Vidáman a szabadban (1)
2015. 03. 08. 17:42 | Published: 856x
Ezzel ért véget a Beszámoló a III. Pixie Sportnapról: „Azt kérték, hogy mind a négyen sportoljunk még egyet indulás előtt. Futásra gondoltak az erdei úton a tóig, ott úszás, majd vissza. Én velük tartottam, de Ákos kimentette magát. Kicsit csalódottan, de elporoztunk. Ákos addig visszament a szobánkba és előkészítette a meglepetést, amire előre készültünk. Otthon nem megoldható még, de itt jól kipróbálható a szállítható ketrec és a kaloda. Összerakta a mobil ketrecet, amibe Mars biztosan, de mazo köpcös csak nehezen fér(het) bele. Olyan kalodát kap a nyakába fából, ami oldalt a kezeit is megfogja, tartja, így szabadon lehet majd csikizni, paskolni mindenhol. Ezt nagyon szereti és élvezi is. Mazo köpcös készítette el a részeit, de nem tudta, mire szolgál majd. Itt, most megtudta. Így is volt. A meglepetés sikerült, mert ezzel teltek az utolsó órák, majd mi is indultunk haza. Bánatosan, mert kellemes és változatos volt ez a hétvége mindenkinek, és sok ötlet megvalósulhatott is.”
Elöljáróban még annyit, hogy az a cikkből is kiderült: mi Ákossal jól ismerjük egymást s ott már Subjaink – Mars és mazo köpcös is – megismerte egymást, valamint Banditát, aki szívesen csapódott ott s hazatérésünk után is hozzánk. Többször találkoztunk már ötösben is a lakásomon, egy kis játékra.
A hosszú tél után lengedeztek már a langyosabb szellők, ébredezett a természet is, ezért a srácokban is „valami” megindult, míg nem egy ilyen játék után hangot is adtak annak:
• Uram, nagyon nagy kérés lenne, s megoldhatatlan, hogy már nem csak itt a lakásban, de a szabadban is tervezzünk egy játékot legközelebb? – kezdte Mars a tapogatózást.
• Mit, hogyan? Eddig az ablakig nem mertetek elmenni mezítelenül, hogy odaálljatok, most meg már a szabadban akartok? Akartok? – kérdeztem vissza kicsit elképedve.
• Igen, Uram. Ha lehet, s megszervezhető, szeretnénk! Uram. – helyesbített mazo köpcös azonnal, de Bandita is csatlakozott hozzá így:
• Miért is ne? Nem vagyunk szégyenlősök. Itt megszoktuk már egymást, ott is menni fog! Az eszközök szállíthatók, már csak helyet kellene találni. – lépett tovább is.
• Hely az van. – szögezte le azonnal s határozottan Ákos, s mindenki rábámult.
• Hogyan, van hely? Te ismersz ilyen helyet, ahol lehetne? – néztem rá én is elképedve.
• Igen, van! Tudjátok én már többször is voltam arra, sőt játszottam is ott srácokkal régebben. Meg kellene néznünk, mert elég messze volt a turisták által járt utaktól, de volt ott ház is s a közelben forrás is. Sasfészek volt a neve, anno. – kezdte Ákos.
• S merre van, messze Pesttől? – kíváncsiskodott azonnal Mars.
• Nem, dehogy is. Itt van a Pilisben, Dorog felett, de odamenni Piliscsaba felől kell, ha jól emlékszem. – folytatta Ákos elgondolkozva. – Odáig kocsival, azaz kocsikkal kellene mennünk, az elviszi, a felszerelést s csak onnan kellene nektek felcipelni. – nézett a három srácra. Azok lelkesen bólogattak.
• Visszük mi, abban nem lesz gond. – kiáltozták egyszerre.
• Ácsi! De nem csak a felszerelést, hanem mindent vinni kell! Kaját, vizet, ruházatot, több napra! Ott nincs semmi, csak csend, s jó levegő - nevetett Ákos.
• Az sem gond, megoldjuk, Uram! – nyugtatott meg Bandita. – Bár azért jó lenne még valaki mellénk, segíteni a cipelésben. – kezdte reménykedve, de nem merte folytatni. Ránéztünk Ákossal és egyszerre nevettük el magunkat:
• Miben töröd a fejecskédet? Csak nem abban, hogy csempézd be közénk az új Subodat? – mondta Ákos. Bandita pedig lesütötte szemét és halkan szólt:
• Nagyon jó ez a társaság, kellemesen is érzem itt magamat Veletek, de azért mégis csak páratlanul vagyunk, ami néha gáz. Különösen mikor hárman is domkodnánk. Akkor kevés a két Sub. Ezért gondoltam csak arra, meg még másra is. No meg, iiigeeeen, tényleg van új Subom is. Honnan tudod? – nézett fel Bandita Ákosra.
• Rád van „írja”, néha csak úgy ragyogsz, vagy inkább „repkedsz”. – cukkolta Ákos.
• Mesélj valamit Róla! Ki Ő, mióta ismered, milyen a srác? Mit szeret s mit nem, tabui stb., mert csak úgy tudunk dönteni! – szólítottam fel Banditát a színvallásra.
• A srácot kb. két hete ismertem meg. A buszon, majd a metrón utaztunk együtt, végül az újabb buszon, a leghátsó ülésen beszéltünk is már egymással és aznap este, éjjel már nálam is kötött ki. Tivadarnak hívják, de én Zivatarnak becézem, mert olyan változó még, mint a nyári zivatar. Fiatal, alig múlt húsz éves, egyetemista Ő is, mint Te. – fordult Mars felé s folytatta: - Magas, nálam is magasabb, ha ez nem lesz gond? – nézett megint Marsra és mazo köpcösre, akik alacsonyabbak voltak. – Olyan hatvanas, kilóban, viszont olyan szőrös, mint Te, mindenhol. – mutatott Marsra. – Sub, s mazo is, erősen. Tabui alig vannak, a szokásosak, ami nekünk is. A szex sem gond nála, oda-vissza szereti, azaz uni. Viszont a legfőbb gond nála, hogy még erősen kelekótya, azaz néha elfelejti a megbeszélt időt, nem ér oda, késik, kapkod, szétszórt.
• Ohó, várj egy kicsit! A diszkréció mindnyájunknak nagyon fontos. Ebből nem engedünk! Ha megbízhatatlan, akkor inkább nem, köszönöm, a magam részéről. – szólaltam meg és Ákos, de mazo köpcös is bólogatott.
• Nem, nem, félreértettél. Abszolút megbízható, leteszteltem már, minden tekintetben. Csak szétszórt inkább, ez a helyes kifejezés rá. Viszont mivel szingli, s nagyon érdeklődő, tanulásra vágyó, lehet fejleszteni Őt. - – szólt s védte Bandita a Subját.
• Akkor, ha jól értem, olyan 185-190 cm magas, 60 kg, szőrös a srác, húsz éves. Egyéb?
• Barna, kicsit hosszabb, vékonyabb hajjal, – mutatta meg: - de szép mogyoróbarna szeme van. Csillog mindig, különösen, akkor! – pirult el Bandita a végére.
• Akkor már letesztelted. – állapította meg mazo köpcös és Mars egyszerre, mire Bandita hátba vágta azokat, kicsit dühösen, hogy nyughassanak s hallgassanak. Várakozón nézett rám és Ákosra.
• Részemről rendben. – szólaltam meg. – De azért látnunk kell előtte a srácot! – szögeztem le, mire Ákos is bólintott egyetértéséül.
• Lehet, akár most is? – élénkült fel Bandita a kedvező választ hallva.
• Most? Miért itt van? – kérdeztük egyszerre négyen.
• Nem, nincs itt, azaz az utcán, de készenlétben áll, ha hívom, mert hívhatom, azonnal jön, röpül és úgy fél óra múlva itt lehet, szerintem. – fölényeskedett Bandita.
Egyszerre ugrottunk rá négyen, lekaptuk a tíz körméről és már nyomtuk is a szőnyegre s kapott mindenkitől ezt-azt, ki mihez, mijéhez fért hozzá a többiektől. Egy nagy, összegabalyodott birkózás lett a vége. Alig tudott megszólalni Bandita alattunk:
- Nem lehetne, hogy előbb felhívjam, azaz meghívjam Zivatart s utána így örülni?
- De, lehet. – feleltem: - Engedjétek felkelni! Azt mondd, hogy jöhet, de készüljön fel azonnali „tesztelésre” is, így inkább késsen, de legyen kimosva! A találkozási pontként add meg a szemközti házszámot, ott álljon s hívjon fel a mobiljáról! Megnézzük, az ablakból, s akkor lemehetsz érte, ha igen a döntés. Hívd! – utasítottam.
Tényleg alig telt el 35 perc s már meg is szólalt Bandita mobilja. Ő a mobiljáért ment, míg mi az ablakhoz csődültünk. A szemközti ház előtt egy magas srác álldogált, szoros farmerben, izompólóban, de kilátszott a dereka, hasa, mert rövid volt. Amit láttunk, tetszett. – Jöhet! – hangzott egyszerre mindenkitől. – Várj, menj le érte! Míg jöttök fel, csak semleges beszéd legyen ám! – engedtem el és ki Banditát, de magam megvártam Őket, míg feljönnek s beengedve bezártam a külső rácsot és az ajtót is utánuk. Itt fogtam csak kezet a sráccal, bemutatkoztunk. A srác nagyon izgatott volt, izzadt a tenyere. Jó jel. – gondoltam. Tétován állt, nem tudta mit tegyen. Bandita, sem mert megmozdulni, rám várt. Én is vártam kicsit, majd megkérdeztem a srácot:
- Csak bemutatkozni jöttél, vagy tesztelhetünk is rögtön?
- Természetesen Uram, azonnal azt tehettek, amit csak akartok. – válaszolta.
(folyt. köv.)
Comments (0)