Vadon szava

Olyan ez mint a farkasnak a vadon hívó szava, ha meghallod akkor menni kell.

Most, hallgatom a zenét, amit küldtél ……. Ha behunyom a szemem, akkor ott állok előtted, de nem látlak, mert bekötötték a szemem. Csak érezlek, hallom, ahogyan lassan körbejársz, érzem, figyelsz……………., szép lassan. Próbállak követni, arra fordítani a fejem amerre jársz, de nem érlek el. Egyre jobban érzem, elönt a vágy. És ha már jóllaktál a látvánnyal, néha hozzámérsz, erősen megmarkolod a melleimet, majd rácsapsz a kezeddel a fenekemre, benyúlsz a lábam közé és megnézed mennyire vagyok nedves, három újaddal mélyen felnyúlsz és ezt már nem bírom tovább, hangosan felnyögök és próbállak még jobbam megszerezni, de Te ezt nem hagyod és az újaidat, a számba dugod és azt mondod: -Szopjál! A kezem hátra van kötve, pedig most úgy hozzád érnék …
Kevés ruha van rajtam, a blúzt csak úgy téped le rólam, hogy minél előbb láthasd végre a testemet. Majd eloldozod a kezem, és azt mondod: -Vetkőzz!
Bekötött szemmel próbálom magamról levenni a nadrágot, elvesztem az egyensúlyomat, és Te elkapsz. Próbálok hozzád érni, minél több helyen, de Te ezt sem hagyod. Bugyi nincs rajtam, hiszen Veled vagyok! Erősen fogsz és lesegíted a nadrágot, majd azt mondod: - Térdre! Két kezem szabad és előtted térdelek, úgy szeretnélek látni, de nem veszed le a kötést, még nem még nem jött el az ideje. – Szopjál! – jön ismét az utasítás. És már tövig bennem vagy, hmm finom, ezt a halk nyögésekből leszűrheted. Két kezemmel megmarkolom a fenekedet és próbállak magamhoz húzni, de ezt nem engeded. Ellépsz, pont akkor mikor már nagyon nem bírok magammal. És azt mondod: -Élvezz! Már tuDom, mit szeretnél, látni velem a csillagokat. NemtuDom, hol vagyok, és azt sem, hogy Te merre vagy, csak hogy nézel, és hogy most mindent szabad. Elterülök a földön és a testem vad táncba kezd, simogatom magam, és élvezlek, hogy nézel és hogy ezt adhatom Neked. S megint jön és egyre forróbb az a jól ismert érzés ami kirepít egészen a csillagokig. Érzem két csipeszt teszel a mellbimbóimra, erősen szorítanak, ezek nem a hagyományosak lehetnek, de hát nem látok semmit, csak érzem ez más, mint ami szokott lenni. És ekkor felsikoltok, forró viasz csöppent a köldökömre, és még és még. Levegő után kapkodok, és nem tudom, most mi kell, jobban a fájdalom, vagy a kéj. Mert mindkettő a csúcsra tör. Egyre lejjebb jönnek a forró viasz csöppek … Most ezt sem engeded, hogy elélvezzek. A kezeddel megfogod a kezem és elhúzod onnan, hogy hozzáférj a forró viasszal, félek, ezt már nem tudom elviselni, de égek és kell, hogy ezt meg tedd velem. Széthúzod a combjaimat amennyire csak tudod és finoman hozzámérsz. Kicsit izgatod még a csiklómat, talán hogy ne féljek ennyire, és utána jönnek a csöppek, úgy érzem, végem, már annyira fáj, hogy nem is tudok róla tudomást szerezni, egyszerűen eggyé válok a fajdalommal. Teljesen beterít a viasz, és még így is érezni, hogy újabb és újabb csöppek visznek fel az égig. És amikor már mindenen túl vagyok úgy érzem, akkor a kezeddel megint hozzám érsz és egyre beljebb jössz és szétfeszítesz amennyire csak tudsz. Minden izmom most csak ezt akarja, az öklödet, minél mélyebben és vadabbul. Ilyen nincs Te, nem létezel! A viasz most már az egész testemet éri a mellbimbómat sem kíméled. Honnan tudod, hogy most mit érzek, mert nem kímélsz, és jön jön a kéj. Egész testem megemelkedik, és minden izmom megfeszül és kellesz és még és még, kérlek, most ne hagy abba! Ó végem van, élveznem kell, és Te nem állsz le és nem kímélsz és jönnek a csöppek és ég a testem és élveznem kellllllllllll, és indulnom kell, hangok törnek fel belőlem, hogy könnyebben elviseljem, amit elmondani most nem lehet. Már nem érzem a cseppeket, csak azt most egy vagyok Veled, és ez JÓ!