Wellness-kalandok (1)

Nem régen kihasználva az ajánlott kedvezményeket Zalában jártunk. Egy híres fürdőhely népszerű szállodájában volt a szállásunk pár éjszakára, ahol félpanziós ellátást választottunk. A szállodánkban is működött wellness részleg, de kedvezményes jegy megvásárlásával a fürdőváros központi fürdőjét is meglátogathattuk, amit természetesen meg is tettük. Kellemes élményeket jelentett számunkra, de a „kalandok” nem ott, hanem a saját szállodánk wellness részlegében történtek meg, amikről beszámolni szeretnék a továbbiakban.
A szálloda sokszínű, változatos kínálatából sokféle programot lehetett választani. Nem csak fürdőzést, wellness élményeket – bár zömmel ezért érkeztünk – hanem kerékpározás, nagyobb sétákra, sőt arra is mód adódott, hogy egy közeli – kb. hat km-re lévő – Farmra is kilátogathassunk – kétlovas echós szekérrel, kerékpárral, vagy saját kocsival utazva. A Farmon megtekinthettünk sokféle állatfajt (szarvasmarha, ló, kecske, juh, nyúl, sertés, baromfi stb.), és mód volt állatsimogatásra, aminek leginkább az ifjabb látogatók örültek. De lehetett lovagolni felnőttnek-gyermeknek egyaránt, voltak különféle ügyességi versenyekre is lehetőség (íjászat, gerelyhajítás, „horgászás”), és célba dobás fa karikával, szalmakoszorúval, még nádszállal is. Ez utóbbi sok nevetéssel kísért verseny lett, mert a fel-feltámadó szellő megtréfálta az ifjabb és idősebb résztvevőket. A versenyek izgalmai után jól esett a tízóraiként kapott vegyes ízelítő a Farm saját előállítású termékeiből: kolbász, szalámi, töpörtyű, különféle sajtok, hozzá paprika, paradicsom a saját készítésű kenyérrel, valamint a szörpök, borok változatos fajtái, no meg a többféle pálinka választéka. (Ezek megkóstolása után mindenki az echós szekérrel tért természetesen vissza a hotelba és csak este mentek ki a „sofőrök” a kint hagyott személygépkocsikért.)
A kalandok már kint a Farmon is változatosak voltak, mert megesett, hogy többen is leestek a megtermett, bár igen türelmes viselkedésű pacikról, pónikról. Mégis amiről külön is szeretnék mesélni az már a hotel wellness részlegében történt, később. Páran, akik kifelé és visszafelé is szekereztünk, ajándékképpen lehetőséget kaptunk egy újfajta kezelés kipróbálására a hotelban. Egy „kapszulába” kellett befeküdnünk, aminek az alsó része rezgett, mozgott, imbolygott, míg a felső rész alá pedig egyre melegebb levegőt fújtak be, így kényszerítve izzadásra, hevülésre, és mint később magam is tapasztaltam „hevülésre” a delikvenst.
Az egyik teremben lévő készülék előtt gyülekeztünk mindnyájan. Itt mutatta meg az ifjú hölgy a készüléket, ismertette mi vár ránk, majd már egy-egy azonos nemű kísérővel mentünk át a saját „kapszulánk”-hoz. A kísérőm, egy húszas évei közepén járó srác, felnyitva mutatta, oda feküdjek. Meg is tettem, mire nevetett, majd kicsit pironkodva mondta, hogy fürdőnadrág nélkül kellene oda befeküdni. Ránéztem, hogy viccel-e, de mivel láttam, nem, így le a gatyát és már feküdtem is hanyatt ott, ahol mutatta. Felnézve rá láttam, hogy pirosodik az arca a srácnak, majd lassan azért rám csukta a kapszula fedelét, eligazgatva a nyakamnál a záródást. (Kicsit ekkor elbizonytalanodtam, mert nem vagyok ugyan klausztrofóbiás, de azért kényelmetlen volt a nyakamon érezni a fedél „szorítását”. Ekkor a srác megkérdezte, hogy mennyire bírom a meleget, amit én melegeknek értettem. Kicsit furcsán néztem rá a kérdéséért, de megnyugtattam, hogy nincs velük gondom, nekem is van pár ilyen beállítottságú haverom Pesten. A srác még nagyobb zavarba jött ezt hallva, mert ekkor már tudta, hogy valamit félreértettem, de csak Ő sejtette mit, én még nem. Így még egyszer megkérdezte, de már másképpen: - Hány fokig melegedhet fel a levegő bent a kapszulában, Uram? – Ja, vagy úgy. – gondoltam s ezt válaszoltam: - Mint említettem bírom a meleget, de a melegeket is. Azért elsőre ne legyen forró talán, csak meleg  - vicceltem el a választ. A srác még vörösebben nézett rám és konkrétan kérdezte meg: - Harminc, vagy harmincöt fokig mehetünk el? – Legyen csak a kettő között, harminckettő. – válaszoltam. A srác felsóhajtott, hogy ezen is túljutott végre, gyorsan beállította a gép kezelőjén az értéket, ami előttem is megjelent. A kinti levegő akkor 22 fokos volt. Erről fog lassan felmelegedni majd 32 fokig.
El is indította a szerkezetet a srác, ami zümmögni kezdett, rezgett, mozgott, imbolygott már s éreztem belül is a befújt levegő áramlását, ami azonban még hideg volt számomra. Különösen, hogy a farkincámra irányult. Így odanyúltam s ezt a „mozgásomat” észlelve már pattant is fel a kísérőm, leállította a gépet s felnyitotta a fedelét gondolván valami gond van. Volt is! Mert megint belepirult, amit látott. Ugyanis igazgattam a farkincámat mindkét kezemmel, marokra fogva szerszámomat. Még ágaskodott.
A srác gyorsan visszahajtotta a fedelet, újra indította a gépet, de már nem ment el mellőlem a távolabbi székéhez, hanem a nyakamhoz ért az egyik ujjával. Ott érzékelte, hogy normális-e a vérnyomásom és kérdezgetett közben, hogy fel szokott-e szökni a pulzusom, emelkedni, vagy inkább ingadozni a vérnyomásom?
Azt feleltem, ami igaz is, hogy nekem nem. – megnyomva a „nekem nem” szavakat. A srác belepirult, mikor megértette a célzásomat, de a nyakamon tartotta továbbra is az ujját ellenőrzésképpen. (Hűvös, nyirkos volt, ezt éreztem.) Jó ideig csak a gép zúgott, belül emelkedett a hőmérséklete a befújt levegőnek. Már 20 perc eltelt, 22 fok helyett már 26-27 foknál járt a mutató, a srác újra megkérdezte, nincs-e gondom, jól vagyok-e? – Igen. – válaszomra megnyugodott, de maradt mellettem továbbra is lecövekelve. Már lassan 40 perce feküdtem a kapszulában, mikor a mutató végre 32 fokra ugrott és a gép lassan kezdett leállni. Legalább is a befújás leállt, de még rezgett az alja.
Ekkor a srác odanyúlt és hirtelen felnyitotta a tetejét. Megborzongtam a beáramló hideg levegőtől. Azt vettem észre, nem csak én borzongok, de a srác is remeg. Mi lehet az oka? – gondoltam magamban, s ahogyan odanéztem, lenéztem láttam, hogy a dorongom mereven állt, most is. A srác azt bámulta. Végre megmozdult, felemelt egy törülközőt, oda”dobta” arra a helyre és megmarkolva megtörülte ezt mondva:
- Nyirkos lehet a meleg levegőtől, megtörlöm, hogy nehogy megfázzon a bácsi.
- Aha, most már bácsi! – gondoltam, azaz akadtam fel a megszólításon, de éreztem, továbbra is zavarban van a srácnak.
- Igen, köszönöm, mert már tényleg bácsi vagyok, s így hamar meghűlök, s akkor gondjaim lesznek a potenciálommal . – kezdtem így cukkolni a srácot. Az csak vörösödött, de nem szólt semmit. Észre sem vette közben, hogy erősen markolja továbbra is azt, amit eddig is.
- Azért ennyire nem kellene „gyorsan” tennie, mert még eldurran  - cukkoltam tovább a srácot. Az csak pirult, majd hirtelen elengedte és ezt morogta:
- Bocsánat, vége a kezelésnek. Tetszett? – kérdezte meg zavarával küszködve a srác.
- Igen, nagyon is jól fel”hevültem” s már bánom, hogy a 32 fok helyett nem a 35 fokot kértem beállítani, amit az elején javasolt számomra. Szívesen venném, nincs más javaslata? – cukkoltam tovább is.
- Öööö, lenne, ha izééé, vacsora után én leszek az úszómester a wellness-ben. – kezdte.
- Igen, az érdekes. Biztosan lemegyek oda. – nyugtattam meg rögtön.
- Látta már a kínálatunkban az esti-éjjeli pezsgős fürdőzést? – kérdezte meg a srác.
- Igen, de nem tudtam, hogy kettesben is lehet  - firtattam a dolgot tovább.
- Igen, lehetnek ketten is, Önök. – értette félre, majd így folytatta: - Az elején behozzák a pezsgőt behűtve s a poharakat, de már én szervírozom azokat Önöknek. Ez egyórás program, addig más nem léphet oda be. – hangsúlyozta ki ezt a srác.
- Rendben, megrendelem. Hány órára lehet? – kérdeztem meg.
- 21, vagy 22 órától. Később már nem. – adta meg a felvilágosítást a srác pirulva.
- Legyen akkor a 22 órás! Az később is van, biztosan zavartalanabb is lesz, mint a 21 órai! – választottam. – Intézem már is! – álltam fel, húztam fel a fürdőgatyámat, s vettem a fürdőköpenyt magamra és irány fel a recepcióhoz, ahol megrendeltem a 22 órás, pezsgős programot.
(folyt. köv.)