Ő

Ma azzal a szabadsággal ébredtem, amit már nagyon régen vártam. Már semmi sem tart vissza, nem kell titkolni, nem kell bujkálni, nem kell hazudozni, nem kell semmit tennem, csak testben és lélekben felkészülni, arra, ami ma rám vár. Hónapok óta beszélgettem már veled a chaten, és bár kaptam rólad egy képet is, élőben egészen más, próbállak elképzelni, hogy milyen lehetsz és, hogy én majd kellek –e neked. Ott a gép előtt olyan más volt, olyan könnyedén jöttek a sorok, bár néha úgy felzaklattál, hogy napokig nem is kapcsoltam be a gépet.
Ahogy közeledik az indulás ideje, egyre izgatottabb vagyok. Forró zuhany alatt, rendbe tettem magam …, teljesen sima és meztelen vagyok mindenhol. Fekete fehérneműt, szolid csipkével veszek fel, egy testhez simuló fekete póló és egy farmernadrág, elkészültem. Túl korán van még, majdnem egy óra, indulásig. Várom az sms –t, abból fogom megtudni, hova is kell mennem. Ülök az ágyszélén összeszorított lábakkal, és mereven nézem a telefont. Semmi utasítást nem kaptam, nem tuDom, hogy megfelelek –e, és ez a várakozás, nem csitulok itt belül. Ahogy így álmodozom, megjön a várva várt sms. Még hevesebben kezd el a zakatolni a szívem …. – A parkban várlak, igyekezz! Nincs több idő, indulni kell, felkapom a kis hátizsákomat, beleugrom a cipőmbe és sietve zárom az ajtót. A kis mp3 lejátszó mindig velem van, így most is. Hallgatom a lágy dallamokat és a szép meleg őszi napsütésben, elindulok… Annyit tudtam egy furgont kell keresnem. Közeledve a park felé, rögtön láttam, ott állt, nyitott ajtóval. Ahogy közeledtem, láttam Te vagy az. Odaérve csak ennyit bírtam mondani: - Szia! Nagyon zavarban voltam, éreztem, hogy elpirulok. Sietve beszálltam, és becsuktam a kocsi ajtaját. Felém fordulva a könyököddel a kormánynak támaszkodva, percekig nem szóltál, csak néztél, és csendesen mosolyogtál. Most igazán meztelennek érzem magam, hiába vagyok felöltözve, mert annyi mindent tudsz már rólam, és így élőben….., ezt nem lehet kibírni. Olyan csend volt körülöttünk, hogy hallani lehetett, az mp3 –ból kiszűrődő zenét. –Szabad? – kérdezted, és már nyúltál is a fülhallgatók felé, és belehallgattál. NemtuDom melyik szám ment éppen, mert beszállás előtt, elfelejtettem kikapcsolni. Nem szóltál semmit, csak intettél, hogy kéred a lejátszót … és elindultunk. Már nagyon sokszor elképzeltem, milyen lesz, és hogy mennyi mindent fogok kérdezni, de erre nem számítottam, hallgatod a számomra a legkedvesebb zenét, nekem ez egyet jelent ezzel a vad világgal. Ez olyan szép és a bdsm olyan durva és vad. Vajon milyen hatással van Rád, nemtuDom, semmit nem tudok az arcodról leolvasni. Olyan mintha ott sem lennék. Csak fogod a kormányt, és figyeled a forgalmat és viszel egyre közelebb a leírhatatlan szabadság felé, ami a mai napot jelenti nekem. Most legalább nem engem nézel, van időm, hogy kicsit én is megnézzelek. Vajon mi jár most a fejedben, mire gondolsz ebben a pillanatban, nagyon szeretném tudni. Annyira el vagyok foglalva Veled, hogy közben észre sem veszem, már a városon kívül vagyunk. Lassítasz és egy kis földútra kanyarodunk, ami egy erdő mellett halad, másik oldalán meg szántóföldek végeláthatatlan sora ameddig a szem ellát. Meg sem fordul a fejemben, hogy félnem kellene, mert hiszen bárki lehetsz, bármit megtehetsz és akkor ez volt az utolsó napom itt a földön. De akkor sem fordulnék vissza, ha ez így lenne, mert biztosan tuDom előtte elvennéd azt, ami a tiéd! Egy kis tisztáshoz közeledünk, lassan megáll a furgon. Még fogod a kormányt és hallgatod a zenét, gondolom egy számot még, végig szeretnél hallgatni. Majd visszaadod a lejátszót. –Ez tényleg nagyon szép. – mondod, miközben kiszállsz a kocsiból. – Hozd magaddal, még kelleni fog. – és csak mosolyogsz. Hát megmarkolom és kiszállok én is. Hátramész, és valamit keresel a furgon hátuljában. Kisidő múlva egy darab kötéllel és egy pálcával a kezedben térsz vissza. Mikor megláttam a kezedben, mit tartasz, éreztem, elönt a forróság … Nem szólsz egy szót sem, csak a pálcával mutatod az irányt, és elindulunk egy termetes fa felé. – Vedd le a nadrágodat és a bugyidat, hajtogasd össze és tedd erre a kőre. –szólalsz meg újra. És innentől már minden mindegy, tuDom a tiéd vagyok. Átölelem a fát, megkötöd a csuklónál a kezem. Szorosan hozzám simulva kapom vissza a fülhallgatómat. Egyre hevesebben ver a szívem, még érezlek, itt vagy velem, két kezeddel végigsimítod a testem, felhúzod a pólóm és kiszabadítod a melleimet a melltartóból … Majd semmi más nincs csak a zene …. De tuDom, hogy jönni fogsz, és nagyon várom, hogy a pálcával lesújts. Behunyom a szemem és várok … A semmiből tör elő a fájdalom, és még egy, és még egy … Kis szünet után újabb és újabb. Egész testem megremeg, minden egyes csapástól. Szorosan ölelem a fát, és egyre hangosabban kiálltok fel, ahogy kezd elviselhetetlen lenni. Nem hallok mást csak a zenét és nincs más csak a fájdalom. Csak egy szó, egyetlen egy szó kellene, és véget vethetnék az egésznek …, de nem teszem, nem szeretnék csalódást okozni a gyengeségemmel, de már nem bírom tovább, patakokban hull a könnyem és minden egyes ütésnél hangosan, felkiáltok. Biztosan látod, hogy mennyire szenvedek, de nem kímélsz, hol erősebben, hol gyengébben, de ütsz tovább. Nem tudom mennyit kaptam már, és hogy mennyi ideig, de már az egész testem tüzel a fájdalomtól. És egyszer csak vége, érzem, ahogyan kezdek lazulni, megrogynak a lábaim … Hozzábújok a rideg fához és próbálok pihenni. De Te percnyi pihenőt sem hagyva a kezeddel végig simítod meggyötört fenekemet, néha belemarkolsz, és én felszisszenek, és a kezed, halad tovább és tovább teljesen körbejársz. Majd benyúlsz a lábam közé és elkezdesz izgatni. S máris három újaddal a hüvelyemben vagy. – Ohhhhhh, ez nagyon nagyon ... Egyre távolodik a fájdalom, és rámozdulok a kezedre, jelezve, hogy folytasd még … Gyors erős lökésekkel egyre beljebb tolod, immár az öklödet. Már nem kell sok, már nagyon fáj és feszít, mindjárt bent van … A csuklóimnál nagyon feszül a kötél, ahogyan minden gátlásomat leküzdve, szeretném az öklödet magamban érezni. Az izgalomtól kapkodva tudok csak némi levegőhöz jutni, a lábaimat, pedig széjjelebb teszem, mindjárt bent van … Ó igen. Tocsogok, és nem állsz le, az öklöd újból és újból vadul belém döföd. Húúú érzem, nem tehetek ellene semmit, egyre közelít, elönt a forróság, élveznem kell ………………………. Még kábult vagyok, lassan tudok csak megnyugodni. Majd megint hozzám simulva eloldozod a kötelet. Magad felé fordítasz és kiveszed a fülhallgatót. –Csak azt akartam, ezt a napot soha ne felejtsd el … - és mosolyogva eloldozod a kötelet, majd elindulsz a furgon felé. Hátra sem nézve mondod: -Igyekezz az öltözéssel, mert különben gyalog jöhetsz haza.