Tacskó játéka a Gazdájával

A Sub, akiről most szól a történet, már volt nálam, akkor „Tacskó’ névre hallgatott Hosszú idő telt el az akkori találkozás óta, s most a kutyus jelentkezett, hogy vágyik egy kis alázatos kutyai létre, gazdija kényeztetésre, szigorra. Jelezte, hogy ha a Gazdának megfelelő, akkor napközben lenne alkalmas és nála. Megadta merre lakik, a pontos címet és a kaputelefont is. Visszaigazoltam az invitálást és a megbeszélt időben megszólalt a Sub kaputelefonja: - Megjöttem. – hallotta a hangomat, erre beengedett s kisétált az ajtaja elé a folyosóra, ott várta meg. Együtt mentünk be a lakásba.
A Sub mutatta merre, segítőül felvette a sporttáskát és már vitte is volna be a szobába, de azt visszarakattam vele az előszobába és a nélkül léptünk be a szobába. Körülnéztem, bólintottam, de ekkor már Tacskó kutyamódon ült a földön a gazdája előtt, hálásan felnézve rá. Elnevettem magamat ezt látva, mire a kutyus feltérdelt és pitizett, így megsimogattam a fejét, megvakartam a füle tövét. A kutyus hálásan nyögött, majd elfeküdt a padlón a gazdi lábaihoz. Ekkor arra utasítottam, hogy hozza be a sporttáskát. Tacskó felnézett a gazdájára, majd négykézlábon kiment az előszobába és kicsit nehézkesen ugyan, de fogai között tartva hozta be a sporttáskát, ami szerencsére nem volt nagy s nehéz sem. Odatette a gazdija elé. Megint fülvakarás volt a jutalma.
A sporttáskából nyakörv és póráz került elő, s utasítottam Tacskót, hogy a farmerjét, cipőit és zoknijait vegye le. Mikor megtörtént, felcsatoltam a kutyus nyakára a nyakörvet, rácsatoltam a pórázt és sétálni vittem a lakásban. Mivel sehol sem akart „jelölni” séta közben, ezért még egy kört tettünk. Tacskó észre tért és már jelölt is, többször. Visszatérve a kezdeti szobába a azt parancsoltam, hogy hengergőzzön a hátán, majd a hasát tartsa felém, hogy ott is megsimogathassam. Tacskó azonban nem teljesítette a parancsot, hanem csak ült, mereven. Ekkor a Mester a pórázzal próbálta felrángatni, de ez sem használt, nem mozdult. Ezért a pórázt lecsatolta és azzal vágott páraz a hátára, majd a nyakörvénél megfogva előre húzta a fejét, így négykézlábra kellett Tacskónak állnia, ekkor a popóit is megcsapdosta. A kutyus nyüszített halkan. A gazdi erre abbahagyta és térdelésbe húzta, majd az atlétáját a fején át levette s a többi közé dobta. Tacskó már kíváncsian figyelte mi fog következni. A gazdi egy kis rongylabdát vett elő a sporttáskából és odamutatta Tacskónak, majd elgurította. A kutyus kissé megsértődve, kelletlenül, de utána ügetett és a szájába fogva visszahozta, letette a gazdi kezébe. Újabb dobás következett, de most már gyorsabban utána szaladt s hozta vissza a labdát. Ötödik-hatodik dobás után már kezdte élvezni Tacskó is a játékot. Ekkor a gazdi messzebbre gurított, az kigurult az előszobába. Tacskó utána ügetett, de nem találta. Izgett-mozgott, kereste, le is hasalt, mire meglelte az egyik előszobai szekrény alatt. Próbálta elérni a mancsaival, majd végre oldalára feküdt, úgy sikerült kikanalaznia a labdát a szekrény alól s boldogan a szájába vette és visszahozta. Még a gazdi előtt ülve a farát is rázta örömében.
Kapott simogatást és fülvakarást is, de jutalomfalatként egy igazi kutyatálból ehetett, amibe a gazdi kekszet tört szét. Tacskó először nem találta el a helyes testtartást, de helyezkedett, így már ki tudta a tálból szedegetni a kekszeket s élvezettel rágcsálta el. Mikor megette leült és boldogan ugatva megköszönte, sőt még a fejét a gazdi térdeihez is dörzsölte, amiért szintén simogatás volt a jutalma. A gazdi is megszomjazott, ezért hozott magának vizet, s a kutyusnak is a táljában. Együtt ittak, majd kicsit pihentek, mert Tacskó szerette, ha a gazdija nem hebrencs, hanem inkább lassabb, megfontoltabb.
A felfrissülés után sor került az átöltözésre is. Tacskó levetette az addig viselt sportnadrágját, ami ugyan jól kiemelte sportos alakját, feszes popóját. Helyébe kapott egy valódi kutyagatyát, igaz fordítva, mert Tacskó elől hordta a farkát és nem hátul!  A gazdi kicsit megkínlódott a feladásával, mert Tacskó nem volt egy vékony kutyus-alkat, de azért sikerült végre feladni és be is kapcsolni a derékpántot. Tacskó élvezettel nézett végig új, fekete gatyáján. Örömében még - utasítás nélkül ugyan - meg is hempergett a gazdi előtt a szőnyegen oda-vissza, majd kiszaladt az előszobai tükörben is megnézni magát. A gazdi ezért megfedte, meghúzogatta a bajszát, amit Tacskó morogva fogadott, mert nem szerette, de megértette. Nem tesz semmit parancs nélkül!
Most következett az igazi élvezet, a kutyakozmetika. Ennek első stációja mindig a fésű volt, amivel a gazdi alaposan mindenhol végig ment Tacskón s kifésülte, megfésülte a szőreit (hónaljában, fanszőrzetén, még a mellkasán is). Ha csomó volt valahol szőrzetében, azt is ki kellett fésülnie. Ezt Tacskó nehezebben tűrte, közben vinnyogott nemtetszését kifejezendő, de tűrte. Mikor végeztek ezzel, simogatás és fülvakarás volt a jutalma. Hálásan megköszönte, oda dörgölődzött a gazdijához. Amit nem szeretett, mikor a gazdi a talpait is megfésülte a fésű utolsó, szélső fogaival, mert Tacskó csiklandós volt. Nem kicsit, nagyon.
Következő lépésnél már egy spéci lovaglópálca volt a főszereplő, mert azzal a gazdi mindenhol körbeveregette, sok, kis, apró ütéssel, ami külön-külön nem is vett volna fel Tacskó, de így sorozatban a végére már sok volt. Akkor elkezdett nyüszíteni, hogy hagyja már a gazdi abba, nem szereti. Ezt az egytűs, majd háromtűs kerékkel való játék követte, amit Tacskó nagyon szeretett, különösen a hasán és a fanszőrzetén, de a talpain és a farkán ezt sem. Élvezettek feküdt a hátára ezért s kéjesen várta a gazdi működését remélve a talpai és a farka kimaradnak. Rosszul számított, de jól tűrte.
Most megint olyan dolog következett, amit különösen nem szeretett, de a gazdi kedvéért megtűrt. A gazdi egy gumidarabot vett a kezébe s ezzel csipkedte meg a testét több helyen, majd végül mindig a farkincáját szorította el azzal. Tacskó tudta, hogy ezt a csipeszekkel való játék követi. A facsipeszeket még szerette is, igaz mikor a gazdi leütötte azokat a testéről, néha felszisszent erre. A műanyag csipeszektől már tartott, főleg ha a gazdi az egyik műanyag csipeszre olyan másikat is csippentett fel, amiről kisebb súlyok lógtak, mert ilyenkor megint körbe kellett járnia négykézlábon, vagy örömében pitiznie térdelésben s ez kicsit fájt. Ha ezen is túl voltak, akkor már csak a spéci mellcsipeszek felrakását kellett kibírnia, de ezeket szerencsére a gazdi sohasem tartotta fent sokáig.
A kutyakozmetika után más játék következett. Új és érdekes volt Tacskónak. A gazdi megengedte, amit máskor nem, hogy felmenjen az ágyra, majd ott hasra feküdjön széttett lábakkal. Ekkor a gazdi a popójára ült és csuklóira, bokáira bőr bilincseket csatolt, valamint Tacskó farkára a póráz végét ráhúzta, átvezette a lábai között és jól meghúzva csatolta fel. Erre Tacskó már kicsit megfeszült tartásban feküdt. Most a gazdi a kezeit hátra húzta és a lábait is térdből felhajlította, így kapcsolta azokat össze. Tacskó háta ívben megfeszült, vállai felemelkedtek az ágyról. Érezte, hogy bizonytalan helyzetben van. Előre-hátra is billeget, de oldalra is elbillenhetett. A gazdi még ösztönözte is a kényelmetlen helyzet megváltoztatását, mert a talpait csapkodta, a popóit ütögette, de kapott a combjaira is. Csak egy ideig bírta, majd oldalra elborult. Tacskó felnyögött, mert a bőrbilincsek bevágtak a bőrébe. A gazdi kis ideig hagyta kínlódni, majd kioldozta. Hagyta hason pihenni, majd mögé lépett, letérdelt és a széttett lábait bokáinál fogva megemelte, azaz Tacskó hátát megint ívbe formálta. Megfeszült, de egy ideig bírta, majd sziszegéssel jelezte, hogy fárad, görcsöl, ekkor a gazdi leengedte az ágyra. Most hanyatt fektette és felhúzatta a lábait, hogy a talpai legyenek az ágyon, majd a térdeit megfogva két kézzel szétfeszítette, míg bírta. Küzdöttek egymással a gazdi és Tacskó, de a gazdi lett az erősebb, végre elengedte a térdeit. Kinyújtatta a lábait, majd felemeltette azokat az ég felé s ekkor kikapcsolta a kutyagatya derékcsatját és lehúzta Tacskóról a gatyát. Ott feküdt a gazdi előtt kicsit megizzadva, verítékben úszva. Most a gazdi megint csiklandozni kezdte mindenhol. Különösen a hónaljaiban, oldalán, mellkasán és a fanszőrzetén tette, míg csak már nem meredezett a farka felfelé keményen. Ekkor kézbe vette s alaposan meghúzkodta, egyre gyorsuló ütemben, így először csak a teste remegett meg, majd kitört a vulkánja és cseppjei beborították a hasát, mellkasát. Tacskó elégedetten felsóhajtott. A gazdi is.
(vége)