Kezdő Sub története (3)

Tibor hirtelen és váratlan megjelenése a kertemben teljesen összezavart. Így zavartan hallgattam, amit még mondott nekem:
- Tudod, holnap egész nap ráérek, és van egy csomó munka a kertben. - folytatta Tibor, de közben majd kigúvadt a szeme. - De ha nem alkalmas majd máskor megcsinálom. – tette még hozzá.
- Szó sincs róla, holnap tökéletesen jó lesz. - vágtam rá gyorsan, hátha így elterelhetem a figyelmét. – Gyere, megmutatom, hogy szerintem hova kellene elültetni azokat a virágokat, amiket a múltkor hoztam. – mondtam és vittem is arra.
- Igen, de szerintem itt balra jobb helyük lenne. - kontrázott Tibor és próbált visszatérni arra, ahol Gábort a padnál látja.
Így folyt tovább a diskurzus, még 2 percig beszélgettünk ott, mire sikerült elvonszolnom. Amikor távolodtunk, akkor is többször hátra nézett. Nem tudtam leolvasni az arcáról, hogy mire gondolhat, de talán egy kicsit feszültebb lett. Avval váltunk el a kapuban, hogy holnap reggel 8 órára jön ki.
Mikor végre elment, visszaindultam a padhoz, ahol Gábort hagytam. Kezdett már sötétedni.
- Ki volt ez? - kérdezte idegesen tőlem Gábor.
- Senki, ne törődj vele. - válaszoltam félvállról, mert a gondolataimba mélyedtem.
Eloldottam bilincseit a padtól, és szó nélkül bementem a házba. Gábor jött utánam és valamit nyafogott már megint, de nem figyeltem oda. Tiboron tűnődtem. Biztos látta a megbilincselt férfit a padnál, nem szólt egy szót sem, nem is kérdezett semmit. Mit jelenthet vajon mindez?
Elég egyértelmű helyzet volt. Nincs mit tenni, sajnos Tibor előtt lebuktam. Ezt még én sem tudom kimagyarázni. Olyan sokáig nézte, biztosan látta is. Vajon tetszett neki, amit lát, vagy elborzadt tőle? Vagy csak napirendre tér felette, elfelejti, és nem hozza szóba soha? És ha nem dolgozik nekem tovább, hol találok még egy ilyen megbízható embert?
Attól nem tartottam, hogy kikiabálja a világba, nem olyannak ismertem meg. De ki tudhatja előre? Ki láthat bele a másik ember fejébe? Én elég jó vagyok ebben, de most teljesen össze voltam zavarodva. Az a hiba, hogy Tiborról elfelejtkeztem, teljesen kikészített. Csak ezzel a zavarral tudom magyarázni az elkövetkező percek eseményeit, hogy elveszítettem önuralmamat és felrúgtam gondosan előkészített terveimet Gáborról.
Miközben ezek a gondolatok jártak a fejemben, és dolgoztak a kis szürke agysejtjein, Gábor folyamatosan pofázott, Nem is érdekelt, hogy mit mond, de tudat alatt egyre idegesebb lettem tőle. Egyszerűen nem hallottam mit mond, amikor meg már odafigyeltem, késő volt.
- Oh, fogd már be egy kicsit! - kiáltottam rá, de még mindig nem tudtam miről beszél. - Az ember saját gondolatait sem hallja. – kiáltottam rá.
- Én ezt nem csinálom tovább! - hisztizett Gábor, mire felfigyeltem.
- Azt teszed, amit mondok! Itt, a hétvégén. Ebben állapodtunk meg. – emlékeztettem.
- Nem, ez nem volt benne a szerződésünkben, el akarok menni! – durcáskodott.
- Nincs is szerződésünk, mi a fenéről beszélsz? – néztem rá végre dühösen.
- Azonnal engedj el! El akarok menni! - ordította az arcomba. - Ha nem veszed le a bilincset azonnal rólam, feljelentelek a rendőrségen, mindet elmondok nekik, rólad.
Na, ez volt az a mondat, amit már tisztán hallottam. De már annyira ideges voltam, hogy nem türtőztettem magam. A kezem ökölbe szorult és teljes erőből behúztam neki egyet. Mivel kezei még mindig hátra voltak bilincselve, hatalmas csattanással landolt a padlón. Vérezni kezdett az orra, de már ez sem érdeket. Magamból kikelve üvöltöttem rá.
- Hogy hova mész te el? A rendőrségre? – ordítottam és mérgemből többször belerúgtam a földön fekvő Gáborba. - Hogy mit mondasz te el a rendőrségen? Te hálátlan féreg! Írsz nekem azzal a süket szöveggel, hogy szolgálatot akarsz tanulni. Én megsajnáltalak, segítettem neked, és ez a hála. Azt hiszed, amikor ide hoztalak, nem tudtam, hogy vaj van a füled mögött? Manipuláltad az ügyfelek megbízásait és számláit. Illegális fogadásokon vesztett pénz miatt loptad meg a vállalatodat. Ha már annyira el akarsz mondani mindent, azt elmondtad-e a feleségednek, hogy közös lakásotok elúszik a feje fölül? El akarsz menni a rendőrsége? Vigyázz mit kívánsz, mert gyorsan teljesülhet! Azt hitted a volt főnökeid merő jóságból nem jelentettek fel a rendőrségen, amikor észrevették, hogy csalsz? Azért nem szóltak a zsaruknak, te hülye, mert a vizsgálat során fény derülhetett volna az ő sokkal nagyobb sikkasztásukra is. És ha azt hiszed, ha lebuknak, nem kennek rád mindent, amit csak lehet, akkor te vagy a legnagyobb balek a világon. Szerinted hány évet kaphatsz érte, mert én 5-8 évre saccolom, persze ha szerencséd van. Úgyhogy ne nagyon kívánkozzál a rendőrségre, mert még ott találsz maradni. De annyira szép voltál ott az uszodában, hogy így is vállaltam a dolgot. Mit gondolsz, miért nem mondtam el neked mindezt a legelején? Hogy a méltóságod látszatát fenn tud tartani. Eljátszottam volna veled, itt. Mindketten jól jártunk volna. Azt hiszed az a bilincs tart itt téged, vagy a rács a házon és a kerítés körülötte? Téged az a reményed köt hozzám az acélnál is erősebben, hogy vissza tudom adni a régi életedet. Még mindig el akarsz menni? - kérdeztem tőle kicsit idegesen, hevesen.
- Nesze itt a bilincs kulcsa, mehetsz! – förmedtem még rá és hozzávágtam a kulcsokat, de ő mozdulatlanul feküdt a földön tovább, nem is nézett rám, csak maga elé mered a padlóra.
- Még most is el akarsz menni? - ordítottam az arcába, miközben hajánál fogva felrántottam a fejét, hogy rám nézzen.
- Nem. - válaszolta halkan, már a szemembe nézve.
- Akkor takarodj a szemem elől, amíg meg nem gondolom magam, és ki nem hajítalak! – üvöltöttem rá.
Lassan szó nélkül feltápászkodott, és úgy megverve, összerugdosva, megalázva, véresen kiment a szobából. Magamra maradtam, síri csendben.
Na, ezt jól elbasztam. Be akartam törni, ehelyett teljesen összetörtem.
Most egy izgalmas, fegyelmezhető rabszolga helyett csináltam egy unalmas engedelmes zombit. Most napokig nem sok hasznát lehet neki venni.
Tényleg igaz az a mondás, hogy akire az istenek megharagudnak, annak szó szerint teljesítik a kívánságát. Oh, a fenébe! Napokig eltart, míg újra életet verek ebbe a hülye Gáborba.
És még mindig itt van Tibor problémája. Mit csináljak vele? Tibor holnap eljön, és akkor ki kell derülnie az igazságnak. Addig ki kell találnom valamit, amivel színvallásra késztetem. Talán Gábor ebben az állapotában nem sok mindenre használható, de csalinak még jó lehet.
Ilyen gondolatok jártak a fejemben egész este. Később visszajött Gábor, látszott rajta, hogy sírt. Könyörgött, hogy segítsek rajta, mindent megcsinál, azt tehetek vele, amit akarok, és most komolyan is gondolja, láttam rajta.
Letérdelt elém, elővette a farkamat a nadrágomból és mivel nem tiltakoztam szopta volna, hogy bizonyítsa elszántságát, de nem volt az igazi. Majd pár nap múlva, ha már összeszedte magát jobb lesz. – gondoltam, ezért leállítottam a szopását. Helyette kicsit egresszíroztattam ott a szobában mezítelenül, hogy gyönyörködjem az izmai játékában, no meg, hogy ő is szokja így, s ne érezze már annyira feszélyezetten magát mezítelenül előttem sem.
Mikor meguntam, levettem a bilincseit, adtam neki egy altatót, majd elküldtem aludni.
Én is lefeküdtem, mert holnap minden szellemi képességemre szükségem lesz. Így ért véget ez az elcseszett nap, de talán a holnapi jobban sikerül.
(folyt. köv.)