Amikor tényleg kicsi a világ..

Egy szokásos vásárlásnak indult egyedül, nem is számítottam arra, hogy össze futok pont veled.
Te nem voltál egyedül sőt még a tekintettem is kerülted.
El is mentünk egymás mellett, de te úgy csináltál mint aki nem is ismer.
Nem is izgattam magam elsőnek, de amikor a újra össze futottunk a cipő próbálás közben, mikor éppen egy új cipőt próbáltam és te jöttél ezzel az idegennel, először felém akartatok jönni, de mikor megláttad éppen én próbálok egy cipőt ott és én éreztem hátra kell néznem te már éppen fordultál el a másik irányba és azt az idegen nőt húztad magad után..
A vásárláshoz való kedvem is elment, vissza tettem a cipőt amit éppen próbáltam először megindultam feléd majd elindultam ki a bevásárlóközpontból..
Később felkerestél és úgy tettél, mintha nem is történt volna ez meg.
Fel sem hoztam, hogy rosszul esett, de mikor találkoztunk nem bántam úgy veled, mintha az a különös nap nem történt volna meg.

Arra vágytál, hogy levegyem rólad az öved és végre élvezhess.
De megbántottál. Nem kellett volna köszönöd sem ha rám nézel és nem nézel át.. de ez is nehezedre esett.
Leültem veled szembe a szokásos dolgokkal indult a találkozásunk, de már nem voltam olyan vidám. Már nem adtam a szokásos puszit amivel indult a találkozónk.
Már beszélgetni sem akartam volna. A szokásos körök, jó pofizások..
Aztán kikötöztelek egy székhez és te megnyugodtál, hogy ezen én túl tettem magam.
Simogattam a tested, a szemed bekötöttem egy sállal és a pálcát vettem el az ágyról.
Ott ültél előttem, ártatlanul mint aki nem tett semmi rosszat.
Nem történt volna semmi ha éppen nem egy másik nővel sétálgattál volna és olyan intim volt az egész amit láttam…

Simogattam a tested a pálcával, majd a hátad mögé álltam a vállaid megcsapkodtam vele és a nyakadhoz szorítottam a pálcát, megriadtál erre nem számítottál, kicsit ezzel kontrolláltam a légzésed, a pálca kicsit meghajlót ahogy a nyakad szorítottam vele.

A füledbe súgtam, hogy ezzel most nagyon megbántottál, kértelek ne találkozgass nőkkel. De te újra és újra megtetted.

- Mire jó ez neked..

Majd elengedtem a pálcát és a fotelre ültem.
Te ott előttem vakon és némán kissé már megsértődötten.. Még te sértődsz meg azért ez kicsit vicces.
Majd megszólaltál.. kiderült több vasat is tartasz a tűzben..
Le sem vettem rólad a szemeim, mintha nem is téged ismertelek volna meg x ideje.. Mintha veled sose beszéltem volna még.
Amikor már nem bírtam, akkor levettem rólad az öved és a farkad rendesen elpálcáztam, te rendesen mocorogtál próbáltál volna szabadulni de nem ment. Minden egyes pálca csapás mely a makkodra irányult nagy fájdalmat okozhatott neked.
Egyre jobban izzott vörösen és ahhoz képest, hogy fájdalmat okoztam neked. Ahhoz képest felállt neked rendesen a farkad.
Nem tudtam rád már úgy tekinteni, így a farkadnak ami fájdalmat okoztam az enyhítette kissé a dühöm, de nem volt elég, hogy elfelejtesse amit tettél velem.
Becsaptál mert nem tartottad magad a kérésemhez. De az, hogy még egy köszönést sem érdemeltem meg, az zavart igazán.
Szégyelltél engem annyira, hogy nem is voltál képes egy ”Hellóra”!

- Nem érdemled meg, hogy foglalkozzak veled..

Nem szóltál semmit, pedig már a szemedről lehúztam a kendőt amivel bekötöttem a szemeid.

Dühösen néztél rám ebből tudtam, hogy innentől vége, engem sem érdekeltél már annyira, hogy foglalkozzak veled, miközben elengedtem a kezeid akkor a kezedbe adtam a kulcsaid és se szó se beszéd kiléptem az ajtódon illetve az életedből..

Szabad vagy ezt már onnan tudtad, hogy kérés nélkül vissza kaptad a kulcsaid illetve az övet sem tettem vissza rád.