Félix vidéki házában a diplomatákkal történtek folytatása (8)

Gustav kérdésére Harold megerősítette, hogy kíváncsiak reá és testére, így mindenki előtt folytatódott, illetve kezdődött elölről a beavatása:
- Akkor szedelőzködjünk, mi összeszedjük a napi elemózsiát, italt, üdítőt, Ti pedig öltözzetek, de hozzatok melegebb holmit is, mert az erdőben hidegebb lehet, valamint zárt cipőt és törülközőt, vagy pokrócot is, amire letelepedhettek! Zsombor, tied az eszköztár összeállítása, abban segít Zé. Bálint és Marcel pakol ételt-italt.
Mindenki szétszéledt, majd jó fél óra múlva már a kocsik indulásra készen álltak. Ekkor még beszéltem mobilon Ervinnel, hogy jöhetnek dolgozni, permetezni, de legkésőbb háromra menjenek el. A többiek közben beszálltak a három autóba, elindultunk. Hamarosan az erdő alatt, egy parkolóban álltunk meg, majd mégis beljebb haladva az erdei úton egy tisztáson parkoltunk le. Ott kipakoltunk és elküldtem rőzsét szedni a fiúkat, majd Marcell megrakta a tüzet és készült a bográcsgulyás a tűzön. Bálint és Marcell ezzel foglalkozott.
Zé, Zsombor előre ment a sok eszközzel teli táskával, majd utánuk indultak a többiek is. Pár száz méter után kiértek az erdőből és egy irtáson át haladtak, mikor megláttak egy magaslest, tetején Zé-t, aki integetett. Ekkor megállítottam a menetet. Li-ről, Pálffy-ról és Gustav-ról leparancsoltam minden ruhát, úgy kellett azokat kézbe fogva, a többiek mellett mezítelenül menniük a magaslesig. Menetben odanéztem oldalvást rájuk. Mind kicsit összement, szégyenlősen haladt s iparkodott a kezében lévő ruhadarabjaival itt-ott takarni magát, mezítelenségét. (Nem szokta még a cigány a szántást!)
Odaérve a magasleshez, minden lábához kikötöztettem egy-egy diplomata srácot, aki reklamált korábban az elmaradt beavatásért. Hogy a negyedik láb se árválkodjon üresen, Haroldot oda köttettem ki. Ott kellett a lábnál ledobálnia mindent magáról. Mikor mindegyik már szorosan oda volt kötve a lábhoz, akkor Zsombor körbejárt és főleg Li-t, Pálfy-t vette alaposabban kezelésbe a kezében lévő mogyorófa bottal. Sziszegtek is nagyon azok.
Ekkor Zsombor visszalépett a táskához több evőpálcikát vett ki abból. Li és Pálffy is érdeklődéssel nézte, mikor meglátta, mik azok. A másik két fiú a túloldalról nem látott oda. Most Zsombor két pálcát hagyott csak a kezében, a többit letette. A nálánál lévőket egymás mellé téve az egyik végüket erősen összekötözte, majd Li-hez lépett és szétnyitotta a pálcákat, közé csíptette Li bal mell-bimbóját és már a szabadon lévő pálcikák végeit is kezdte összekötni. Most már Li nem csak sziszegett, de hangosan hörgött, mert látszott fáj neki ez.
Erre odaléptem, kevésbé kötöttem meg a pálcák végét és a másik végén is engedtem a szorosságból. Erre Li elhallgatott s hálásan nézett rám. Most intettem Zsombornak, aki a másik két pálcát is felvette és felszerelte közrefogva a jobb mell-bimbóját Li-nek. Ezt követően Pálffy is megkapta a maga pálcikáit. Ő jobban vicsorgatta a fogait, mikor felkerültek reá. Most újabb pálcikák kerültek elő és azok a faroktőre kerültek felkötésre, de nem olyan szorosan mindkét srácnál. Mikor ezzel meg volt, Zsombor hátrább lépett és elégedetten szemlélte művét. Intettem, így rövid szíjakból készült korbácsot vett a kezébe és „megkenegette” azzal a fiúk melleit. Lett újra nagy sziszegés erre. Erre Zsombor odébb lépve, felkapta a srácok gatyáit és a szájukba tömte, így halkabb lett a hangjuk.
Most átment a másik oldalra és ott is hasonlóan akart eljárni, de leintettem. Valamit mutattam, amit Zsombor azonnal megértett, ezért azoknál többször újra körbekötözte őket a mell felett és alatt, jól megszorítva, majd azoknak spéci mell-csipeszeket tett fel. Még azokra súlyokkal nehezített csipeszeket is rakott. Így már azok is sziszegtek, ezért a szájukba megkapták a gatyájukat a segítőktől. Halkabb lett minden szó, hang erre már. Közben Zé-t elküldtem, hogy szedjen csalánt, jó sokat s tegye egy zsákba azokat. Zsombor kesztyűt húzott és azzal fogta meg a csalán-köteget, azzal verte végig a srácok testét. Már nem csak sziszegtek, próbáltak ordítozni, de tekeregtek is a csalánnyalábok elől. Nem sok sikerrel. Végül szép pirosak lettek.
Intettem Zé-nek, akivel hozattam vizet egy vödörben a patakról s szivaccsal lemosattam a kikötözött srácokat, hűsítve az égető fájdalom helyét. Ezt többször is megtette Zé, majd végül újabb vödörrel hozott s azt kiloccsantotta a srácokra sorban. Egy ideig hagytam őket pihenni.
Közben sugdostam Zsombornak, aki bólintott, hogy érti, majd kezébe vette a dilatatorokat és síkosítóval bekenve mindegyik srácba nyomott egyet-egyet, de mikor beletette elkötözte a makk végén – felül - a bőrt, így azt nem tudták akaratlagosan sem kinyomni.
Vártunk. Egy idő múlva látszott, hogy kezdenek vörösödni az erőlködéstől, no meg azért, hogy gyengüljön a feszítő érzés bennük. Ekkor mindegyiket kikötöztettem és hagytuk kilökődni a dilatatort belőlük, de nem engedtük azokat lesni. Most odaintettem Zsombort, valamint Zé-t s a fülükbe súgtam az utasításomat. Azok felnevettek és munkához láttak.
Egyenként kötözték ki a srácokat, majd helyben megfordították őket, széttetették a lábukat, előre döntötték a testüket és csuklóiknál kötözték azokat a magasles lábaihoz derékmagasságban. Mikor mind így állt már, akkor Zsombor erősen bekente az ánuszukat síkosítóval és egy-egy tágítót is beléjük nyomott, s azokat egy szélesebb övvel átkötözve rögzítette, hogy ne tudják kipréselni.
Jó ideig bennük maradt a tágító, majd egyenként kiszedte és helyére egy másikat, nagyobbat tett. Mikor mindnél kicserélte, akkor körbe járt és a kezében lévő labdacsos pumpát a kilógó csőre illesztve pumpált párat, így a bennük lévő plug átmérője nőtt, jobban feszített, amit a srácok teste azonnal jelzett is, mert vonaglani kezdtek és újra erősen sziszegtek. Egy ideig így maradt minden bennük, majd újabb pumpálás következett. Mikor látszott, hogy nagyon vörösödnek már, akkor sorban kiengedte belőlük a plugban lévő levegőt Zsombor, de a plug maradt alapméretben bennük. Így is megkönnyebbültek ezt érezve.
Még egy jó ideig így maradtak, mikor végre eljött az ideje annak is, hogy a plugokat is sorba kivegyék. A diplomata srácok hálásan néztek Zsomborra, de még elöl derékmagasságban kikötött kézzel, széttett lábakkal álltak. Ekkor Zsombor magához intette Zé-t és hozatott mindegyik fiúnak bokabilincset s feltetette Zé-vel.
Addig Zsombor felmászott a magaslesre és minden oldalon feldobott egy-egy kötelet, amit fent rögzített. Most a kötelek lenti végeit Zé egyenként a lábbilincsekhez kötözte alaposan, majd elengedve a csuklónál lévő kötéseket, a fiúkat fejükkel a láb felé hanyatt fektette a fűben. Ekkor már odaértem segíteni, így egyenként húzhatták fel a srácokat, míg csak fejjel lefelé nem lógtak a magasles lábai mellett.
Most Zsomborral levetettem róluk a melleiken, farkincáikon lévő pálcikákat, alaposan megdolgozva a helyüket. Volt sikkantás, sziszegés alaposan. Közben mutattam, hogy a kezükön támaszkodjanak, mert így kevésbé szorít a bokabilincs. Most Li-hez léptem és újra alaposan elvertem a csalánnal, de utána Zsomborral és Zé-vel le is engedtettem, lefektettem a fűre pihenni. A többiek váltakozva mogyorófa bottal, korbáccsal és paskolóval kaptak a fenekükre a leengedésük előtt.
Míg a négy srác pihent, Zé elszaladt megnézni, hogy áll az ebéd s azzal jött vissza, hogy még kell egy óra, hogy készen legyen.
Mikor a négy diplomata srác kipihente a lógatása fáradalmait, ezt hallották:
- Akkor vesszőfutás következik. – jelentettem ki. – Állj, fel! – vezényeltem és mutattam is, mit akarok. A földön fekvők feltápászkodtak és alapállásba álltak.
- Zé, menj vissza és hívd ide Bálintot és Marcellt is, meg Hanzit is, csak Csojszi maradjon ott! – utasítottam Zé-t.
Zsombornak megmutattam, hova álljon fel. Mikor megjöttek a többiek, már indultak a helyükre. Addig én csuklóiknál hátrabilincseltem a diplomatákat és elmagyaráztam Li-nek mit tegyen, merre fusson, hol forduljon és jöjjön ide vissza. Magam is vettem egy pálcát és alaposan Li fenekére vágva elindítottam az első futót. Innen nem látták, de hallották Li kiáltásaiból mikor ért valaki elé, haladt el előtte, mert akkor mindig felkiáltott, attól függően, hányszor érte jól az ütés az ott állótól. Hamarosan közeledett a hang és Li ki is bukkant újra a magaslesnél. Odaért hozzám, ránéztem, de már nem ütöttem meg.
Most Gustav, Pálffy és végül Harold került sorra.
(folyt. köv.)