Kígyó képében

- Jó reggelt! – köszönt rám önelégült mosollyal a futópadról, amikor meglátta, hogy sikerült megint kiszámítania, melyik nap fogok délelőtt lejönni a konditerembe. Hosszú, világosbarna haja feszes copfba volt kötve. Szédítő alakja volt, ami sportolás közben még jobban kiformálódott rajta. Futás közben megfeszültek karcsú, nőiesen feszes izmai, a karja, a vállai, a háta. Csillogott a bőre az izzadtságtól. A dereka olyan vékony volt, hogy át tudtam volna harapni, a segge pedig úgy illett a férfi ölébe, mint a gömbcsukló.
- Jó reggelt! – köszöntem vissza kelletlenül. Egy kis melegítés után ráfeküdtem az első gépre, és próbáltam az edzésre koncentrálni.

Pont három hónapja történt. A konditerem egy karácsonyi bulit szervezett, amire az alkalmazottakon kívül meghívták azokat a vendégeket is, akik a gyúrás, szoli, okoskodás szentháromságán túl a terem társaságába is beletartoztak. Engem is meghívtak, és bár barátokat nem jegyzem az ottaniak közül, a kapcsolatépítés meg a jófejségem miatt elmentem. Mégis, a buli kellően jól sikerült, ahogy mondani szokták, túl jól. Én már több mint öt éve jártam oda, Szilvi fél éve. Megkapóan helyes és vadítóan jó testű csaj. Az első találkozás óta össze voltunk mosolyogva, három lépésnél sosem jött közelebb, de távolabb sem. Én pedig nem kezdeményeztem nála. Pletyka tárgyát képezte, hogy én kezdtem-e ki vele, vagy a bennem fáradtság nélkül dolgozó alkohol, de az igazság az, hogy ő volt. Persze csak amolyan nőiesen. Sikerrel, mert erről senki nem pletykált. De bármi is az igazság, a barátnőmnek egyik változat sem lett volna szimpatikus. Akkor sem, ha különösebben nem történt semmi.
Vagyis látszólag semmi, de ez – mint később kiderült – nagyon is elég volt az ő terveihez. Bár az ünnepek után nem került szóba köztünk az eset, az ezutáni találkozásokkor a szemébe a kedves szimpátia helyére a megkívánt nő vonzó és ezért dühítő magabiztossága költözött. Játszott velem. Tudta, hogy zavarba hoz, nem a vonzó kisugárzásával, hanem a történtekkel. Minden nekem szóló mozdulatával, minden felém ejtett pillantásával, minden félbehagyott mosolyával szurkált, hogy „tudom, hogy szívesen megdöntenél”. Sosem ment túl messzire, de gondoskodott róla, hogy veszélyesnek érezzem. A barátnőmről érdeklődött, mindig egy hajszálnyival merészebben megdicsért, mint ami még nem kikezdés egy nőtől egy férfi felé. Úgy éreztem, minden alkalommal megérint, amikor beszélünk, pedig sosem ért hozzám.

Egy idő után elegem lett. Egy cseppet sem nyomult, de a szándékai nyilvánvalóak voltak, én pedig meguntam, hogy kerülgessem, és kellemetlenül érezzem magam.
- Figyelj, Szilvi! – fordultam oda hozzá egyik alkalommal, amikor négyszemközt álltunk a pultnál.
- Igen?
- Ugye tudod, hogy barátnőm van, és ugye tudod, hogy az a dolog a karácsonyi bulin nem jelentett semmi?
- Milyen dolog? – mintha nem tudná.
- Amiről utána kérdezősködtek.
- Jaj, én azt már rég elfelejtettem – mondta mosolyogva, éreztetve, hogy nem mond igazat. Azt akartam mondani, hogy lehetőleg kerüljön, de ő is tisztában volt vele, hogy látszólag ez alaptalan lenne. Még mindig játszott velem, és nem tudtam mit csinálni.
A következő két találkozásunkkor visszavett az incselkedésből, csupán egy-egy kedves mosollyal kommunikál velem. Aztán a következő alkalommal ismét folytatta.
Kiléptem az öltözőből, ő pedig épp ráfordult az odavezető folyosóra. A telefonját babrálta, úgy közeledett felém. Két lépésre voltunk egymástól, amikor felnézett. Végigmért, egy kacér mosolyt ejtett rám, és rám kacsintott, ahogy elment mellettem. Megálltam. Megfordultam, amire ő is visszafordult. Kikérő határozottsággal ránéztem, ő pedig tovább húzta mosolyát, hogy fehér fogai is kivillantak. Két lépéssel olyan közel mentem hozzá, hogy felszorítottam a falra. Összeszorított mosollyal csillogtak a szemei.
- Ide figyelj! Megmondtam, hogy szállj le rólam. Nem azért járok ide, hogy flörtölgess velem. Megértetted? - A szemembe nézett, végigmérte az arcom, és egy alig felismerhető mosoly pisszent a szájára.
- Tudod, hogy nagyon szexi, amikor dühös vagy? – elkaptam a karját, és bevittem a mellettünk üresen sötét aerobik terembe. Megfogtam a nyakát, belehajoltam az arcába, és a lapockáját szikrázó szemekkel a tükörnek nyomtam.
- Fejezd be, mert olyat teszek, hogy magam is megbánom!
- Én imádom megbánni a dolgokat - súgta a fülembe, és kezét a farkamra csúsztatta. Azzal a lendülettel adtam neki egy pofont. Összekócolódott a haja és egy élvezetteli mosoly ült az arcára. Becsúszott a keze a lába közé, és masszírozni kezdte magát a szűk futónadrágon keresztül. Próbáltam higgadt maradni, de kezdtem felizgulni attól, amit csinál – Ezt megbánhatnád még egyszer! – még erősebben rászorítottam a torkára, és levertem neki még egy pofont. Rohadtul ki voltam akadva, de a leosztott pofon miatt mégis egyre jobban begerjedtem.
- Fejezd be, hallod! – szuszogtam a fogaim között, megmarkoltam az állát, és éreztem, hogy a farkam kezd megmerevedni.
- A barátnőd szereti, amikor ilyen vagy? Mert én imádnám a helyében – végigsimította a vállamat és a bicepszemet. Próbáltam arra koncentrálni, amit el akartam érni, de kitaszították a célt a gondolataim közül azok a képek, amik régebben villantak be, de akkor kapásból kiűztem a fejemből. A képek, amikor a futópadon, izzadt testtel edz, én pedig odalépek, ráütök a stop gombra, letiprom a földre, letépem róla a nadrágot, és nedvesre baszom a seggét. Ahogy a fehér bőrű ágyékában csillogó rózsaszín kisajkai fölött a fasznyira kitágult segglukát pumpálom. – Mondd ki, hogy meg akarsz baszni! A szemed már elárulta.
Fogalmam sem volt, hogy mit csinálok. A nyelvem ledugtam a torkába, ő pedig kiszabadította a karóvá merevedett farkamat. Letoltam róla a stretch nadrágot, elkaptam a csuklóját, és a feje fölé feszítettem.
Betoltam és nekiestem. Fölényes vigyorral és élvezkedő nyögéssel fogadott be. Vicsorogva kezdtem baszni, ő pedig egyszer csak arcon köpött. Levertem neki megint egy pofont, és amíg egyik kézzel a csuklóját szorítottam, a másik kezemmel befogtam a száját. Löktem a medencéjét, ő pedig rám szorított hüvelyizmaival. A felszabaduló kezével pofozni kezdett, mire belemarkoltam a hajába, és hátrahúztam a fejét.
- Te kibaszott kis kurva! Ezt akartad? – arccal előre a földre vittem, a hóna alá húztam az egyik a térdét, miközben a fején támaszkodtam. Beerőszakoltam magam a seggébe, ő pedig minden mozdulatom élvezettel fogadta magába. Hátrafeszítettem a kezét, ránehézkedtem, ő pedig nem ellenkezett tovább, csak élvezett. Imádtam benne lenni. Imádtam tövig tolni benne, ahogy a segge nekiütődött az ágyékomnak. Az egész nőt éreztem a farkamon. Úgy éreztem, minden testrészét, minden porcikáját egyszerre szorítom magamhoz. Nem hátulról, hanem féloldalról keféltem, így tövig belé tudtam szúrni, és még azon is túl. Egy idő után már nem járt benne a farkam, csak tövig tolva, a csípőmmel löktem. Nem bírtam volna nem benne lenni. Megállt a pillanat, és végtelenül ismétlődött.
Élvezeteink hullámai összehangolódtak. Már nem tudtunk egymásról, ő már csak egy darab szűkre feszült izomkupac volt, amiben folyamatosan utat kerestem, én pedig egy őt földhöz szorító, hátsójában feszítő erősebb kényszer. Egymásba kapaszkodtunk, és az orgazmus kettőnk között oda-vissza cikázva cinkossá tett minket.
Abban a pillanatban, ahogy elmúlt, kitisztult a fejem. Tudomást sem vettem Szilviről, csak arra gondoltam, hogy mi a faszt tettem. Ő csapzottan, összekócolódott hajjal lassan feltápászkodott, és nevetésnek csengő hangon sóhajtozott.
- Ajjaj, ajjaj! – még mosolyogott is hozzá. Nem reagáltam semmit, mert fel sem fogtam, hogy megszólalt. - Ne aggódj, nem mondom el senkinek – mondta, miközben húzta vissza magára a ruhadarabjait.