Dobozba zárt fair dolog 2

Mikor arra ébredsz, hogy nem vagy már a tested ura.
Mikor arra ébredsz, hogy pisilned kell és ez most már nem olyan könnyű egy durva rituálé mire végzel vele.

Nem kegyelmeznek minden nappal egyre nehezebb az övben eltöltött napok száma, még egy hét sem telt el mióta megkaptam a dobozt tőled.
Kinyitottam és rá kellett ébrednem, most már a te kezedben lesz mikor pisilek egy jót vagy fürdök éppen egy jót.
Veszélyes ez az öv. Kellemetlen és minden egyes nappal egyre jobban fáj, hogy magamon kell viselnem.
Nem olyan ülni, sétálni, wc-ni sőt még állni sem benne.
Mindig érzem, hogy rajtam van. Kellemetlen és tudom, hogy 28 napig ez rajtam lesz. Mert te is azt akarod, érezzem át milyen neked.
Csak azt nem veszed figyelembe, hogy ez nem olyan pici tárgy mint ami a te farkad ékesíti, minden nappal nehezebben bírom és már elkezdet nőni is ott lent a szőr, már borostás a puncim, kissé viszket és kellemetlen olyan mintha nem is érné sose víz.
Félek a lebukástól, félek attól, hogy nem fogom bírni a 28 napot benne és te csalódni fogsz bennem.
Nagyon nehéz amit most rám raktál.
Főleg minden hétvégén mikor látlak, mikor össze bújunk csak a két öv találkozik semmi mást nem érzek csak a terhet a puncimnál ami nyom és kellemetlen.

Amikor találkoztunk kiderült szétvált az öved ezért te most kiszabadul az övből, te szemtelenkedtél velem és miközben hozzám simultál a lábaim között voltál, az övemhez simogattad a farkad és ahogy folyt belőled az elő nedv.
Úgy hagytál nyomot vele az övemen.
Nagyon szenvedtem ahogy vissza kaptam tőled a nem megérdemelt kínzást.
A szememből a könnycsepp is kicsordult, de te nem szántál meg, mielőtt kérleltelek volna, a számba egy gaget raktál, betömted ezzel a szám.
A kezeim oda bilincselted ahol régen az illyes fajta kínzásoknál a te kezeid voltak.
A lábaim nem értek el úgy az ágy végéhez mint a tiéd ezért egy lánccal megtoldtad a bilincset és a lánc segítségével voltam az ágy két végéhez bilincselve.

Fájt az öv és éreztem nedvesedem. Nagy kínzás ez nekem, hogy így vagyok veled egy ágyban, farkadra sem néztem, könnyem hullt, de nem a fájdalom miatt hanem azért mert annyira nehéz volt benne lennem. Te pedig szabadon és izgattad az övemet.
Amit még csak nem is érezhetek. Közel hajoltál a golyót a számban nyalogattad és a szemembe nézve kaptam rá egy puszit, megfogtad az állam.

- Na most látod milyen ez nekem is.


Csak nyöszörögni tudtam és vártam a végét, ami olyan messzinek tűnt.
De mivel tudod milyen nehezen élem meg, ezeket a napokat már az övemben.
Zárkózottabb lettem veled szemben is, nem kereslek már úgy mint rég és néha esténként sírva alszok el, mikor lesz már vége, nem bírom az övet.
Bezárva lehetetlen az életem.
Nem csallak meg, nem csinálok semmit. Te meg bezárva tartasz.
Nem élvezem.