Kezdő Sub története (1)

Már vagy tíz éve történt, hogy jelentkezett nálam egy srác (Gábor), hogy szeretne meg tanulni szolgálni, de jelezte azt is, hogy semmi gyakorlata nincs még. Megbeszéltük a kereteket, vágyait, tabuit, majd a megbeszélt időre, egy hétvégére, eljött hozzám.
Kora délután volt, mikor megérkezett a házamhoz. Nem hagytam időt a beszélgetésre, hanem azonnal vetkőzésre utasítottam. Nehézkesen mozdult meg, s lassan kezdett hozzá. Sürgetésül a kezembe vett lovaglópálcával odacsaptam a lábára, amitől iparkodni kezdett.
- Jó kicsit pihenni? – kérdeztem cukkolva. – Ez jár érte. – adtam tudtára.
- Bocsánat, csak még gyakorlatlan vagyok, no meg most teszem először. – kezdte.
- Valami nem maradt el? – kérdeztem meg és csaptam újra a lábára.
- De, igen, bocsánat Uram. – mondta azonnal.
- Nem csak gyakorlatlan vagy, hanem? – cukkoltam még tovább. Kicsit gondolkozott, majd hirtelen elpirult és kinyögte:
- Szégyenlős is vagyok még, Uram.
Nem hagytam több időt számára, hanem odamutattam, ahol egy rövid pad volt. Ráhasaltattam Gábort és kezeit és lábait a pad két végéhez bilincseltem. Úgy fektettem a padra, hogy a farka lelógjon a végén, a bő gatyája alatt. Hogy ne tudjon folyton előre csúszni, hurkot készítettem vékony madzagból, és benyúlva a boxerébe, a heréi fölé, a farkára hurkoltam azt, a másik végeit pedig a padhoz kötöttem jó szorosan. Ezután a térdeinél kötöttem meg, és annyira előre húztam amennyire csak bírtam, hogy ne tudja összeszorítani farpofáit.
Mikor végeztem megcsapkodtam tenyeremmel a fenekét kissé, és jól megmarkolásztam. Élvezet volt kemény seggét fogdosni. Foglyom egyre nagyobb riadalommal figyelte az előkészületeket, félelme csak fokozódott, amikor egy narancssárga hosszabbítóval tértem vissza. Bedugtam a fali csatlakozóba, letekertem, és a fenekénél letettem a földre. Gábor próbált forgolódni, hátranézni, hogy mi készül ott, de szorosan rá volt kötve a padra, fejét pedig nem tudta annyira elfordítani, hogy lásson is valamit. Mondani akart valamit, de nem értettem, mert be volt tömve a szája. Egy nagyot csaptam a fenekére, felnyögött.
- Maradj nyugton, - mondtam - ha jó leszel, ma még nem kínozlak azonnal meg. Amit teszek veled, azt élvezni fogod.
Nem nyugtatták meg szavaim, de nem sokat tehetett. Kimentem, hogy behozzam a felszerelést. Magára hagytam, had gondolkozzon azon, mit fogok vele tenni. Kipakoltam a dobozból az eszközöket. A boxere alá tettem az elektro tappancsait, majd bekötve elindítottam. Lassan emeltem az intenzitást. Gábor felkapta a fejét a hangra, nem tudta mi lehet az, de érezni már érezte. Most átállítottam olyanra, hogy kis ütéseket kapjon. Jó ideig váltogattam a módozatokat és az intenzitást is. Mikor végeztem, láttam Gábor már élvezi.
Orvosi gumikesztyűt húztam a kezemre, majd az ujjaim hegyét vazelinbe mártottam. Óvatosan szétkentem a nyílása körül. Finoman, mutató ujjam hegyével elkezdtem ingerelni az ánuszrózsáját. Gyengéden nyomást gyakoroltam rá és kezdtem befúrni ujjam a végbelébe. Mihelyt a kis mocsok rájött mit akarok, minden maradék erejét megfeszítve küzdött ellene. Annyira összeszorította végbélnyílásánál lévő izmait, hogy még levegőt sem vett. Nem volt ellenemre egy kis játék, így lovagló ülésben elhelyezkedtem hátán. Nem erőltettem nagyon, hanem folyamatosan, egyenletes nyomással tartottam ujjam a segglyukán. Küzdött, ficánkolt, vergődött alattam, de fáradt, nem tartott ki sokáig.
Egy nyögés jelezte ereje végét, és ujjam megindulhatott befelé. Alig toltam be a mutatóujjam, éreztem gyűrűsizmai minden feszülését, ahogy megpróbálják kitessékelni az illetéktelen betolakodót. Milyen szűk, feszes volt belülről is, milyen gyönyörűség lesz, majd a farkammal is behatolni ide, gondoltam. Óvatosan kitapogattam a prosztatáját, és finoman ingereltem ki-be mozgatva ujjam, közben a másik kezemmel péniszét vettem kezelésbe. Eloldottam a madzagot, amivel kikötöttem hereinél és farkánál fogva.
Gyorsan merevedett a farka, szinte lüktetett kezem alatt. Már nem küzdött, halk nyögésekből arra következtettem nem tud uralkodni magán, szeretett volna elélvezni. Az utolsó pillanatig kényeztettem a boxerén át, a farka már 25cm-re duzzadt.
Már majdnem elélvezett, amikor kihúztam ujjam a seggéből, jó erősen megmarkoltam farkát és heréit is. Ismét vergődött, küzdött, hogy elélvezhessen, de erősen szorítottam pénisze tövét, így egy csepp sem jött ki belőle. Mikor végül feladta és ernyedten feküdt a padhoz bilincselve egy könnycsepp jelent meg szemében.
Elpakoltam a holmikat és levettem a bilincseket Gáborról. Lassan felállt, kinyújtózott, csuklóját dörzsölve felém fordult s úgy kérdezte meg:
- Mért nem engedted, hogy könnyítsek magamon, ha már úgy felhúztál Uram?
- Élvezted, igaz? Mondtam, hogy nem fog fájni, kár volt annyira beijedned. Ami az erekciódat illeti, most az is az enyém, a játék alatt, mert a tested része. Akkor fogsz elélvezni, amikor akarom és megengedem. Néhányszor még teljesen felhúzlak. Meg vannak a módszereim és eszközeim arra, hogy egy férfinak akkor is felálljon a farka, amikor küzd ellene. Aztán ha már fáj, hogy nem mehetsz el, és könyörgsz érte, akkor talán megengedem neked. Addig is el a kezekkel a pöcsödtől, meg ne lássam, hogy maszturbálsz, mert szíjat hasítok a hátadból, és ezt nem képletesen mondom!
- Most kapsz egy kis pihenőidőt. A ruhát vedd majd fel, amit odateszek és a bilincseket is tedd fel magadra. A kezeidet hátul bilincseld össze, a bokáidra a rövidebb láncosat tedd! Pontban öt órakor gyere be! A dolgozó szobámban leszek.
- Igen, Uram. – válaszolta. - De honnan tudom mennyi az idő?
- Ott van a falon. Fél öt lesz pár perc múlva. Ha elkésel, minden perc késés tíz korbácsütés, de korábban se gyere, mert azért is ugyanannyi jár.
Magára hagytam Gábort. Átmentem a dolgozószobámba, zenét hallgattam, és figyeltem, amint készülődik Gábor. Hallottam, amint a bilincset csak sokadik próbálkozásra sikerült feltennie a csuklójára. Várt egy kicsit, mert nem akart megismerkedni a korbáccsal, és mikor úgy gondolta, most kell indulnia ahhoz, hogy időben a szobámban legyen, elindult.
Arra nem számított, hogy abban a rövid láncos bilincsben lépni sem tud. De gyorsan feltalálta magát és nagyokat szökdécselve jött végig a folyosón. Kétszer majdnem elesett, de sikerült eljutnia szobámba.
- Éppen az utolsó pillanatban érkeztél, csak 46 másodpercet késtél.
Felálltam az asztaltól és kézbe vettem a lovaglóostort. Odamentem hozzá és a csupasz lábát simogattam az ostorral, majd egy csattanósat ráhúztam vele a lábszárára.
- Au! - jajdult fel. - Azt mondtad, hogy még időben jöttem, Uram.
- Ez igaz, de olyan szép lábad van, hogy ezt nem bírtam kihagyni. Gyere megyünk ki a kertbe, most olyan kellemes idő van odakint.
- Nincs rajtam cipő, és ebben a bilincsben alig tudok mozogni, uram.
- Jó leszel zokniban is, legfeljebb ha piszkos lesz, majd jól elverem a talpadat, büntetésül, mert nem vigyáztál rá.
- De hát te akarsz kivinni a kertbe, Uram - habogta ijedten. - Én arról nem tehetek.
- Mindig csak a kifogások, nyafogások. - csóváltam fejemet. - Ez fog Téged egyszer bajba juttatni. Hát nem érted meg, hogy élvezem, amikor elverem a talpad, és azért csinálom. Nem mindegy az Neked, ha most azért verem el a talpad, mert nem akarsz kijönni a kertbe, vagy azért, mert kijöttél és piszkos lett a szép fehér zoknid?
- De mindegy, Uram. – válaszolta Gábor.
- Látod ez a baj veled, nem fogtad még fel a helyzetedet. Én nem hiszem, hogy mindegy lenne számodra a dolog. Ha engedetlen vagy és nem jössz ki, méregből verlek meg, és nem csak a talpadat, de ha engedelmes vagy, akkor csak játékból csapkodom meg egy kicsit, igaz számodra fájdalmas játék lesz, de nem vészesen.
- A kettő közt ég és föld a különbség számodra. Érted már?
- Értem, uram, engedelmes leszek.
(folyt. köv.)