Articles by time
2024. 04. (59)
2024. 03. (52)
2024. 02. (63)
2024. 01. (64)
2023. 12. (63)
2023. 11. (52)
2023. 10. (66)
2023. 09. (62)
2023. 08. (64)
2023. 07. (70)
2023. 06. (56)
2023. 05. (59)
2023. 04. (47)
2023. 03. (71)
2023. 02. (44)
2023. 01. (55)
2022. 12. (76)
2022. 11. (54)
2022. 10. (48)
2022. 09. (65)
2022. 08. (75)
2022. 07. (62)
2022. 06. (80)
2022. 05. (52)
2022. 04. (81)
2022. 03. (60)
2022. 02. (54)
2022. 01. (66)
2021. 12. (63)
2021. 11. (56)
2021. 10. (45)
2021. 09. (58)
2021. 08. (76)
2021. 07. (74)
2021. 06. (55)
2021. 05. (63)
2021. 04. (67)
2021. 03. (54)
2021. 02. (56)
2021. 01. (65)
2020. 12. (45)
2020. 11. (82)
2020. 10. (64)
2020. 09. (51)
2020. 08. (61)
2020. 07. (53)
2020. 06. (49)
2020. 05. (66)
2020. 04. (69)
2020. 03. (82)
2020. 02. (48)
2020. 01. (55)
2019. 12. (55)
2019. 11. (37)
2019. 10. (52)
2019. 09. (51)
2019. 08. (75)
2019. 07. (58)
2019. 06. (53)
2019. 05. (71)
2019. 04. (60)
2019. 03. (61)
2019. 02. (71)
2019. 01. (74)
2018. 12. (39)
2018. 11. (46)
2018. 10. (34)
2018. 09. (58)
2018. 08. (41)
2018. 07. (50)
2018. 06. (36)
2018. 05. (39)
2018. 04. (30)
2018. 03. (30)
2018. 02. (34)
2018. 01. (40)
2017. 12. (27)
2017. 11. (47)
2017. 10. (26)
2017. 09. (28)
2017. 08. (42)
2017. 07. (51)
2017. 06. (28)
2017. 05. (36)
2017. 04. (44)
2017. 03. (54)
2017. 02. (28)
2017. 01. (50)
2016. 12. (49)
2016. 11. (46)
2016. 10. (43)
2016. 09. (37)
2016. 08. (44)
2016. 07. (56)
2016. 06. (48)
2016. 05. (55)
2016. 04. (35)
2016. 03. (40)
2016. 02. (69)
2016. 01. (69)
2015. 12. (44)
2015. 11. (43)
2015. 10. (65)
2015. 09. (65)
2015. 08. (68)
2015. 07. (74)
2015. 06. (85)
2015. 05. (102)
2015. 04. (69)
2015. 03. (68)
2015. 02. (74)
2015. 01. (57)
2014. 12. (56)
2014. 11. (56)
2014. 10. (55)
2014. 09. (63)
2014. 08. (64)
2014. 07. (58)
2014. 06. (42)
2014. 05. (64)
2014. 04. (48)
2014. 03. (92)
2014. 02. (59)
2014. 01. (44)
2013. 12. (46)
2013. 11. (53)
2013. 10. (33)
2013. 09. (41)
2013. 08. (48)
2013. 07. (52)
2013. 06. (62)
2013. 05. (60)
2013. 04. (55)
2013. 03. (83)
2013. 02. (62)
2013. 01. (61)
2012. 12. (58)
2012. 11. (45)
2012. 10. (54)
2012. 09. (56)
2012. 08. (61)
2012. 07. (63)
2012. 06. (31)
2012. 05. (30)
2012. 04. (33)
2012. 03. (24)
2012. 02. (20)
2012. 01. (37)
2011. 12. (33)
2011. 11. (33)
2011. 10. (30)
2011. 09. (26)
2011. 08. (25)
2011. 07. (29)
2011. 06. (25)
2011. 05. (21)
2011. 04. (21)
2011. 03. (20)
2011. 02. (19)
2011. 01. (29)
2010. 12. (24)
2010. 11. (21)
2010. 10. (25)
2010. 09. (14)
2010. 08. (26)
2010. 07. (32)
2010. 06. (24)
2010. 05. (23)
2010. 04. (32)
2010. 03. (25)
2010. 02. (33)
2010. 01. (42)
2009. 12. (34)
2009. 11. (26)
2009. 10. (26)
2009. 09. (16)
2009. 08. (26)
2009. 07. (37)
2009. 06. (32)
2009. 05. (31)
2009. 04. (39)
2009. 03. (41)
2009. 02. (23)
2009. 01. (56)
2008. 12. (24)
2008. 11. (22)
2008. 10. (13)
2008. 09. (32)
2008. 08. (41)
2008. 07. (31)
2008. 06. (10)

Gyémánt a parton.

Deleted user
2010. 01. 10. 14:48 | Published: 782x
A nap utolsó óráját tölti az égen, mielőtt kezdene lebukni, a tenger mélykék habja alá. A nő, ki szívemnek a legkedvesebb e földön, a parton fekszik, lábát a hullámok cirógatják. A nap utolsó sugarai simogatják gyönyörű testét helyettem, míg én csak csodálom szépségét, tőle pár lépésre. Lassan elindulok felé és mellé térdelek, összekulcsolom kezem az övével. Elégedett mosoly mi végigfut arcán, örömmel nyugtázza érkezésemet –„újra mellettem van”.
A bal kezem lassan simogatni kezdi kezemben tartott kézfejét, hosszú percek telnek el így, s én kissé elmélázva nézem száradni kezdő szőkésbarna haját, amiben a homokszemek meg- meg csillannak. Óvatosan szabadjára engedem jobb kezem, hagy járja saját táncát, varázslatos testén. Bár minden pici szemölcsét ismerem már, mégis oly bátortalan mozdulatokkal indul útjára kezem, mintha először érinteném. Karját elhagyva, a vállát simítja végig ujjam, néha- néha megtalálva egy ráragadt homokszemet. Kezem remegve ér a melleihez. Mint egy kamasz kölyök az első alkalommal, amikor női testhez ér, úgy viselkedem. Szívem úgy dobog, mintha egy egész ménes volna a mellkasom alatt. Kezem simogató érintése tova halad gyönyörű hatalmas dombjain, s már a combjai lágy vonalán kacérkodik. Arcán a vágy és a kéj hullámai vetnek új kifejezést. Mikor kezem eléri szeméremdombját, megemeli csípőjét, ahogy lágyan elhúzom kezem rajta. Mintha nem szeretné, hogy érintésem tova haladjon ennél a pontnál. Én mégis elveszem kezem, s egy erőteljes csapást mérek a combja belsőjére, a csípője megáll, s nem mozdul. Tudja jól, hibázott. Megmozdult, amikor még csak csodálni, érinteni akartam. Újabb és újabb csapás, de most már a combja külsejére. Ő nem mozdítja csípőjét, csak csöppet erősebben fogja kezem, ami még az óta sem engedte el övét. Átnyúlok testén és egy erőteljes mozdulattal hasra fordítom, de kezét még mindig fogom, amíg meg nem bizonyosodtam róla, teljesen rá nehezedik. Másik karját hátra töröm, egész a gerinc vonalához, és rá térdelek. Inkább a rutinos, jól betanult mozdulat, mintsem a súlyom az, ami visszatartja az esetleges mozdulattól. Hosszú évek gyakorlása a mozdulatban, bár ugyanaz a cél, a végrehajtás mégis finomabb, kontrolláltabb, nem olyan mintha célpont lenne. Tiszta homok a teste, s ez kissé zavar. Egy újabb csapás, de most a fenekére, meg sem rezdül, csak a homok kezdett leperegni róla. Még egy csapás, ami erősebb az előzőnél, majd újabb és újabb, szinte belefeledkezem büntetésébe. Élénkvörös már a formás feneke, de nekem tetszik, most tetszik igazán. Világos bőre, a homok, és a vörösre vert feneke, igazán szép színkompozíciót ad. Lefogom kezét, és letérdelek róla. Szabad kezemmel simogatom hátát, s ez által lesöpröm róla a homokot, ami becsmérli tulajdonom, amivel most játszani kívánok. Előre hajlok, és a lapockájába harapok. Kissé felszisszen, de tűri. Újabb harapás, a másik lapockájára, ez kissé erősebb, de már némán tűr tovább. Teljesen magával ránt a vadállati énem, a vad, ami bennem él és felszínre akar törni. Egy vágy kezd bennem felszínre törni. Szét akarom marcangolni, vadul, mint a prédát az éhes ragadozó. Hatalmasat csapok a fenekére… megremeg, de nem szól semmit. Hirtelen a fenekébe harapok, az állkapcsom szorításában egy nagydarab a finom húsból. Szorítom, persze figyelve rá, de érzem vére lüktetését a bőre alatt, fogaim között. Kis idő múlva elengedem fogaim szorításából és csókot nyomok harapásom nyomára. Vágy kezd átalakulni, lüktetés kezd érződni bennem, AKAROM, meg akarom kapni ezt a szukát. Érzem a lábamon, hogy a hullámok, amikről eddig tudomást sem vettem, egyre nagyobb teret foglalnak el a partból. Bentebb és bentebb merészkednek a szárazföld belseje felé. Mögé csúszok, és csípője alányúlva felemelem farát, hogy térdeljen. Lábait a lábaimmal szétfeszítem, s elengedem hátra csavart kezét. Megfogom a fürdőruha alsót, és félre húzom, rá a fenekére. Picit hátrálva, előre hajolok, és hevesen belenyalok gyönyöre kelyhébe a csiklójától, egészen a fenekéig, de a homok már oda is elkezdte bevenni magát. Szám tele a nyelvemre ragadt homokkal, összegyűjtöm a nyálammal, és a hátára köpöm. Látom a meglepődést az arcán, előre támasztja kezét, és rátámaszkodva kiszabadítja másik kezét is. Nyomná ki a felsőtestét, ekkor látom meg, a víz már a nyakát érte. Erre vártam! Erősen lenyomom felsőtestét, s a homoknak szegezem. Teljesen rá nehezedem, hogy érezze, nincs vita, az lesz, amit én akarok. Ő alázatosan engedelmeskedik, mint a nőstény az alfa hímnek, behódol. Mögé guggolok, és hátulról behatolok. Lassan, minden centit, minden pillanatot külön kiélvezve, átélve. Látom, ahogy a kezei a homokba mélyednek, mintha meg akarná markolni a homokot. Én elkezdek mozogni, előre, hátra, két kezemmel a tomporára támaszkodom teljes súlyommal. Érzem, ahogy nedvessége keveredik a homokszemekkel, érzem, hogy a homok beférkőzött mellém. Látom, hogy ő is érzi, kínokkal kevert kéj az arcán, s én ettől egyre vadabbul döföm bele dárdámat. Víz, megint a víz, egy nagyobb hullámot veszek észre közeledni. – Vegyél levegőt! - Mondom zihálva, s ő semmit nem értve, de szót fogadva egy mélyet lélegez. Összerezzen, amikor a hullám átcsap a fején. Vár….vár… a hullám csak pár pillanatig vette el előle az életet adó levegőt, de amikor elvonult, mint a fuldokló, hatalmasat nyel a szabad levegőből. –Felkönyökölhetsz. - mondom, s kicsit félve, de könyökeire támaszkodik tovább. Egyik kezemmel támaszkodom csak rá, és ütlegelni kezdem ismét a fenekét, egyre hevesebben, egyre keményebben. A nap félig már eltűnt a horizont alján, s a vízről tükröződött másik felével újra teljes egésznek tűnt.
Én érzem, közel van már a gyönyör pillanata, s kirántom merev, lüktető farkam nedves puncijának szorításából. Felemelem, és gyorsan a vízbe viszem, csak pár lépés, és már majdnem mellkasig ér a víz. Felveszem, s ő átkulcsolja lábával a derekamat, karjait a nyakamba fonja. Pár mozdulat és már rá is csúsztatja magát kéj rudamra. Egyre beljebb és beljebb hatolok benne. Gyengéden, lágyan mozog rajtam. Kezeimmel a csodás fenekét markolom erősen, vadul. Hatalmas mellei csodásan ringanak előttem. Engedve késztetésemnek beleharapok mellbimbójába. Erősen ráharapok, úgy ahogy szereti, s morzsolni kezdem fogaim között. Egyre vadabbul szívom és harapom bimbóit, ahogy érzem a gyönyör pillanatát. Mozgásán érzem, ő is közel van a gyönyör kapujához. Érzem a keze simogatását a nyakamon, s egyik kezemmel a hátába mélyesztem körmömet. Ő vonaglik rajtam, s felsikít, remeg a teste, s ezzel engem is a gyönyörbe repít szinte, az orgazmusától oly mértékben összerándul, szinte szétrobbanok szorításától. Egyre közeledik a pillanat, és utasításom súgom fülébe: - Szopj le most!
Először nem érti, de én hangosabban megismétlem, hogy megértse, nem viccelek: - Szopj le azonnal!
Leszáll rólam, s megmarkolja farkamat, másik kezével a derekamat. Érzem, hogy elkezdi a kezével folytatni, amit öle abbahagyott. Remegés vesz rajtam erőt, s érzem, már nem bírom tovább. Csak egy nagy lélegzet, amit hallok, és már el is tűnt a víz alatt. Ajkait a farkam köré fonja, kis levegőt és vizet fúj ki, ettől megborzongok. Szívni kezdi farkam, és már élvezek is, ha akartam volna, sem tudtam volna visszatartani tovább. Élvezem, ahogy szív és fejével mozog a dákómon. Remeg a testem és érzem, hogy spriccelek a szájába. Még párat mozdul, s felemelkedik. Nem kapkod levegőért, mint nemrég a parton, inkább kérdőn, mint egy jó szolga, tekint felém. Nem szól semmit, látja arcomon a gyönyört, s érzi ölelésemből, elégedett vagyok vele. Még ölelem, még nem engedem el, mert ő az enyém. Játszom vele, mint kisgyermek a legdrágább gyémánttal, ki nem tudja mennyit is ér. Tőle egy üvegdarab is lehetne, de neki akkor is ő a legértékesebb. A legértékesebb az egész földön.

Comments (0)

The comments are only available after login.