Robbanás

Izzó levegő, megszűnt világ.
Ne állj le, folytasd csináld!
Hajad az arcodba omlott de nem érdekel téged,
meg kell lennie mert a vágy úgy éget.
Ajkak érnek össze és ölelésben remeg a tested,
közelít a teljesség a lelked is reszket.
Teljes erővel, teljes szívvel,
nincs megállás addig, hidd el.
Most körmöd a hátamban, téped a testem,
kéjjel, örömmel míg láncokban fekszem.
Még egy mozdulat és még egy, és még egy,
ömlik az eső,szeretlek téged.
Arcomba omlik hajad, és rám hajolsz,
mint egy célba ért győztes csókolsz, már nem karmolsz.
Zihálsz és boldog vagy, mindenhol hozzám érsz,
melegség, és összefont fél éber együttlét.
Csókjaim özöne mindenhol elborít,
fejemen kezed, simogat, bátorít.
Pihenj kicsit és azután kezdjük újra.
végtelen az idő a köröket futja.