Beszámoló a III. Pixie Sportnapról (2)

Az én Subom Tib névre hallgatott, Mester6van (Ákos) Subját mazo köpcös-ként emlegette csak, majd később tudták meg a többiek valódi nevét, amit én már tudtam rögtön (Ádám). Jó távot sétáltunk már, közel jártunk az erdő széléhez s az ott futó erdei tanösvényhez, mikor mögöttünk paláver hangjait hallottuk. A két Subunk veszett össze valamin. Hangosan civakodtak, de közben húzkodták, tolták is egymást harciasan, dühösen, lecövekelve. Megálltunk és Mester6van kiáltott rájuk: - Hozzám! Azok abbahagyták a veszekedést és iparkodtak oda, már térdeltek is előttünk, lehajtott fejjel és behúzott nyakkal, várva a biztos büntetésüket, amit meg is érdemeltek. Mester6van még meg sem tudott szólalni, mikor egy vidáman csengő hangot hallottunk magunk mögül:
- Én biztosan alaposan megbüntetném ezért ezeket! – hangzott mögülünk és odanézve egy srác futott az úton, az szólt. Ákos elcsodálkozott, velünk együtt, de már kiáltott is:
- Állj, várj! – hangzott. A futó helyben futásra váltott, felénk nézett. – Ne siess! Aki á-t mond, mondjon b-ét is! – szólította fel Ákos a srácot, akit én magamban csak Banditának neveztem el. Az helyben futott még és mondta is tovább azonnal:
- Csuklóknál összekötni a kezeiket, majd felakasztani ezeket a megérdemelt helyükre, egy fára, vagy …ööööö…nem is fára, hanem oda, ni. – szólt és mutatott távolabbra, ahol egy irtás látszott az erdőben s annak közepén pedig egy fa magasles. Mind odanéztünk, amerre mutatott, még a Subok is. Észre is vette a srác és már folytatta így:
- Kedélyesen nézelődtök, igeeen? Függesztve nézelődhetnétek igazán, míg közben a Domotoktól megkapnátok a büntetést az előbbiért, a veszekedésért, de az engedély nélküli nézelődésért is. Korbáccsal, vagy akár bottal is, mert azt itt lehet találni. Öröm lenne a Napon, tulipirosan függeni, jajgatva, neeem? – hallatszott a sráctól a kérdés. A Subok nem mertek megszólalni, se felnézni. Mester6van és Player_1 (Zoli) hallgatott.
- Más ötleted nincs a büntetésükre? – kérdeztem meg én, Félix is, megszólalva. A srác rám nézett, végig nézett tetőtől-talpig. Kicsit fitymálólag megjegyezte meg nekem:
- Túl fiatal vagy ahhoz, hogy az öreg Mesterek beszélgetésébe belekotyogj! Hallgass még a neved! Ott a helyed, közöttük. – ejtette ki becsmérlően és mutatott az általa vélt helyemre a Subok felé. Én mozdultam volna e sértésre, de Mester6van megállított.
- Várj, had beszéljen! – szólt hozzám, majd újra a sráchoz fordult, aki ezt mondta még:
- Függesztés, elverés, tűz a lábuk alá és valami súly is a farkukra, közben. – ajánlotta az.
- Akkor, ha jól értelek Téged, Benned is egy gyakorlott Mestert tisztelhetünk. Bevennénk magunk közé, de így is rossz az arányunk: három Mester s csak két Sub. De ha van kedved, mert Félix marad közöttünk Mesternek, lehetsz azért harmadik.  – sistergett Ákos hangja már végül s mutatott az előttünk térdelő két Subunk mellé.
A srác még mindig helyben futott az úton. Még tett pár lépést, majd hirtelen megállt. Lassan fordult felénk, lépett is már, míg odaért mellénk. Hetykén állva, fejét felszegve, kicsit még kivárt. Majd egy hirtelen mozdulattal odatérdelt a két Subunk mellé, de már lehajtott fejjel, alázatos testtartással. Így szólalva meg onnan, de már ennek megfelelő színezetű hangon:
- Igen, Uram, szívesen lennék harmadik! Akár Subként is, mert végre találtam egy olyan Mestert, Domot, akit mindig is reméltem, vágytam találni magamnak. Aki kellően idősebb nálam, határozott, céltudatos és meg tudná mutatni a határaimat, amit végre én is szeretnék megismerni, elérni. – mondta legnagyobb csodálkozásunkra.
- Rendben van. Lesz ilyen Mestered. Neved? – szólalt meg Ákos.
- Bandika – hangzott a sráctól s Ákos félreérthette, vagy éppen hogy direchte ezt tette:
- Igen, lesz Mestered Bandita, de nem én! – jött a válasza. Zoli és én is egyszerre kaptuk fel a fejünket ezt hallva. (Zoli alig volt idősebb a srácnál, engem meg az előbb taknyosozott le. Kire gondolhat Ákos? – néztünk egymásra.) De Ákos folytatta is már:
- Ő Zoli, sajna most még szingli, de hamarosan két Subja is érkezni fog, így újabbat nem tud bevállalni, gondolom. Ő meg Félix, aki szerinted taknyos gyerek, de azért életkorban fölötted és Zoli fölött is áll, alig kevesebb évet élt meg, mint én, bár tényleg fiatalos, ha nem is gyerekes. . Én azt is tudom, amit még Te nem, hogy Ő is gyakorlott Mester, kellően határozott, céltudatos és okos, hogy nem az indulatai, de a Te vágyaid teljesítése fogja vezérelni agyát, kezét és cselekedeteit Veled kapcsolatban s a tanulmányaidra ügyelni fog. Fantáziadúsan fogja, megismerteti Veled a határaidat, bejárhatod azokat és a végén örülni fogsz, hogy Ő lett ebben a Mestered, Domod.
A srác lehajtott fejjel hallgatta Ákost, nem mert közbeszólni s mikor befejezte, akkor is felszólítására kezdett csak beszélni:
- Igen, Uram, ahogy gondolod. Én ugyan Tőled reméltem, kezedbe tettem le a „másik” oldalon teendő „kirándulásom” irányítását, de el kell fogadnom, ha Te ezt tovább adod másnak. Félix Úrtól elnézést kérek az előbbi tiszteletlen hangomért és kérem, hogy büntessen is meg azonnal, így vegye kezébe irányításomat és szolgai testemet.
- Arra, a büntetésedre még ráérünk, de elfogadom a bocsánatkérésedet Bandita. Viszont arra válaszolj, hogy meddig akarsz Sub lenni? Csak itt, a három napban?
- Igeeen Uram, egyelőre. Úgy gondoltam, hogy itt mindenképpen a három, azaz négy napban, vasárnapig, ha Ti is addig maradtok. Utána, majd meglátjuk még.
- Rendben van. Bár én azt javasolnám, s remélem, Ákos ezt lehet, hogy zömmel szolgaként légy mellettem, mellettünk, de lesznek olyan lehetőségek, például esténként, mikor Domként is megmutathatsz valami „csemegét” a repertoárodból.
- Igen, azt gondolom, ezt nem tiltja a versenyszabályzat, bár eléggé bizarr lenne. Próbáljuk meg, meglátjuk, a többiek mennyire fogadják el. Most azonban tegyük meg, amire a Subjaink is várnak. Jöjjön a megérdemelt büntetésük a la Bandita szerint!
Együtt felmentünk a magasleshez. A Subok elől, mi hárman lemaradva s közben halkan megjegyeztem: - Kíváncsi vagyok, hogy csak a szája nagy, vagy bírni is fogja-e a teste? Ahogy haladt előttünk látszott, hogy jóval magasabb a többi Subnál, úgy 180 cm feletti magasságot saccoltam, súlya pedig a mérlegen a 90-as mutatót biztosan meghaladja. Izmos volt a srác, elégséges szőrzettel mindenhol s kellően napbarnított. A haja rövidre volt vágva. Világoskék, sötétkék színű futónadrágot viselt, elől piros pöttyel, hasonló színű izompólót, sárga sport zoknit és spéci futócipőt. Vékony, arany nyaklánc is volt rajta, valami medállal.
A mi Subjaink felérve már vetkőztek is azonnal. Előre tett kezekkel vártak a létránál minket, mezítelenül. Bandita engedelmet kért, odébb ment és egy közeli padra tette le cuccait, összehajtogatva. Majd bújt ki a cipőiből és tette a zoknikat is azokba. Visszafelé mezítláb jött, kicsit kényeskedve, mert nem szokhatta az ilyen járást. Odaérve letérdelt és nyújtotta előre a kezét ő is. (Én közben megállapodtam Zolival, hogy Tib-et most Ő dominálja helyettem.)
Ákos felküldte Banditát, hogy hozzon le a magaslesről két rövidebb és egy közepesen hosszú kötelet. Leérve a hosszabbat nekem nyújtotta, így összekötöztem a srác kezeit csuklóinál, majd fellépve a létrán húztam át a kötelet az egyik létrafokon. A srác ágaskodott ugyan, de felhúzni nem tudtam. Így Mestertársaim összefogták kezeiket, arra állt fel, míg megkötöttem a kötelet. Ekkor lassan leengedték. Ott lógott előttünk. Odébb lépve vettem egy botot s megsuhogtattam, majd ütlegelni kezdtem végig a testét azzal. A hátán kezdve a fenekén át a combjait sem kihagyva a vádlijáig. Megfordítottam, majd a mellkasa, hasa, combjai következtek. Végezetül megint megforgattam, ott pörgött már előttem s mikor elém ért egy nagyobbat vágtam a formás popójára. A többiek addig a sajátjaikkal foglalkoztak. A srác kezdetben tartotta a száját, majd kicsit sziszegett és végül fel is jajdult az utolsó ütésemre. Kis tüzet raktam közben gallyakból, mely gyorsan elhamvadt, így a parazsát odatoltam a srác lába alá. Veszettül kezdett pörögni, rángatni a testét. Ezért az egyik bilincset elkértem Zolitól és a farkára csatoltam, míg a másikat ehhez. Így kellően meg volt „terhelve” is. Sziszegett. Láttam, a kezei nagyon lilásodtak, így kértem segítséget újra és leoldoztam a kötelet a lépcsőfokról, majd a csuklóiról is. Alaposan megdörzsöltem a kötél nyomát a csuklóin. Utána azonban még a magasles egyik tartóoszlopához löktem, csuklóit megint megkötve, de most csalánnal vertem végig a testét. Szépen pirosodott mindenhol, mert a csalán ott is érte, elől a faoszlop mellett. A végén már eléggé izgett-mozgott, de nem kegyelmeztem.
(folyt. köv.)