Tükör, a szenvedés tükre 1. rész

A nap amikor az ágyadon voltunk.
Te az ágytámlához dőlve, pucéran. Jobban mondva egy övben.
Én pedig neked támasztottam magam, kicsit lentebb voltam csúszva így arcod nem takartam.
Simogattál engem miközben én magam izgattam és egy tükörrel szemben néztük egymást.

Bár néztem azt is, hogy izgatom magam. De jó volt látni, hogy szenvedsz.
Az ágy végénél a falhoz támasztva egy hatalmas tükörben láthattam az arcod ahogy kínlódsz az övben, néha megmarkoltad a melleim, de nem fájt, kéjes volt.
Ahogy nyögdécselni kezdtem egyre gyorsabban vetted te is a levegőt, hisz szűkös volt az öv ketrece.
Már hangot is adtál annak, hogy te többet akarsz.
Kérleltél, hogy engedjelek szabadon, de én nem tettem.
Inkább arra kértelek, csukd be a szemeid és ne nyisd ki még nem mondom.
Az ágy támlánál ott voltak a bőr bilincsek, melyek oda voltak erősítve.
Megfogtam először a jobb karod csuklóját erősítettem az ágytámlához, majd a bal csuklód került sorra, miközben a bal csuklód hatástalanítottam a bilincsel, aközben a mellem a mellkasodhoz ért, te pedig kinyitottad a szemed.
Ekkor megragadtam a szem maszkot mely ott árválkodott az éjjeli szekrényen és a szemeid ezzel hatástalanítottam. Most már csak az érzéseidre hagyatkozhattál, na meg persze a hallásodra.
A szádba egy gaget raktam. Így hangot sem adhatsz már, kicsit az ágyon megigazítottalak, hogy a lábaid is elérjenek az ágy végénél lévő bilincsekhez és oda is kierősítettelek.
Amikor már a rabom voltál teljesen, akkor megfogtam és az erényöves farkad felé guggoltam és az övvel izgattam a csiklóm.
A tükörrel szembe voltam, neked háttal ültem, fordított lovagló pózban.
Bár te nem láttál semmit, de a hangom miatt egyre jobban dagadtál az övedben, a ketrec megtelt a kiéhezett farkaddal, mely arra várt minél hamarabb kiszabaduljon és meglovagolhassam.
De nem így történt, mert én magam néztem ahogy a csupasz puncim izgatom és látom az övben megdagadt farkad amitől egy hatalmasat élveztem.
Kicsit melléd feküdtem, simogattam továbbra is az öved, a ketrecedben szűnni nem akart a vágy. De nem is hagytam volna lohadni a dolgokat.
De megkívántalak, de a puncim már olyan nedves volt, ezért a szádra ültem és kérni sem kellett, rögvest tetted a dolgod, hisz nyalni is akartál.
Kóstolgatni a puncim.

Miután újra elmentem kicsit szusszantam.
Az arcod csillogót a nedvemtől.

Hím tagod is a pihenés közepette lelohadt.
Ezért újra kellett keményíteni..
Nyalogatni kezdtem ketreced. Amire hamar reagáltál.
Fel is nevettem, de arra sem volt időd, hogy fájdalmat érez, mert egyből vissza foglaltam a helyem a ketrec felé guggoltam a tükörrel szembe újra.