Újabb játék a dobókockával 1. rész

Egy éve játszadoztunk egymással, méltón akartuk megünnepelni, de ahova el akartunk jutni azt egyenlőre nem tudtuk megvalósítani.
Így, hogy estén ne vesszen majd kárba, újra elővettük azt a bizonyos dobókockát ami eddig is eszközéül szolgált némely feladat kitalálásában, csak a szerencsén múlt, hogy melyikünk is veheti kezelésbe a másikat az éjszaka folyamán is.

Mind a ketten mint a gyerekek akik a társasjátékhoz kezdenek neki, úgy ültünk le a francia ágyad végébe, ez szolgált ugyanis a dobó felületnek.
Te fogtad a kockát, én pedig megfújtam a kezedben, hátha szerencsét hoz, bár kérdés melyikünknek. :)

A számokhoz tartozó feladatok!
1 számhoz: 2 hónap övhordás!
2 számhoz: Egy egész hónapig nem nézhetsz a szemembe, csak a lábaimra nézhetsz mindig és úgy kell velem kommunikálnod is. Még ha egy asztalnál ülünk is, az asztallapról fel sem emelheted a tekintetted.
3 számhoz: azt teszel velem, amit szeretnél, öv nélkül!
4 számhoz: rám bízod magad, kínok kínját kapod!
5 számhoz: fenekedbe pici ékszer plug 12 órára 5 napon keresztül.
6: számhoz: testhám viselése minden egyes nap és öv!


Eljött a dobás pillanata.
Nem más volt mint a hármas, azt tehetsz velem amit szeretnél.
Elégedett volt a mosoly mi az arcodról tükröződött.
Megfogtad a kocsi kulcsot és már ragadtál is magaddal, semmit nem mondtál csak annyit, hogy most kövesselek.
Nem tudtam most mi fog következni, vagy éppen mire gondoltál.
A kocsiban megparancsoltad vegyem le a melltartóm, kicsit frusztrált voltam, hogy éppen ezt a kocsiban kéred, mikor velünk szembe és mellettünk bárki láthatja, ahogy én leveszem a melltartót, igaz ügyesen megoldottam, ruha alatt kiakasztottam és kihúztam a pólóm alól, de azért fura volt.
De az látszott, hogy felkészültél.
Egy cipőboltba kötöttünk ki.
Te fizetted, a fűzőmhöz választottad is ki, egy fekete műbőr platform cipő volt 15 cm sarokkal.
Kicsit nehézkes volt benne először tipegni, de aztán megszoktam.
Le sem vehettem már, abban kellett már visszasétálnom a kocsidhoz, a karom megragadtad és gyors léptekben kellett követnem téged.
A kocsiba beszállás előtt, a kezeim összekötötted, segítettél beülni az ülésbe, mert még az egyensúlyt nem nagyon találtam.
Azután pedig becsatoltál, vigyáztál rám.

Felérve, még az ajtót is alig csuktad be magad után, de már vetkőztettél is.
Dobáltál mindent mindenfele amit levettél rólam, a táskámból elő vetted a fűzőt és már rám is kapcsoltad, majd húztad is meg, egyedül a cipő ami volt rajtam, meg a fűző.
A hajam össze kellett fogatnom úgy ahogy kérted, a sminkem is olyannak kellett lennie mint amilyennek kérted.

Mellettem körbe sétáltál elégedett mosollyal és akkor kaptam egy szájpecket a számba.
Hátam mögé álltál, ez a cipő segített abban, hogy a fenekem a farkad magasságában legyen, hogy mikre nem figyeltél mikor választottunk a cipők közül.
A kezeim összebilincselted, majd előre döntöttél és ahelyett, hogy beraktad volna (a karomat azért fogtad előre ne essek),ahelyett elfenekeltél.
Majd mélyre döfted és kihúztad, aztán újra elfenekeltél, sajgót is a fenekem.
A nyálam a padlóra csöppent, a fenekem sajgón fájt, a karom nagyon erősen markoltad, a puncim meg éppen, hogy csak izgattad.