Szenvedj, ha ez kell neked!!
2014. 11. 15. 20:22 | Published: 1348x
1,5 hónapra kaptad meg az övet újfent, díszítette a farkad és egyben kínok kínját is okozta néha reggelente.
Bírtam ahogy bepróbálkoztál, hogy vegyem le rólad csak egy fél napra is. De még hol a vége a megbeszélt 1,5 hónapnak.
Idén már sajnos nem látod a kulcsát, csak néha elő, elő villan a mély kivágásos pulcsimból a cicijeim közül.
Szinte szemezel vele de már nem a cicijeimet látod, 1 hónap elteltével mást sem látsz csak a kulcsot, hogy mikor rakom már be a lakatkád lukjába..
Szenvedj, mert sokat felidegesítettél az utóbbi pár napba, most kapsz egy kis játékot, meglátjuk ki lesz elégedettebb a játék végén, ki tanulja meg, hogy bánjon a másik féllel.
Elővettem a fóliát és becsavartalak, mikor a lábaidnál az utolsó simításokat végeztem szó szerint, ahogy mindig is tettem, aközben a pulóver alól elő bukkant a kulcsod éreztetetted, ahogy a nyakamból egyenesen a lábadig leért a láncom..
Úgy döntöttem, hogy rád mászom, végig simogatom a fóliát még nem érek lovagló pózba, a farkad sem látszott ki, sőt a felcsatolhatót sem csavartam be rád. Így nem volt mire csúsznom, de nem is akartam most. Nem ez volt a játék lényege.
Megfogtam a nyakláncom és levettem a nyakamból, nem került az máshova, mint a te nyakacskádba.
Előre hajoltam és simogatni kezdtem az arcocskád, azaz inkább a fóliát mert a pofid is be volt csavarva, csak a szád és orrod látszott ki, hogy kapjál levegőt.
Tehát ott díszelgett a nyakadban a kulcsod, de te be voltál csavarva a fóliába, ami igazán szépen csillogott a testeden, oda hajoltam és bele súgtam a kis fülecskédbe..
- Oh édes rabocskám, amiért könyörögtél és bosszantottál már, hogy a kulcsot végre bele dugjam a lakatodba és fordítsam el, most kaptál egy kis feladatott, rajtad áll ma szabadul e, vagy szenvedsz e még tovább? Nem kell mást csinálnod, mint széttépni a fóliát és kiszabadulni.. De egy szót sem akarok hallani..
Amikor ezt a fülecskédbe suttogtam már kaptad is a gaget a szádba, így már csak az orrodon múlt, hogy levegőt kapjál.
Izgató volt végig nézni, ahogy próbálsz szabadulni de nem megy.
Melléd bújtam és simogattam tested, néztem ahogy ici picit tudsz mocorogni a fólia alatt, de semmi mást nem tudtál, a lábaid meg egyszerűen megverekedtek, azt még annyira sem tudtad mozgatni mint a kezeid. A könyöködig meg volt merevedve a karod.
- Most megtanulod, hogy kit bosszantsál.
Hangzott el egy újabb mondat a számból és te nyögdécselésbe kezdtél.
- Hiába nyögsz, hiába mozgolódsz, a fóliát nem tudod széttépni. A hátra lévő fél hónapot még kibírod az övben..
Majd megcsókoltam a gaget a szádba, nagyon felizgattál, lassan levetkőztem és nem bírtam magammal, annyira fel izgattál a látványoddal ahogy ott vagy kiszolgáltatottan, a nyakadban a kulcsoddal, de még sem tudsz semmit csinálni, csak fekszel és mocorognál vadul, nyögsz de még egy kérlek sem jön ki a szádon, mert meg van akadályozva.
Tehát az izgatottságomban, pucéran kötöttem ki melletted és masztiztam melletted majd kicsit még hozzád bújtam és utána letusoltam, ezután vissza tettem a nyakamba a nyakláncom a kis medálom (kulcsod) ott díszelgett újra a nyakamban, levágtam rólad a fóliát és fürdeni küldtelek.
Majd vissza kullogtál és mellettem akartál aludni, mint minden este, de ahogy közeledtél az ágyhoz, megparancsoltam, hogy ma csak a szönyeg jut neked az ágy végén, megkapod a takarod és a párnád, de az ágyon a mai nap nincs helyed.
Majd ha méltó leszel rá, újra mellettem alhatsz, addig nem!
Elégedetten szenderedtem álomban, másnap arra ébredtem, hogy a tangád takarja csak az erényöves hím tagod és felszolgálod nekem a reggeli kávét és azt kérded, hogy mivel lephetsz meg ma reggelire :)
Comments (16)