Gábor és Zsombor vetélkedése Félix vidéki házában (4)

Miután Gábor és Zsombor megállapította, hogy így nem fog sikerülni az aktus, ezért másik pozíciót kerestek. Gábor oldalra feküdt s Zsombi mögé húzódott, így átnyúlva tudta már Gábor farkincáját izgatni és az is hátranyúlva az övét. Mikor újra mereven állt, akkor lassan előrébb csúszott és már benne is volt Gáborba. Mindkettőjük mozgása segítette együttes élvezésüket. Gábor jól érezte, ahogyan Zsombor farka megvonaglik, többször is. Most átfordultak és Gábor tette így meg Zsomborral.
Már két a kézben szaladtak le a tóba megfürödni utána, úsztak is, ha már benne voltak és kijőve összepakoltak és indultak haza. Az erdő szélén Gábor megállt és csak a pólóját magán hagyva indult tovább, hátán az átalvetővel úgy, hogy lássa, aki nézi, hogy nincs rajta gatya, alul mezítelen. Zsombor is észrevette ezt, de nem szólt.
Még Gábor azonban halkan elmondta, hogy beérkezve találjon ki Zsombor valamit, kösse ki így valahova s úgy hagyja ott. Ez is legyen a játék része, folytatása.
Zsombor is beleegyezett és gondolkozott hazáig, a házig.
Mozgást nem láttak, így kikapcsolta a riasztót, bementek az udvarra, majd visszakapcsolta.
Az udvaron elmondta, hogy mit talált ki:
- Amire én gondoltam, az nem más, mint egy érdekes eszköz, ami összerakható ott a pajtában, csak a részeit kell felhoznunk. Lenne statikus és dinamikus része. Kezdjük a dinamikussal, mert az már kész. Felvisszük a plug mozgató szerkezetet. A statikus rész a nehezebb. Annak nagyon megalázónak kell lennie, miközben kellően érdekesnek is! – kezdte.
- Zseniális! – harsogta Gábor. – Kérlek, tedd meg és mutasd be rajtam! Jó lesz.
Kezdtük összeszedni és felhozni csendben a pincéből a hozzávalókat és összerakni itt lent az udvaron először, majd Gábornak is volt ötlete, amivel tovább fejlesztettük. Végre összeállt s akkor kipróbáltuk. Kicsit még nehezen ment, de kialakult a sorrend, ahogy kellett feltenni, összerakni. Ekkor szétszedtük és bevittük, majd a plug mozgatót is.
A pajtában rögzítettünk egy szélesebb pallódarabot két bakon, s a palló végét egy álló oszlophoz támasztottuk, így stabilan állt, nem mozdulhatott el. A pallót leterítettük egy tiszta lepedővel, pontosabban bevontuk, letakartuk. Az egyik seprűnyél végére felhúztuk a fekete plugot és a méretét is kipróbáltuk. S hogy ne tudjon esetleg oldalirányban a letámasztott vége elcsúszni, a pallóba két kis kocka alakú fahasábot szögeltünk, ami közé befért a seprű másik vége, hátulról pedig, a gerenda tartotta. A pallóba keresztbe is szögeltünk egy deszkát, mert ez fogja meg támasztani Gábor lábait hátulról, hogy ne tudjon hátracsúszni, ha a karjait az oszlophoz húzzuk. Ezzel a „felnyársalás” már imitálva volt. Még a palló elején egy kört kellett kivágni, hogy oda csüngjenek a golyói, amik szintén kapnak béklyót és súlyokat.
- Készen is vagyunk! – jelentettem ki. – Fogod bírni?
- Annyi ideig, amíg reggelig, a bemutató tart biztosan! – nyugtatott meg Gábor. – Csak azt kérem, hogy ha közben verni is akartál, azt ne tedd most! A farkammal és a golyóimmal játszhatsz, akár még mellcsipeszeket is használhatsz. – jelentette ki.
- A helyett inkább kapnál egy rudat a farkadba és megmutatnám, hogy nem tudsz úgy elmenni, bár kiverlek. – ajánlottam Gábornak. Az legyintett:
- Azt teszel, amit jónak látsz! – egyezett bele.
- Csak ez lesz bemutatva, vagy…? – kérdezte meg még halkan Gábor. Rácsodálkoztam.
- Mást is akarnál? – kérdeztem meg Gábortól.
- Kemény szolgaságot, kínzásokat ígértél. Ez még beleférne ma! – válaszolta Gábor.
- Rendben, ahogy akarod! – válaszoltam.
Letakartuk a szerkezetet és kimentünk a többiekért. Gábor még elment beöntést adni magának. Utána jól bekrémezte magát, majd a vágatánál is letörölte, hogy ne maradjon nyoma. Kényelmes nadrágot vett s kiment az udvarra, majd a pajtába, ahol Zsombor már várta.
- Akkor kezdhetjük? Lépj elő! – utasítottam. Gábor odajött és levette a nadrágját.
- Fontos, hogy ne legyél kezdetben, izgalmi állapotban, főleg a farkad nem! Most a golyóidra kapsz béklyót és súlyokat! – mondtam és meg is tettem. Ekkor terpeszbe állt és lengette a súlyokat. Nevettünk ezen.
Levettem a bakokat takarót, és mutattam. Gábor felmászott, térdre állt, majd leült a sarkára. Közben helyezkedett, hogy a súlyok elférjenek a félkörnyílásban, amik a farkáról csüngtek. Ekkor újra feltérdelt és előre dőlt. Most vettem a gerenda mellé támasztott seprőnyelet végén a pluggal, amit a síkosítóval bekentem és lassan belecsúsztattam. Mikor ez meg volt, akkor a végét a helyére illesztettem a palló és a gerenda közötti részbe, miközben Gábor lassan ereszkedett hátra a lábára, de már nem ért le, mert a plug tartotta.
Ekkor hátra nyújtotta a kezeit, amit a csuklóiban kötéllel megkötöttem, majd a két kötélvéget a gerenda mögött húzni kezdtem. Ekkor csúszott igazán Gábor a plugra. Látszott az arcán a feszültség, de bírta. Jó volt a tónál az előjáték, a tágítás.
Én Gábor elé álltam és csúsztattam be a szintén alaposan bekent fém rudat, a dilatatort, a farkába. Mikor ezzel is megvoltunk, akkor a dárdaként álló farkából még a rúd is kiállt előre, felfelé. Ekkor már újra lassan simogatni, izgatni kezdtem Gábort egyre gyorsulóan. Nem sokára Gábor teste megrázkódott, de semmi sem lövellt ki.
Ekkor hagytam ott Gábort, így, de a pajtaajtót nyitva hagytam, figyelemfelkeltésül.
Lassan visszamásztam Félix mellé, de úgy láttam nem vette észre távozásomat.
Jó ideig alhattunk, mert lassan Félix megmozdult, felmordult, majd oldalra tapogatózott és megtalált a kezével. Végig simított, de nem állt a farkam. Többször is odanyúlt, majd feltámaszkodva benézett a közös takarónk alá s megszólalt:
- Mi történt? Már nem is kívánsz? Vagy elteltél az éjjeli álmoddal? – cukkolt.
- De hogy is, jó lenne, ha megtennéd, akár most is, de a reggeli torna is jól jönne, elgémberedtem. – szólt ásítva Zsombor, leplezve izgalmát.
- Rendben, akkor előtte nyílt torna, majd kettesben folytatjuk. – szólt és kelt Félix.
Az udvaron lassan gyűlt a nép, már mindenki ott volt, mire Félix körbe nézett és Gábort hiányolta, de szeme azért a nyitott pajtaajtóra is tévedt. Hanzi megnyugtatta, ő a létrán jött le, nem ott ki s ezért odalépett, benézett, majd felkiáltott.
Ez végett vetett a reggeli tornának, mert mindenki odacsődült, benézett és Gábor elgyötört testét láttál bent. Jól kinézelődte mindenki magát, mikor megkérdezte Félix Gábort, hogy hogyan került oda és miért. Gábor nem akart válaszolni.
A többiek izgatottan suttogtak, de Zsombor leintette Őket, hogy még nincs vége, mert mást is szeretne bemutatni, ha az Úr megengedi. Félix vállat vont.
Most Gáborhoz lépett elő, beindította plug mozgató szerkezetet s hagyma működni egy ideig.
Gábor bírta egy ideig, de nem sokáig. Ekkor leoldozta onnan és körbenézve máson akadt meg a tekintete. Csojszi vágyakozva nézte az eddigieket.
Most Ő került Gábor helyére, benne is ment a plug, a plug mozgató szerkezet különböző intenzitással, lökettel működött benne. A végén kivertük a farkát is, kivéve előtte a dilatatort.
Már csak az volt hátra, hogy sorsot húzzunk a következőre, de Zsombornak nem kedvezett a szerencse, így most Gábor végezhette el rajta, amit az tett vele korábban, hajnalban. Ő még a végén kapott a golyóira a béklyóból és súlyokat, de mellcsipeszt is, amit rövid lánc kötött össze és azokra is kerültek súlyok. Most Ő előre dőlve táncoltatta meg azokat. Ekkor terpeszben a palló elé állt kissé előre, rá dőlve. Most állítottuk be a plug mozgató szerkezetet, amit különböző intenzitással, lökettel működtettük. Zsombor mereven, kitámasztott kézzel állta, de volt mikor maga is rugózott közben.
(vége)