Nini, ki jön még s akar dominálni (2)
2015. 01. 04. 14:10 | Published: 1206x
Szólt, no, nem a mobilom, hanem az ajtócsengő. Nem értettem, A Sub igen. Megszólalt:
- Uram, nagy hibát vétettem. Nem egyedül jöttem, hanem a Dominám is itt van, jött velem együtt. Lent maradt, de úgy látszik már türelmetlen, ezért feljött. Mi legyen?
- Ha már itt van, jöjjön csak be és lássa a büntetésedet, s azt is, ahogyan megkapod tőlem s kiállod azt előtte. – mondtam s mentem ajtót nyitni.
Mikor végre együtt beléptünk, a Subunk ott térdelt a szőnyegen, de látszott már sokkal jobban remeg, mint az előbb, mikor én jöttem vissza csak, egyedül. Nem mert reánk felnézni, lehajtotta a fejét és a teste is erősen meggörnyedt. Én még meg sem szólaltam, mikor a Dominája már ráüvöltött és közelebb lépve, a már felvett lovaglópálcával, csépelte is a Subját. Nem kicsit, nagyon. Erősen és fájdalmasan ütött. Tudta hova kell. A Subja fel is jajdult, de utána erősen összeszorította a száját és próbálta megállni, hogy ne nyöszörögjön, sziszegjen közben. Jó hosszú idő után hagyta csak abba a csépelését és mintha akkor ocsúdott volna fel. Rám nézett, megrázta a fejét, majd hirtelen már rám ordított:
- Mire vársz Te, ott? Tapsra, talán? Arra tanítottak, ha tanítottak, hogy a szolga ruhában van az Ura, azaz Úrnője előtt? – kérdezte meg tőlem dühösen.
Elgondolkoztam s igen bizarrnak találtam ezt a helyzetet. A saját stúdiómban akarnak megalázni, az egyik Subom előtt, és ráadásul a Subom Dominája. Na, ne! Ez röhej! - gondoltam végig magamban, de már éreztem az ütéseket magamon. Tényleg beváltotta a fenyegetését. El akar verni, megbüntetni ez a Subom cafka Dominája, a Subom előtt!
Úgy látszik azonban maga is érezhette a bizarrságot a szituációban, mert hirtelen ráordított, kizavarta a szobából a Subját. Egy ideig álltunk csak egymással szemben, farkasszemet nézve. A szemünk felmérte a másikat. Én egy csinos, fiatal csajszit láttam magam előtt, feldúlva és dühösen. Alaposan felfújta magát, hogy mutassa, el van szánva mindenre. Kicsit meggondolva már tetszett is a szituáció és a Domina is. – Lássuk, mit tud! – gondoltam s megoldva a helyzetet, elnevettem magamat, megcsapkodva a térdeimet:
- Alaposan rám ijesztettél ezzel a dologgal, a veréssel, főleg, mert azt hittem a Subunk előtt akarod végig megtenni a dominálásodat, rajtam.
- Igen, közben már én is beláttam, de akkor elkezdtem. Viszont most már nincs itt a Subunk, így tehetem nyugodtam. Tehát ne tegezz, Te kutya, hanem kutya-állásba és ugass, vagy pofa alap-állás, különben újra jön a kalapálás! – harsogta felhevülten már.
Kicsit megint csak gyors volt számomra ez a váltás, mert még igazán nem döntöttem el azt, hogy akarom-e, hagyom-e a dominálást Neki. Én nem, de Ő döntött! Ütött, csépelt újra, de most már teljes erőből és mindenhova. Próbáltam megállni, összeszorítani a számat, hogy még csak ne is sziszegjek, ami addig sikerült, míg el nem találta a golyóimat. Akkor felüvöltöttem.
- Aúúúúúúúú, ezt nem kellett volna! Leállsz Magadtól, vagy állítsalak le? – üvöltöttem én is rá és felegyenesedtem. Ezt nem kellett volna, mert újra ütött, most már a védtelen helyre, nem erőből, de ésszel. Talált. Így újra üvöltöttem és összegörnyedtem előtte.
- Látod, ez a helyes testtartásod, előttem! – gúnyolódott. – Akkor végre hajlandó vagy engedelmeskedni nekem? – cukkolt tovább. – Vetkőzz, ha mondtam! – utasított újra.
Mivel beláttam, hogy magam is akarom ezt a szituációt. Látni, tudni, megérezni s megtapasztalni mit tud a Domina, így abbahagytam az üvöltést, szolgai alázatra váltottam a képemet. Lassan álltam fel, de közben már, amit tudtam húztam is le magamról. A gatyát felállás közben, utoljára, így már tök mezítelenül álltam előtte, de „álltam” is már! Büszkén.
Érdeklődéssel nézte a vetkőzésemet, és láttam értékeli annak módját, végrehajtását, de a végét nem! Újra rám üvöltött:
- Hogy merészelt előttem merev, felálló farokkal állni? Mit képzelsz Magadról? Csak nem azt gondolod, hogy majd használhatod is valamire? – cöcögött és ütött is újra.
Igen, oda! Pontosan. Azt hittem letörik a farkam ettől az ütésétől, de nem. Kibírtam. Farkasszemet néztünk. Próbálgattuk egymást, a másikat, annak elszántságát.
- Kushadj! Kutyába! – utasított. Végre nehezen mozdulva, behajlítottam a térdeimet s letérdeltem, majd négykézláb álltam előtte. Odalépett és a lábával lenyomta a fejemet.
- Így ni! Jó, alázatos kutya. – szólt elégedetten, dorombolóan.
Én meg eközben nyomtam fel a fejemet, amennyire csak tudtam a talpa alatt. Mindketten erősködtünk. Végül nehezen, de sikerült majdnem már felemelnem a fejemet a talpával, mikor újra ütött. Célzottan, pontosan, oda. De most az ánuszomat találta el. Összegörnyedtem a fájdalomtól és felordítottam újra.
- Kicsit hangos vagy nekem! – jelentette ki és otthagyva elment, majd egy golyós pecekkel tért vissza, amit úgy fektemben a szőnyegen nyomott a számba és durván csatolta össze a fejemen, hátul. Jól meghúzva annak szíjait.
- Így ni. Most már üvölthetsz kedvedre! – szólt nevetve.
- Ööööö. – csak ennyit tudtam kinyögni a pecektől.
Megint elment, s hozott nyakörvet, amit felcsatolt a nyakamra, majd becsatolta a pórázt is rá és annál fogva rántott fel:
- Sétálunk, itt a szobában! Körben. Te pedig jelölsz, mint a kutyák! Megértetted? – utasított s kezdett is vezetni. Odaérve a szekrény sarkához megállt, így tudtam jelölnöm kell. Megtettem, de mikor felemeltem a lábamat, hogy jelölhessek, megint lecsapott. Igen, oda, de most a farkamra célzott. Pontosan el is találta. Szerencsémre az már nem volt merev, így nem fájt annyira az ütése.
- Egy. – mondotta a Domina s sétáltunk tovább a szobában. Az ágynál újra megállt s én tudva dolgomat, emeltem a lábamat, de fordított testhelyzetben, így a testemmel takartam a farkamat. Magamban nevettem, kicseleztem.
- Kettő. – szólt komolyan és fenyegetőn a Domina.
A mentünk tovább. Míg nem odaért az ajtóhoz. Az ajtónál megállt és odanyúlt a kilincshez, mint aki ki akarja nyitni azt. Megrémültem és felkiáltottam:
- Az ne! Kérem, ne tegye, inkább engedelmes leszek. – suttogtam már a végén.
- Látom nem kellett a három, tudod Te a dolgodat, a nélkül is. – nevetett a Domina.
Azzal visszavezetett a szobán át a karosszékemhez, amibe beült, széttette a lábait és az orrom előtt láttam, ahogyan a fejemet felemelte a szőrös pináját.
- Nyalogasd, de én is élvezzem! – utasított s elengedte a pórázt.
- Igenis Úrnőm! – szóltam s tettem a dolgomat.
Alaposan, élvezettel, bár már Ő is igencsak nedves lett addigra, nem a nyelvemtől. Kicsit lejjebb csúszott a széken a mutatta másutt is nyalakodhatok. Meg is tettem.
Mikor már nagyon nyögdécselt élvezetében, akkor elhúzta a fejemet, feltérdelt a székre és hagyta, hogy először csak újra nyaljam, de később hátranyúlva ellenőrizte, hogy eléggé kemény, merev a farkam, így már megengedte, hogy azt is használjam.
Változatos tempóval, de alaposan megkeféltem így, majd átemeltem az ágyra, ahol folytattam tovább többfajta pózban is a kefélését tovább. Mikor már nagyon nyögdécselt az élvezettől, akkor gyorsítottam és eldurrantam, benne.
Nem engedte, hogy azonnal kihúzzam, benne kellett még mozognom, majd mikor végre szabadultam, akkor odanézett és megjegyezte:
- Ezzel tetted? Ezzel a törpével? - kuncogott.
- Igen, ezzel, de nem törpének érezted, mikor Benned mocorgott. – reflektáltam azonnal.
- Bizony nem, de élveztem. Remélem Te is? – kérdezte meg.
- Mit? A dugást, vagy előtte a kutyául bánást? – cukkoltam most én Őt.
- Is-is. – válaszolt nevetve. – Melyikünkét élvezted jobban? – kérdezett tovább.
- Ezt komolyan kérdezed? Mert ha nem, akkor nem válaszolok, ha komolyan, akkor a Subodét! – feleltem,de már ugrottam is, mert különben a tenyere az arcomon csattant volna.
- Szép! Menj! Nem is akarlak látni! – szólt durcásan hozzám.
- Innen csak Te mehetsz el, én itthon vagyok, ha még nem felejtetted volna el! – figyelmeztettem. – De a Subunk nélkül mehetsz csak, mert Vele még számolni valóm van, most, azonnal! – szögeztem le.
Így a Domina elment s én foglalkoztam tovább a Subbal.
(folyt. köv.)
Comments (0)