Niki és Encsi megpróbáltatásai a fenti házban (3)

Lehoztam Encsi hátizsákját a házból, de visszatérve Encsihez még mindig a másikon járt az agyam. Hamarosan visszatértem a jelenbe, intettem Encsinek hozza tovább a hátizsákot, bementünk az erdőbe. Egy fánál megálltam, majd kipakoltattam Encsivel a hátizsák tartalmát. Kiválasztottam az egyik megfelelőnek látszó kötelet és Encsit komótosan gúzsba kötöttem úgy, hogy leültettem a földre a lábait felhúzva és a térdei alá egy vastagabb ágat vezetve, a csuklóit ahhoz rögzítettem felülről. Az ágat alulról a bokákhoz is kikötöttem, majd mögé állva felemeltem és térdre döntöttem. Nem volt stabil helyzetben, mert a lábujjain és a két térdén támaszkodott a földre, de a térdei egymás mellett voltak, míg a lábujjak kis terpeszben, de a súlypontja jóval ezek fölött. Láttam a hátizsákban tégelyt is, megnéztem síkosító volt. Vettem a mutatóujjammal, majd a másik kezemmel Encsi farpofájára ütve az ánuszába kentem s közben mondtam:
- Ne szorítsd össze, mert úgyis bedugom, de akkor jobban fog fájni! Engedd el magad!
Éreztem, hogy gyengül a szorítása, így egyre beljebb toltam az ujjamat, majd mikor teljesen bent volt lassan kitapintottam a prosztatáját s azt kezdtem ingerelni. Közben a másik kezemmel a farpofáját simogattam, ütögettem felváltva, ritmikusan. Kis idő múlva a lábai közé nyúlva éreztem, hogy keményedik a farkincája, s nem sok idő múlva sok gecit lövellve el is durrant. (Ő férfi, de nem férfi a játékban! – állapítottam meg) Egy gatyát kivéve megtöröltem s végül azt a fejére húztam. (Öklendezni kezdett, mert azt hitte, hogy a hajára kenem, de elővigyázatosan húztam fel, nem az volt a haja felé!)
– Ne tetesd magadat! – szóltam rá. – Kár az erőlködésért!
Oldalra döntöttem és mindenhol alaposan megcsíkiztem. Nem volt nagyon csiklandós, de azért érzéketlen sem! Mikor azt gondoltam, hogy Gábor talán a rejtély végére járt, eloldoztam Encsit s mindent visszapakoltatva a zsákjába, visszaindultunk. A ház melletti tisztáson leültettem egy padra s kezeit a pad támlájához kötöztem - biztos, ami biztos - alapon.
Felmentem a házba a lépcsőn, majd sokáig és hangosan törülgettem a lábamat, mire beléptem. Ott ültek az ablak előtt az egyik ágyon. Láttam Niki sírt, Gábor pedig vigasztalta, bátorította, s mikor meglátott, megörült nekem. Bár megkérdezte Nikit, hogy elmondhatja-e nekem is, de Niki meg sem várta, hogy Gábor megszólaljon, hozzám szaladt, megragadta a kezemet és hálálkodott, hogy nem kényszeríttettem a tisztáson további beszédre, nem vallattam tovább.
Ekkor magától elmondta, amit Gábornak is megvallott, hogy még sohasem volt nővel, de nem is lesz, mert nem férfi, hiszen ugyan mindene meg van, ép és fejlett, csak nem működik, mert - s lassan kinyögte - impotens. Én megkérdeztem mióta tudja magáról? Azt válaszolta, hogy csak pár éve. Lány, nő sohasem izgatta, még iskolás társak sem, sőt a nővéreit sem leste meg öltözés közben. Észrevette, hogy tőlük sohasem jön izgalomba. Ekkor kezdett közeledni jobban Encsihez, kipróbálni akarta, hogy fiúval megy-e. De vele sem ment, mert ha hozzá ért, hamarosan fájdalmat érzett s nem tudott felállni sohasem a farka. Ezért használták a vibrátort.
Hallgattam egy darabig, majd arra kértem Nikit, hogy álljon az ablak elé, hogy jól lássam. Gábor rosszallóan nézett rám. Nem törődve Gábor nézésével, azt kértem Nikitől, hogy nézzen ki az ablakon s szóljon, ha fáj. Lassan simogatni kezdtem, először a hátát, a felső karját kívül, majd felemeltettem kezét a fejére és a hónalját is (ott nem volt szőrös). Haladtam előre, a mellére, megcirógattam a mellbimbóit. Ekkor láttam először az idegrángást a testén, de még nem szólt, jelzett. Haladtam lefelé a köldökéig, majd a combján kívül s végig a lábszárán. Mikor a bokájáig értem, felemeltettem a lábát, majd hirtelen a talpát csikiztem meg. Szinte felkiáltott s látszott is a fájdalom az arcán. Felnéztem, vagy lenéztem inkább a farkára, s azt láttam, hogy kezdene meredezni, de nem nyílik a fityma, nem tud kibújni a makkja. Odanyúlva körbetapogattam, mire Niki sziszegett, elhúzta magát a kezemtől. Elnevettem magamat. Gábor újra rosszallóan nézett rám, Niki meg sértve. Gyorsan elhallgattam és megkérdeztem a legviccesebb ábrázatommal:
- Orvos látott már? Miért nem mész el egy urológushoz. Pár vizsgálat, egy kis nyisszantás és megoldódik a problémád! Nincs más bajod, mint fityma-szűkületed van – közöltem nevetve. - Azért fáj, mert a makkod nem tud kibújni a fitymán át. Az nem engedi, mert túl szűk. Átmetszik, pár csepp vér és pár nap pihenés kell. S Te leszel a Casanova! – ígértem meg Nikinek.
Most már Gábor is felvidámodott, de Niki még nem hitte el, hogy csak ennyi a baja. Már ketten győzködtük Gáborral. Mondtam, fejezzük be, menjünk ki Encsihez is, de erről nem kell beszélni, figyelmeztettem őket. Az ajtóban Nikihez léptem, hátra vontam a kezeit és a csuklójánál fogva löktem ki és le a lépcsőn, majd hangosan korholtam. Odavezettem Encsihez, majd szemből ráfektettem a pad támlájára és kezét Encsi karja alatt, de derekát átfogva a háta mögé vezettem. Intettem Gábornak bilincselje meg ott. Utasítottam őket, hogy kezdjenek csókolózni, de ügyetlenül végezték, még Gábor is csak nevetett ezen.
Elővettem újra a vibrátort a hátizsákból. Bekentem síkosítóval. Niki mögé léptem, majd odatettem a nyílásához. Elindítottam a vibrátort. Kis idő után sikerült bevezetni s közben Nikire rivalltam: - Ne szorítsd, mert sokkal nehezebb és fájdalmasabb lesz! Niki bólintott s felsóhajtott, mikor bent volt. Kéjesen vonaglott a vibrátor mozgására. Ekkor utasítottam Encsit, hogy húzódjon odébb, közben Gábor kikapcsolta Niki kézbilincsét és a pad üléséhez kötötte egy madzaggal a kezeit. Abbahagytam Niki vibráltatását és kihúzva a padon üllő Encsibe nyomtam alulról s bekapcsoltam. Encsi felemelkedett, majd jobban elhelyezkedve elégedetten tűrte, míg csak le nem állítottam. Látszott mindketten elégedettek a nap eddigi történéseivel, s azzal, hogy ennyi és ilyen volt a büntetésük.
A házba behordva a cuccokat, azt lezárva négyesben lementünk a közeli forráshoz és az abból képződött patakhoz. Ott a folyó vízben, sorban megfürödtünk, egymást is megmosva, majd fröcskölés partit játszottunk. Kiállva a patak partjára megszáradtunk az enyhe szellőben. Felöltözve vígan baktattunk haza, ahol esti tábortűz és vacsora várt minket. A tűz mellett melegünk lett, így a beszélgetés elterelődött, majd hamarosan a lángnál, gyertyáknál tartottunk. Gondoltam a fiúk a gyertyázást is megtapasztalhatnák, még itt.
Gábor fülébe súgtam, hol találja azokat és milyen színűket hozzon, én pedig előkészítendő arról beszéltem, hogy csak akkor fáj a gyertya cseppje, ha előkészítetlen bőrre esik. A fiúk kételkedtek, majd fogadtunk. Gábor visszaérkezett a kért dolgokkal. Elfordulva egy gyufaszálat eltörtem, majd visszafordulva a két szálat Encsi orra alá dugtam, hogy húzzon. Ő a hosszabbat húzta, így Nikire maradt a kísérleti alany szerepe. – Vetkőzz! – utasítottam, majd hasra fektettem s bekentem a popóját az olajjal. Ekkor Gábor meggyújtotta a vékony gyertyákat és sorba a kezembe adta, amiről én Nikire cseppentettem. Látszott, hogy nem fáj. Ekkor az utolsót olyan területre cseppentettem, ahogy direkt nem kentem olajat. Felszisszent, megmozdult. – Na, látod, pontosabban érzed már? – kérdeztem Tőle. - Itt nem volt előkészítve, beolajozva. – közöltem.
Végezetül már mikor a tűz csak éppen parázslott, eszembe jutott régi katonasági ugratásaink közül a csillagrúgatás. Szóltam Gábornak hozzon négy kötelet és a fiúk lábait, kezeit összekötöztük. Ott feküdtek, mint a bábuk egymás mellett az asztalon. Ekkor lehúztam a zoknijaikat, majd egy napilapot, amit a szobából hozott, csíkokra téptünk és a lábujjaik közé tettük, szorítottuk. Arra vigyáztunk, hogy ne lássák, mit ügyködünk. Mikor az egyik fel akart ülni, lefogtuk és a pólóikat a fejükre húztuk. Mikor minden készen volt - kis időközökkel - egy-egy papírdarabot meggyújtottam. Gyorsan ellobbant, így nem égetett, csak rövid ideig meleget adott a lábujjak között. A két fiú rugdalózott kegyetlenül, de nem tudták lerúgni, pontosabban kirúgni a papírdarabokat.
Végezetül alaposan, és módszeresen végig csikiztem őket. Mikor véget vetettem a zenének, arra utasítottam mindenkit, hogy körben állva minél bővebben öntözze meg a hamvadó parazsat. Ami utána még izzott, azt szétkotortuk. Kis ideig vártunk, míg elaludt minden parázs s sötét lett, csak a csillagok világítottak.
Felmenve a szobába a fiúk megköszönték a mai napot, az oktatást. Mondtuk rendben, de itt csak párban lehet és szabad aludni. Gábor kérdőn rám nézett és meg visszaintettem, Ő választhat. Először rám mutatott, de azt megóvtam, hogy erre máskor és máshol is van mód. Így félénken Nikit választotta. Én Encsit magam mellé húztam s maradtunk az ablaknál, az én ágyamon, míg Gáborék pedig elvonultak az ajtó felé az egy távolabbi ágyra aludni.
(folyt. köv.)