattam a korbácsolását. Mikor már szép piros volt a segge mindkét oldalon, leengedtem s hasalhatott a szőnyegen. Zilált, kapkodta a levegőt egy ideig, de erős és gyakorlott volt, így hamarosan már normalizálódott a lélegzése.
Ekkor odatérdelve megsimogattam, majd közben durván meg is markolásztam a zsemléit, amire természetesen felszisszent.
- Még nincs vége, ez csak bevezetés volt, te mazoista. – bíztattam a srácot és kezdtem kioldozni a kötélből.
- Igen, Uram, értettem. – nyögte ki a srác meggyötörten.
Mikor a kötélről szabadult, akkor előrébb húztam egy vasból készült asztalt és a bokáira távtartót csatolva ráhajoltattam az asztalra úgy, hogy rá is feküdt, majd a túloldalon a kezeit az asztal lábaihoz rögzítettem. Így módom volt nem csak a feneke, de a háta megostorozására is.
Kapott is alaposan nem csak a bőrkorbáccsal, de még meg is forgattam azt több irányban.
Mikor ezzel végeztem még fa paskolóval is megkezeltem a fenekét, de már a hátát is, s végezetül egy nyaláb mogyorófa vesszőt vettem a kezembe és azzal alaposan végigvertem a testét mindenhol. Végezetül a kötél segítségével még a táv-tartót is felemeltem, így a talpai is kaptak a kezelésből.
Érdemére legyen mondva sokat sziszegett, néha egy-egy csapásnál fel is nyögött, de nem sikoltozott a srác.
Újra leengedtem a táv-tartót és elé állva megszopattam magamat, majd mikor már állt keményen, akkor gumival hosszasan, kissé durván meg is dugtam. Erre azért voltszükség, mert így a még fent lévő csipeszek odaütődtek az asztal széléhez és pótlólagos kínokat okoztak a srácnak.
- Köszönöm Uram! – mondta a srác, mikor végeztem és azonnal meg is kérdezte:- Máskor is jöhetek kezelésre?
(vége)