Félix vidéki házában a diplomatákkal történtek folytatása (9)

Mikor mind megérkezett a vesszőfutásból, akkor újra kikötöztettem a magasles lábaihoz Őket és Zé betette nekik a farkinca plugokat sorban. Ott álltak és sziszegtek. A többiek addig elmentek a tűzhöz és az ebéddel, terítéssel foglalatoskodtak, míg csak egy fájdalmas kiáltásra nem lettünk figyelmesek ott.
A hang a magasles felöl jött, de már egy második is felharsant s azt követően hörgés, amit az okoz, ha valakinek betömik a száját, mikor kiáltani akar. Mind az eddig ebéddel foglalatoskodó fiú, azonnal futásnak eredt, de én mutattam, hogy ne fussanak ki a bokrok takarásából. A bokrok szélére érve láttuk, hogy két fiú gyepálja éppen Li-t és Gustavot, s többiek száját pedig betömték már az ott lévő gatyáikkal. Ekkor mutattam, hogy futás és már ki is léptünk, a menekülni próbáló idegen srácokat üldöztük, majd elgáncsoltuk azokat és megkötözve elém hurcolták sorba azokat. Addig már a diplomatákat is kioldozták. Most ott vergődött a két srác a mieink kezei között.
Az egyik elé lépett Li, intett, hogy Zé és Zsombor engedje el a srácot, majd mikor ez megtörtént már teljes erőből szájon is vágta és mellen is ütötte, így az hanyatt esett. Gustav ezt nem vállalta fel, így csak fenékbe rúgta a maga srácát, azt Zsombor tanította móresre.
Majd most azok kapták a csukló- és bokabilincseket meg és a többiek előtt haladhattak a tábortűzig. Ott hátukra döntötték őket, míg mi élvezettel és éhesen felhabzsoltuk a még forró gulyást, mellé a friss kenyereket. Mindenki kért repetát is, még Harold is nyalogatta a szája szélét utána. Még elővettem a hűtött bort, a borosüvegből ittunk, aki nem vezetett. Aki fog vezetni, annak Zé hozott friss patak-, azaz forrásvizet.
Elégedetten nyúltunk el kicsit szundítani. Mikor felébredtek látták, hogy én közben alaposan hátra kötöztem a két srác kezét a hátukon, vágtam erősebb botokat, s mint távtartót alkalmazva szétkötöztem a lábaikat bokájuknál, valamint már mezítelenek voltak és a farkaik is alaposan körül lettek pertlizve, de úgy, hogy a fenekük vágatában vezettem azt a hátukra és kötöztem a csuklójukhoz. Ja és közben térdelésből döntöttem őket előre, mert a térdükön is támaszkodtak az egyik válluk, vagy fejük mellett. Mikor láttam, hogy felébredtek már a többiek, felálltam és így szóltam:
- Terítve a „teríték”! Tessék, tessék, ki, ki kedve, vágya szerint szolgálja ki magát és a teljesítse a szolgák vágyát is. – tettem még hozzá nevetve.
- Nekik is van vágyuk? Lehet? – zsörtölődött Li és már alaposan meg is ujjazta csak úgy szárazon a saját srácát, aki csak nyöszörgött erre.
Kis idő múlva Li a srác elé lépett és mutatta, hogy nyalogassa a lábait. Volt mit, hiszen jó ideje mezítláb volt, így felszedett ezt-ezt. A srác nyalta, de közben köpködött is. Erre mindig Li-től kapott egy bottal a feszülő fenekére alaposan. Végül a srác már könyörgött, hogy tiszta az a láb, de Li nevetett és a másikat dugta oda, elé. Mutatta, az még nem! Mire azzal is végzett, kiürült a borosüveg, így azt Li elkérte és most már azt dugta a térdeplő srác ánuszába, s jól meg is forgatta abban. Mikor ezzel is végzett, vette a botot és alaposan elfenekelte, még a talpaira is húzott párat, erősen. A srác hörgött, kérlelte, hagyja abba. Li csak csépelte, majd Zé-vel hozatott csalánt és azzal csépelt tovább, de a vágatát és fütykösét, golyóit is alaposan megkezelte Li, csak úgy égett a srác teste. Most már Ő is megkapta a szájába a gatyáját, így csendesebb lett. Végezetül már csak párat legyintett Li, de ekkor látta, hogy egy bogár is került a srác hátára. Nem is kicsi. Li keze megállt, megdermedt s nézte a bogarat, de nem mert hozzá nyúlni. Az pedig elindult, haladt a srác hátán végig. Az érzett valamit, próbált is megrázkódni, de nem sok sikerrel. A bogár közbe elérte a srác fenekét, már a popóján járt és végre megtalálta a vágaton lefelé is az utat. A srác már őrjöngött, de Li nem mozdult. Más sem. Végül a bogár már az ánuszhoz ért, ekkor végre odalépve levertem onnan. Leesett a földre, de szerencsére a srác nem látta meg. Intésemre Zé nyakon locsolta a srácot, így az végre megnyugodott, elhallgatott. Li dermedten állt továbbra is, mint akit megbabonáztak.
- Én maradok a pálcánál. – mondta Gustav, megtörve a csendet és kezelésbe vette a másik srácot. Jó alaposan eldöngette mindenhol, ha magyar lenne, azt mondanám: „Szíjat hasított a hátából is!”.
Végül még kapott a csalánnal, de csak ennyi volt, ennyire telt Gustavtól. Ezt látva Zé kérdőn rám nézett. Elgondolkozva intettem engedélyt, bár magam sem tudtam igazán mire. Zé előrébb lépett és mutatta Li-nek és Gustavnak, hogy húzódjanak hátrébb. Csend lett, vihar előtti csend. A két srác is megérezhetett valamit, mert felnézett. Ekkor Zé elbődült:
- Mi a jó fészkes fenét gondoltatok kis tyúkeszetekkel? Hogy csak úgy odasétáltok, kiadjátok magatokból a mérgeteket, ha volt egyáltalában, s odébb álltok utána, következmények nélkül? – harsogta.
A srácok összehúzták magukat a lehető legkisebbre, de nem szólaltak meg. Ekkor Zé valamit kérdezett Li-től és Gustavtól, mire nem csak azok, de még Harold is izgatottan hadart valamit a kérdésére. Zé meghallgatta, majd újra a földön térdelő srácokhoz fordult:
- Szép kis vircsaft! Szóval addig nagy legények voltatok, míg a többiek ki voltak kötve, Ti meg szabadon voltatok? No, akkor kérlek Zso.. s elharapta a név kimondását, de folytatta – old el őket szaporán, de egyesével! – dühöngött Zé. Zsombor meg megtette, amit kért, de nagyon hátrébb nem lépett, készenlétben állt.
Az első srác, akit eloldozott, az volt, aki addig Gustavtól kapott, keveset. Alig, hogy felállt, kissé csodálkozva is ezen, már kapott egy hatalmas pofont jobbról-balról Zé-től és a következő ütés gyomorszájon találta. Összeesett hangtalanul. Zé állt, várt, majd mikor látszott már magához tért, felrántotta a karjánál fogva, megsorozta, miközben egy-egy hatalmas pofont mindig adott közben neki. Végül az már összegörnyedt, hogy ne érjen a testéhez, ekkor hatalmasat rúgott a fenekébe, így arcra bukott. Szinte úgy, mint az előbb megkötve.
Most Zé odaugrott és elkapta a golyóit, azt csavargatta, beleértve a farkát is. A srác már artikulátlanul üvöltött, mire Zé az egyik felkapott gatyát a szájába tömte, de balszerencséjére a srác megharapta a kezén. Erre úgy feldühödött, hogy még alaposabban megcsavargatta a golyóit és alaposan össze is nyomta a markában. A srác már folyamatosan üvöltött, majd elájult. Zé azonnal abba hagyta és le akarta önteni, de nem volt a vödörben víz. Bálint felkapta a vödröt és elszaladt vízért. Jó sokáig volt távol, nem is értettük az okát. Ő meg nem magyarázta meg, mikor végre megérkezett. Így végül részesült a hideg zuhanyból a srác.
Közben Zé a másik srácra nézett, az remegett a földön fekve és látszott lilul a szája széle is. Zsombor levette arról is a köteléket s talpra rántotta. Az próbált védekezni, de Zé eltáncolt és más irányból ütötte meg. Alaposan csépelve, majd Ő is kapott hatalmas pofonokat s a mellére is öklösöket, csak úgy döngött. Végül mögé ugrott, s hátulról fogta át, csavargatta meg a mell-bimbóit alaposan és a tökét, golyóit is kezelésbe vette. Ez a srác is hörgött, sikoltozott, de az is kapott a szájába gatyát, így elhalkult. Végül Bálint meglocsolta a vödör vízzel, így mindketten részesültek hideg zuhanyban. Közben Zé karjára tettem a sajátomat. Az megállt. Mindenki állt, várt, egy szó sem hangzott. Még a két srác is várt. Végül megszólaltam:
- Gondolom, ennyi elég is volt, okulásotokra! – kezdtem.
- Igen, igen. – sietett közbekotyogni az egyik srác.
- Most tűnés, míg mehettek. Elgondolkoztok a dolgokon és máskor a felső fejetek után menjetek, ne a középső után! – hangzott még intelmem.
- Igen, megértettük – szólalt meg a másik és közben a kezében lévő gatyát előre tartotta. – Bocsánat Uraim, de ez nem az enyém! Megkaphatnám a sajátomat? Odaadták s már indult is, a másik utána. Ekkor szólaltam meg:
- Nem sokáig maradunk itt! Tűzet eloltani, kondérból a maradékot kiönteni, mindent összekapkodni és futás a kocsikhoz! Nem tudhatjuk, hogy mit tesznek, vagy mit szándékoznak tenni. Ne várjuk meg, míg kiderül! – szóltam sürgetően és már járt a kezem.
Zsombor Zé-vel a felszerelést kapkodta össze, a többiek segítettek Bálintnak és Marcellnak összepakolni és már indultak is, csak előtte felöltöztek. Jó negyed óra múlva már hűlt helyük volt a tisztáson. Hamar elértünk a kocsikat és azokkal hazahajtottunk.
Mindenkinek egy órás pihenőt rendeltem, majd felébresztve a fiúkat már a teraszon vártam őket. Elmondtam, hogy remélem mindenki jól érezte magát, eltekintve a váratlan intermezzótól. Az elmenők (Li, Pálffy, Gustav és Harold) nehéz szívvel búcsúzkodtak, de örültek annak, hogy hamarosan újra jöhetnek. Éppen a kocsik felé mentek, mikor motorzúgást, fékezést hallottak és egy újabb autó gördült be az udvarra és abból Gábor ugrott ki örömmel.
- Hát Ti hova, hova? – érdeklődött a távozókat látva. – Most jöttem, itt a felmentő sereg! – viccelődött.
- Már késő, előbb kellett volna. – jegyezte meg szarkasztikusan Zé. Gábor nézett, hallotta, de nem értette, az meg csak legyintett.
Végre befejeződött a búcsúzkodás és kigördült nagy integetések közepette a diplomata rendszámú kocsi, végig porzott a földúton és eltűnt az erdősávban. Lassan Bálint és Marcell is búcsúzkodtak, mert Marcellnak éjjel munkába kellett állnia a benzinkútnál. Gábor ezért elvitte Marcellt oda a kocsijával, Bálint meg hazakerekezett. Abban maradtak, hogy reggel Bálint újra jön és hoz friss pékárut.
Gábor beköltözött Harold és Gustav által elhagyott vendégszobába, mellette Csojszi aludt a másikban, vagy csak gondolta, hogy aludni fog…..
(folyt. köv.)