felöltözött mese

Térden állok, hajba kapva-tépve
Kezdődik e világ idei meséje
Hajam büszkén omlik vállamról kezedbe
Könnyen siklik ajkam nemesebb végedre,
Ellenállni? Miért is tenném?
Szívem már vár téged. Kezdhetnénk?
A kezemre bilincs csattan
És tűzben ég a kulcsa.
Szemeidben szikra gyúl felém
Kezdődik a móka.
*
Reszket piciny mellbimbócskám
Pislog szépen feléd
Erős marok fogja őket
Írja rá a jelét.
*
Lemegy a Nap és szobáinkban éppen gyertya villan,
Kecses patak csordogál, partján illat illan.
Húsomba mar és csábít, kötélkígyó testemen
Látod megint Uram kedve fantáziás, mezítelen.
*
Torkomon matat már a kis mocsok keze
Gonoszkodik egyre csak levegőm elvéve
-az iménti beszólásért csattan üde keze
hiába a könnyek érte, el leszek fenekelve-
Térden állva hajba kapva-tépve
Örülök, hogy így lett, de
sajnos mára vége.