Wellness-kalandok (3)

Mikor a hideg ételekkel, italokkal elteltünk, úgy tűnt vége az esti szenvedéseinknek is, jött a „leves, de fekete” ! Igen, a fekete leves, de az nem feketekávé volt! Hanem más, azaz MÁS! Ugyanis, mi is azt gondoltuk és többen számítottunk is már egy kis „izgatószerre”, túl az eddigieken. De tévedtünk! Méghozzá alaposan. Izgatott, nagyon, de nem volt szer .
Mert ami, azaz pontosabban, aki jött, az ebből következően nem tárgy volt, hanem személy! Méghozzá igenis, nagyon is élő, mozgó, „örökmozgó” személy. Belépett a szobába egy nem néger, hanem tetőtől talpig fekete személy. Egy srác. Aki még nem látott csak négert, az el sem tudja képzelni, hogy van még annál is sötétebb bőrű ember. Pedig van. Ők a núbiaiak. Lent élnek a Nílus forrásvidékén, az égető nap országában s ezért is olyan feketék, hogy a nap már ne tudjon rajtuk sehol sem kárt tenni. Fehér színű csak pár dolog rajtuk: a szemük fehérje, a fogínyük, és az, ami kijön, kibukik, előtör belőlük, középen. Más semmi. Még a talpuk sem!
Mikor az első csodálkozásunkból magunkhoz tértünk és természetesen alaposan végigmustráltuk a srácot minden oldaláról, akkor jött a második meglepetés, amit addig csak Jerzy tudott. A srác addig állt a szoba közepén egy éppenhogycsak méretű, semmit sem takaró, bőr tangában s igaz, hogy nem érhettünk hozzá, még a bőréhez sem, mert azonnal tüntetőleg elmozdult, hogy ezt megakadályozza. Viszont ekkor elkiáltotta magát, magyarul, majd lengyelül! Jól érthetően s kellően hangosan: - Csend legyen s mindenki üljön le a seggire! – hallatszott a szájából. Kicsit megszeppenve néztünk egymásra, de nem iparkodtunk eleget tenni a felszólításának. Meg is lett az eredménye.
Az egyik legközelebb álló csajt kapta el, fektette a térdére és már csattogott is a tenyere, annak a popóján. – Mondjam még egyszer? – kérdezte az ütlegelés közben.
- Dehogy is, máris tesszük! – hallatszott mindenhonnan s már ült is le a vendégsereg.
- Azért! – szólt s lelökte a térdeiről a csajt, egy utolsó, nagyot csapva rá. Körülnézett ültében és rámutatott az egyik szép szál kengyel srácra: - ide hozzám! – harsogta. Az kis tétovázás után ugrott fel és elé állt. – Kicsit nagyot hallasz, de majd segítünk ezen! – ígérte meg s már a srác is a térdein feküdt és csattogott a tenyere annak popóján. Ő erősebbeket és nagyobbakat kapott, mert hamarosan már sziszegni kezdett. – Hallgass és tűrj! – utasította a srácot, de azért csapkodta tovább tempósan. Jó húszat is kaphatott, mire abbahagyta s a srác kissé mosolyogva felállt a térdéről, de a meglepetés most következett, mert elkapta a csuklóját, megszorította, majd a másik kezével lerántotta a gatyáját és megmarkolta a farkát, alaposan megszorítva azt. Felkiáltott a legény kínjában. Kicsit még szorított azon, majd elengedte, de azért tartotta és a másik tenyerével öblösen ütögette a golyóit alulról felfelé. Hangzott is alaposan a találat, de a srác is „jelezte” hanggal.
- Hú, ez fáj! – nyögött közben.
- Fog még jobban is! – bíztatta, de most tényleg elengedte és maga elé mutatott. A srác összegörnyedt, majd a núbiai elé állt négykézlábra a földön.
- Rendes kutya! – szólt az s megpaskolta a fejét. Közben körbenézett és egy másik srácon akadt meg a szeme, majd a szabad kezével hívogatóan intett annak. Az kicsit tétovázott, majd mégis csak megindult a núbiaihoz.
- Feküdj keresztbe rá! – hangzott a parancsa, maga is segítette a kívánt testhelyzet elfoglalását, majd mikor ott feküdt előtte, akkor a második srácot is ellapátolta a nagy mancsaival, de jutott az ütésekből a „bak”-nak is.
Jó darabig hallatszott a tenyerének a csattogása. S mivel erre figyeltünk, így nem vettük észre, hogy közben a táncos lánykák távoztak s magukkal vittél, vonták a lengyel lányokat is. Mi maradtunk csak lengyel-magyar srácok, no meg a két pincér srác a szállodából, valamint az egyik bakos srác, a szekérről. A pincérfiúk alig múltak húsz évesek, fiatalokként vékonyabb testalkatúak voltak. A szekérről itt maradt srác is húszas évei közepén járt, de ő testesebb volt.
A núbiai végül abbahagyta a srácok abrichtolását és lelökte őket egymásról, egy lekerültek a földre. Most felállt a núbiai s csak ekkor láttuk meg igazán, hogy nem alacsony, hanem igenis magas srác, jó 190 cm-es testmagassággal, de hozzá 90kg-os testsúllyal, ami csupa izmot takart.
A núbiai körbenézett vészjóslóan ránk megszólalva: - Remélem, nem gondoltatok ma éjjel alvásra! – kezdte, majd így folytatta: - Élvezetes éjszakára vágytatok. Megkapjátok tőlem! Akkor kezdhetjük. Az eddigiek csak puha bevezetésnek voltak jók. – nyerített a saját viccén. Mi összenéztünk mindannyian, majd Jerzyre, aki vállat vont jelezve, hogy ő megmondta előre.
A núbiai felállt, körbesétált előttünk és kiből-kiből kihúzta az addig benne lévő tollakat, pávatollakat, levette, inkább letépte a nyuszi pomponokat stb. Közben mindenkit talpra állított és odébb lépve kapott vagy egy szorítást, vagy egy „legyintést” a farkára, golyóira, s nyugtázta a hangos „válaszunkat”.
Mikor végig ért, akkor az ajtóra mutatott és elüvöltötte magát: - Kifelé, de szaporán és ügetés felemelt lábakkal körbe az udvaron! Nem kellett létszer mondania, mindenki tódult ki, egymást taposva, majd felfejlődtünk és sorba trappoltunk körbe-körbe. Aki kicsit is elmaradt, vagy komótosabban mozgott, azt megcsipkedte a lovaglóostorral, amit ki tudja honnan bűvészkedett elő, de már a kezében volt. Csípett is alaposan, már azt, aki kapta. Hamarosan mindenkin volt legalább egy csík.
Az ügetés végén a medencébe kezdetét vette a vízi balett, mert ott is a parton állva a lovaglóostorral végigvágott azon, aki nem kedve szerint mozgott a vízben. Mikor kellően megmozgatott minket, akkor kiparancsolt, majd kettesével be kellett állni a pajtákban lévő infra szaunákba és egymást izgatni, kiverni a társ farkát, minél hamarabb. Így járt a két pincér srác is, no meg a bakos is kapott párt.
Míg mi ezzel foglalatoskodtunk, addig ő már korábban kiválasztott két srácot magának. Az egyik vékonyabb, közepes termetű volt, erősen szőrös, de a másik magas, mint a núbiai, de cingárabb annál. Ez utóbbi gesztenye szőke színű, pehelyszőrzettel rendelkezett. Kezdetben csak eljátszott a lassan felálló, és megmerevedő farkukkal, szorongatta a golyóikat, majd az ott lévő bakon átdöntötte azokat és gyors iramban megdugta alaposan mindkettőt. Mikor végzett még meg is gyertyázta a bőrüket, vörös színű gyertyával, amitől égővörös pöttyök keletkeztek a bőrükön és visszazavarta azokat a kinti medencébe. Jó idő után hívta csak be őket és állhattak be ők is az infra szaunába melegedni. Mikor már nagyon izzadtak, akkor az egyiket kihúzta és már lovaglópálcával verte le róla, pontosabban annak bőréről a stearin cseppeket. Nehezen ment, de végül sikerült. Másodiknak a gesztenye szőke színű, de pehelyszőrzettel rendelkezők hívta maga elé és kötötte ki egy gerendához úgy, hogy a lábujjhegye ért csak le a földre. Így paskolás közben körbe-körbeforgott, úgy kapta az ütéseket. Ez nehezebben ment, hangosabb is volt az „élvezése”.
Mikor végzett a másodikkal is, akkor körbejárt és ellenőrizte, hogy minden pár teljesítette a kiszabott penzumot. Ha igen, mehettek újra fürdeni, majd vissza melegedni, ha nem, akkor ő vette kezelésbe a delikvenst s sikeresen elküldte.
Mikor mindenki megszáradt, akkor elküldte a népet aludni a pajtákba, fel a széna közé, de előre megmondta, lesz éjszakai ellenőrzés részéről. Így is történt, mert a kettő kivételével mindenkit meglátogatott éjjel. Volt, akit megdugott, ha tudta, de volt, aki olyan kegyet kapott, hogy leszophatta a núbiait. Jól bírta, mert többen is sikeresek voltak, míg ő is.
Reggel nehezen ébredtünk, mert rövid volt az alvásra szánt idő. A pálinka mindenkinek jót tett, majd már visszaöltözve a saját szabadidő ruháinkba ültünk le früstökölni s indultunk vissza a szállodánkba gyalog, keresztül a dombokon, a pincérfiúk vezetésével.
A szállodában, még reggelizett, aki tudott s a wellnessben találkoztunk és már nagyon vidáman megbeszéltük az erdőszéli kalandot.
(vége)