Beszámoló a III. Pixie Sportnapról (16)

A szombati ebéden iparkodott mindenki gyorsan túlesni, mert délután és este is igen érdekes programok hívogatták a résztvevőket az előzetesen meghirdetettek szerint:
• szombat délután: férfi-női kispályás foci (Dom – Sub, Domina – Sub és végül Domina- Subrina összetételben), míg
• szombat este a tornateremben: spéci tornagyakorlatok bemutatása (egynemű, vagy vegyes) párok részére, míg a hallban spéci kezelések, kötözések, különleges „mutatványok” Subjaikon, Subrináikon Domoknak, vagy Domináknak.
Az ebéd ideje alatt a „terítékek” még lógtak kint az asztalok között, mert voltak páran, akik nem jutottak fotózási lehetőséghez velük. Ezt pótolhatták még ebéd után max fél óra alatt.
Az ebéd alatt Player_1 és a másik Subrinája alig evett, ideges volt a kinti miatt. Hogy Player_1-et megnyugtassa mazo köpcös gyors és rövid evés után felugrott – én tudtam, hogy fogyózik – kiszaladt, vitt apró süteményt, amivel megetethette és egy kisüveg vizet is, amivel megitathatta a Subrinát. Mars is látva mazo köpcös eliramodását gyorsan befejezte étkezését, Banditával és Pierre-vel együtt utánuk indult, de szintén fel”fegyverkezve”. Sajnos azonban ezt más is észrevette, ugyan rendes volt, mert hagyta, hogy megetessék, megitassák a kint lógókat, de utána csak lebuktatta a csíntevőket. Maga előtt terelte be mind a négyet s egy ötödiket is, aki nem a mi Subunk volt, de szintén részt vett a „szabálytalankodásban”.
Szerencsétlenségükre már véget ért az ebéd, így jutott figyelem rájuk, mert aki behozta/beterelte őket, az gondoskodott erről. Maga is Sub volt és jó pontot akart szerezni a Domja előtt. (A Subjaink sajna Domnak néztél, ezért engedelmeskedtek parancsainak.) Ahogy elmondta miért is hozta/terelte be azokat a vendégsereg két részre oszlott: Voltak dominánsak, de submisszívek is, akik megbüntetésük mellett kardoskodtak, hiszen szabályt szegtek, vétettek ellene; de talán többségben voltak azok, akik „bocsánatos bűnnek” tartották ezt és azzal érveltek, hogy maguk is megtették volna, ha eszükbe jut hamarabb. Sokáig tartott a vita, változó hevességgel csaptak össze az érvek-ellenérvek és az azokat képviselők. (Mi iparkodtunk kimaradni ebből.) Végül az egyik bíró felállt és dodonai ítéletet hirdetett:
- Igen, vétettek a szabályok ellen, ezért büntetés jár, de amit tettek, az emberséges volt, más is megtette volna, így inkább dicséretet érdemelnének. Ezért a büntetésük a délutáni meccsek után az legyen, hogy főpróbául a holnapi vesszőfutásra, fussanak ők is azok között, akik itt a büntetés mellett vannak. Azok „büntetése” pedig, akik büntetést akarnak, az legyen, hogy nekik is kelljen végrehajtaniuk, tevőlegesen ezt.
- Tehát, nekünk kell megszerveznünk a sorban állókat és koordinálni a vesszőfutás lebonyolítást is? – értetlenkedett az egyik nagyhangú Dom, aki eddig a Subjaink büntetése mellett érvelt, többször is, vehemensen.
- Igen, pontosan, ez a feladatod. – szabta/testálta rá személy szerint is a bíró.
Az morgott, elégedetlenkedett, de többen gyorsan és felszabadultan kiszaladtak az ebédlőből és várták a délutáni meccsek elkezdését, lebonyolítását. Mi is – magunk után intve Subjainkat és az ötödiket a Donjával – kivonultunk, elvonultunk megbeszélni mi legyen s hogyan.
Az ötödik Sub Domja azzal kezdte, hogy összeverődtünk: - csomagolnak és elmennek, mert „hülyeségben” nem vesz részt s nem is engedi a Subját ilyen hülyeség elviselésére sem. Félti tőlük. Mazo köpcös – engedelmemmel – megszólalt:
- Nem elfutni kell, hanem felvállalni. Merjék csak megtenni, ha tényleg merik majd. Nézzünk szemtől szembe velük! S viseljék el, ha megteszik, amit ezért „kapnak”.
- Kitől, te nagyokos? – torkolta le a Dom idegesen.
- Elnézést Uram, de higgye el, sokan lesznek, akik ”futnak” velünk a sorok előtt s igen kevesen azok, akik ott fognak állni a sorban. – replikázott.
- Aha, ahogy elképzeled. - fujtatott még mindig a Dom.
- Egy pillanatra, zavarhatunk? – hangzott most fel és hátranézve több Dom is állt ott.
- Nem zavartok, mondjátok! – szólaltam meg én és Ákos is egyszerre.
- Csak azt szeretnénk mondani, hogy felháborító a másikat viselkedése s ezért, mi is csatlakoznánk hozzátok a Subjainkkal. – mondták szinte egyszerre.
- Hogy, mit szeretnétek? Csatlakozni? Mire? – hebegtük egyszerre mindketten.
- Azt gondoltuk, hogy mi is odaállunk Veletek együtt a vesszőfutáshoz és lássuk lesz-e, marad-e valaki is a sorban ezt látva? – válaszoltál természetes hangsúllyal.
- Szép Tőletek, köszönjük. Reméljük mi is, hogy ez eltántorítja a vehemensebbjét a büntetés végrehajtásától. – válaszoltam. Ákos és Player_1 is bólintott ezt hallva.
- Akkor megbeszéltük. A meccsek után, ott. – szóltak és távoztak.
Az ötödik Sub Domja értetlenkedve hallgatta mindezt és mikor elmentek halkan megszólalt:
- Ti, tényleg futni akartok a Subjaitokkal együtt? – kérdezte hitetlenkedve.
- Igen, természetesen. Mi nem csak a Domjaik vagyunk, de mindent együtt teszünk, tűrünk és viselünk. Az igazságtalan büntetést is. Mert mi is megtettük volna, ha ők nem teszik meg, de hittük és tudtuk, hogy meg fogják tenni, önként. – válaszolta Ákos.
- Aha, értem. Akkor .. ööö .. én is ott leszek Veletek s vele. – mutatott a Subjára a Dom.
Egyetértésben mentünk a sportpályák felé, hogy mi is megnézzük a meccseket, együtt. Később ugyan már szétszakadtunk, mert én Player_1-vel a Domina- Subrina meccset néztünk volna legszívesebben, de nem volt elég jelentkező, ezért el sem kezdték. Így végül a Domina- Sub meccsre mentünk, mazo köpcössel és Pierre-rel, míg Ákos Mars és Bandita társaságában a Dom- Sub meccset nézte meg.
Igaz, később Ákosnak elmeséltem, amit a meccs közben Marstól és Banditától megtudtam. Már korábban is akartak valamit mesélni még a délelőtt folyamán, de nem volt rá alkalom, most igen. Röviden tájékoztattak az éjszakai eseményekről. Volt, amin nagyokat nevettem én is. Különösen mazo köpcös „csíkjai” okoztak derültséget számomra és Mars ötletessége a gumikkal. Ígérték, hogy este a vesszőfutáskor, ha sor kerül arra, akkor jól láthatom is még.
A meccsek érdekesek voltak, de szerencsére simán lezajlottak, nem történt hasonló incidens, mint a múltkor a másodikon.
Már öt óra is elmúlt, mikor kolompolást hallottunk és ezért a motelhez igyekeztünk. A bíró, aki délben a dodonai ítéletet hirdette ki, kolompolt.
– Akkor lesz, vagy nem lesz főpróba a holnapi vesszőfutás előtt? – nézett az összegyűltek között álló Domra és magához intve azt. Kényszeredetten előre lépett.
– Igen, lesz, mert kell lennie. Bűn nem maradhat megtorlatlanul? Nem? – válaszolta dühösen és kérdezte meg egyben, körülnézve az ott lévőkön.
– Hát csak tedd meg! – szólította fel Ákos, aki Mars, Bandita, mazo köpcös és Pierre után maga is mögéjük lépett. Én is csatlakoztam hozzájuk, majd Player-1 és Subrinái, de már jött az ötödik Sub is a Donjával. Kisvártatva a fiatal Ádám szolga, a taknyos is kilépett, mögénk besorolva.
A tömegen halk moraj futott végig, ami felerősödött, mikor egyre többen léptek elő s álltak be a sorba, mögénk. Nem csak azok, akik délben is jelezték, de a fiatal Ádám társaságából is többen s mások is. Sokan.
Velünk szemben, pontosabban oldalt tőlünk, a sorban, kezdetben vagy húszan is álltak, de ezt látva, kezdtek lassan elszivárogni, míg csak a Dom és kisebb társasága maradt már, hat fő.
- Akkor álljatok távolabb egymástól! Botokat, szíjakat, korbácsokat kézbe fogni és indulhat az első vesszőfutó! - szólalt meg a bíró. Mazo köpcös akart elsőnek indulni, de egy kéz megfogta a vállát. Hátranézett csodálkozva. Ákost látta, hogy az teszi ezt.
- Máskor lehetsz első, de most én kezdem. – szólt és már húzta is le a sportnadrágját, lépett ki abból, hagyta a földön és indult el mezítelenül a sor előtt. – Üss! – szólt.
Az elől álló Dom ugyan meglendítette a botját, de menet közben lelassult és megállt a bot.
- Nem. Nem tehetem meg. – nyögte ki és elfordult. A sor megbomlott.
(folyt. köv.)