Niki és Encsi újabb megpróbáltatásai a Sasfészekben (9

A tükörből láttam Keli boldog, vigyorgó arcát, így újra feltettem a kérdést:
- Merre tovább? Jobbra, vagy balra? – néztem merően rá a tükörből. Keli megérezte a csendet, felkapta a fejét és megszólalt:
- Tőlem kérdezed? Honnan tudjam, még sohasem voltam Nálatok. – válaszolta akadozva, de a tükörből láttam, lohad a képén a vigyor. Elkomorult.
- Tényleg nem tudom, merre laktok, vagy…..öööö…..mégse mehetek Veletek? – kérdezte halkan és nagy szomorúsággal a hangjában.
- Én nem mondtam ilyent! – jelentettem ki nyomatékkal – Igaz, meg sem kérdezted, komolyan. Csak kinyilatkoztattad az unokatesódnak és Nikinek, hogy Te velünk jössz. Vagy nem így volt? – néztem újra Rá a tükörből.
- Háááááááááát, igen, de azt hittem, hogy mivel a félbeszakadt beszélgetés után nem tértél vissza erre a témára, ezt csendes beleegyezésnek vehettem. Lehet, hogy tévedtem? – bukott ki belőle a válasz s elkámpicsorodott is már.
- Tudod, az egy dolog, hogy eljössz velünk, de ezt nem kellett volna az unokatesódnak és főleg nem Nikinek, reklámoznod! Semmi közük ehhez! Ahhoz meg pláne nem, hogy velünk jöttél el! El kellett volna neked is búcsúznod s valami ürüggyel visszafutnod és gyorsan megbeszélni, hol várjunk rád, például. – vezettem fel egy megoldási lehetőséget Kelinek.
- Igeeeen – válaszolta bizonytalanul Keli. – Akkor most szálljak ki, menjek vissza hozzájuk, és újra jöjjek el? Vagy? – nézett rám s könyörgőn szólt a hangja.
Közben Gábor újra szólni akart, de megint megállítottam a kezem nyomásával a combján. Könyörgőn nézett ő is rám, de megértette a jelzésemet és hallgatott, ha nehezen is.
- Ennek most már semmi értelme nem lenne! – jelentettem ki. – Ami történt, megtörtént már. Ők sem hülyék, nem vennék be ezt a cselt! – folytattam. – Maradhatsz, de míg oda nem érünk, ahova megyünk, megbeszéljük a játékszabályokat a jövőre, hogy mindenki tudja a helyét, szerepét s ne legyen semmi gubanc. Mindenki egyetért? – kérdeztem.
Válaszként éreztem Gábor kezének simogatását a combomon, majd hangosan annyit mondott:
- Azt hiszem, az jó lesz, de nem kellene titkolnunk Keli előtt a teljes valóságot sem, mert azért Ő sem hülye, előbb-utóbb rájönne. Jobb lesz elmondani Neki!
- Igen, hallgatlak Titeket – szólalt meg Keli is – szinte mindent, látatlanban elfogadok, a szabályokból. – jelentette kissé gyorsan is ki.
- Azt ne tedd! – szólt rá és tanácsolta Gábor azonnal. – Még nem tudod, milyen ördögi módszerei vannak Félixnek. Tisztázzuk csak, van idő, addig is a kocsi gurulhat! – fordult felém. – Igaz?
- Akkor az első megbeszélendő, hogy merre is menjünk! Azt terveztük, hogy Zsombort látogatjuk meg. Menjünk hármasban? Hátha így még jobb is lenne, mindenkinek! – vázoltam a lehetőséget s körülnéztem.
- Igen, menjünk Zsomborért! Közben majd elmeséljük Kelinek ki ő, s miért megyünk érte. A lovas panzióba négyen is mehetünk, vagy más terved van ma estére? – kérdezett vissza Gábor.
- Cogito ergo sum! Annyit tesz, gondolkodom, tehát vagyok! De mondhatnám úgy is:
- Coito ergo sum! Közösülök, tehát vagyok! Ez talán jobban illene a mai céljainkhoz! – feleltem nevetve. – Mindkettőt most, itt, nem tehetem, így maradok a gondolkozásnál jelenleg! Addig, mert én több felé is tudok figyelni egyszerre, menjünk, s beszéljünk a játékszabályokról! – döntöttem s elindultam a benzinkút felé, jobbra.
Egy ideig hallgattunk mind a hárman. Gábor törte meg a csendet végül:
- Tudod, nem egyszerű helyzetbe csöppentél. – kezdte és röviden felvázolta ismeretségünket, megállapodásunkat, az útját a csomagtartóban lefelé a vidéki házamig. Az ottani első napot s estét, majd a többit, már csak vázlatosan említette. Hagytam beszélni, mert érdekelt mit emel ki s mit nem tart említésre méltónak. Meg kellett a végén állapítanom, hogy korrekt volt a beszámolója. A tükörből láttam, ahogyan Keli színe változik az elbeszélése alatt.
Mikor Gábor befejezte, újra csend lett. Én közben bíztatóan szorítottam meg Gábor combját, amit viszonzott. Idő kellett, míg Keli magához tért s megszólalt:
- Te jóisten, mibe csöppentem! – sóhajtott fel. – Ezt azért nem gondoltam volna Rólatok. – jelentette ki. – Ámbár talán nem is rossz, hogy így van, az én szempontomból! Azt érzékeltem már, hogy Félix, Te vagy a vezető, a döntő személy kettőtök között, bár ha azt is megjegyezhetem, Gábor is igen határozott alkalmanként! Most már értem, mikor teheti, akkor kibújik a valódi énje a rejtett, elrejtett alól. Mindkettőtöket becsüllek, hogy ezt megteszitek s azt is, hogy ilyen nyíltan fel is vállaljátok, el is mondjátok egy kívülállónak, mint én. Most már értem azt is, miért nem volt kedvetekre, hogy ilyen egyértelműen, mondhatnám elutasítást sem lehetővé téve, jöttem Veletek. Nagyobb lett a gubanc! De, talán megígérhetem, hogy természetesen titokban marad, amit elmondtatok, tőlem nem tudja meg senki sem! Ígérem!
- Ajánlom is! – vágtam közbe nyomatékkal, majd elhallgattam, hátha akar még valamit mondani. Kis idő múlva folytatta:
- Pontosan nem tudom még, hogy mi is az, amiben éltek, mik azok a módszerek, amiket alkalmaztok, de a tegnapi és mai bemutatótokat látva s érezve, azt kell mondjam, nem fog gondot jelenteni nekem sem az alkalmazkodás Hozzátok, azok eltűrése. Ha lehet, én is kérnék azért kis időt, s türelmet Tőletek, hogy mindennel tisztába legyek, kerüljek. Még azért azt tisztázni kellene, hogy az nem okoz-e gondot, hogy nőnek képzelem, szeretném magamat tudni, miközben Ti férfiak vagytok, tetőtől talpig! – bökte ki az Őt érdeklő dolgot Keli a végén.
- Tudod, az igazság az, hogy ki minek néz ki, és minek gondolja magát, az élete folyamán, az változhat! Miért ítélnénk el azért, amin mi magunk, pontosabban én magam is, már átmentem. Voltam, vagyok, s leszek! Változom folyamatosan! – morfondírozott hangosan Gábor.
- Én azért ilyen nagy változáson nem mentem át! – szögeztem le bevezetésül, de megszorítva Gábor combját hozzátettem: - Azért már én sem vagyok a régi, én is változtam, mert volt kiért!
- Bocs, nem Rajtad, csak a helyzeten nevetek! Mindenki más, mint volt régebben! S más akar lenni a jövőben! – szólalt meg Keli, miközben kuncogott. – De talán, így is van jól! – szögezte le. – Akkor beszéljünk a játékszabályokról!
- Nem kell ragozni, ezzel az ismertetővel érted már, mit lehet és mit nem! – nyomatékosítottam. – Mindent lehet, de semmit sem kell túlzásba vinni, semmilyen szerepet sem! Semmit sem, dominánsat sem! – s mutattam magamra, majd Gáborra és Kelire. – Megértve?
- Igen – jött a válasz egyszerre a másik kettőtől.
- Éppen jókor, mert ott a megállónk, Zsombor benzinkútja. – mutattam előre. – Szerintem, jobb lenne a megszokott környezetben! – s körbe néztem. Gábor határozottan, Keli bizonytalanul bólintott erre.
(most itt vége, de nem véglegesen)