Fegyelmi, vagy büntetés? (1)

Egy főiskolai nevelőotthonban történt meg az eset, ahol éppen nevelőtanárként is dolgoztam éjszaka. Az emeleten fiúk, a földszinten a leányok voltak elszállásolva és éjszakára a lépcsőházi kamerákat bekapcsolták. Ennek ellenére volt „felmászkálás” és „leereszkedés” egyaránt. Még akkor is, ha a rajtakapásért viszont kicsapás járt. Nem csak a koleszból!
Azon éjjelen körbejárva már éppen a szobám felé tartottam, mikor valami furcsára figyeltem fel. Nem zaj, nem is fény, s mégis. Hatodik, vagy hetedik érzékem riasztott. Az egyik szobába tartottam, ahol egy srác aludt egyedül, mert sok gond volt mindig vele, már elsőtől kezdve. Odaérve hallgatóztam, majd ellépve hangosan „távoztam”, de odébb lekapcsoltam a folyosói világítást, visszatértem s óvatosan benyitottam a szobába. Az ágyon feküdt a lány X alakban kikötve és a srác éppen paskolta keményen a fenekét és már rá is mászott, hogy beléhatoljon. Ekkor felkapcsoltam a zseblámpámat és ezt megakadályoztam. A srácot felrántottam, elpenderítettem, majd a csajt is leoldoztam s mutattam öltözzön és távozzon, ahol jött. Gyorsan felöltözött és az ablakon távozott. A srác remegve állt a szekrénye előtt és látszott nagyon fél a következményektől. Ránéztem, megcsóváltam a fejemet. – Mi volt ez? Teljesen megőrültél? – kérdeztem meg tőle. A srác lehajtott fejjel, konokul hallgatott, de egész testében továbbra is remegett a szekrénye előtt. – Most menj aludni! Erről egy szót sem senkinek. Reggel kopogsz a szobámnál és addig meggondolod: Fegyelmit, vagy egyéni büntetést választasz. Tőlem. Szia Péter! Jó éjszakát! – köszöntem el és távoztam.
Reggel korán kopogtak az ajtómon és Péter lépett be. Behúzta az ajtót maga mögött és már hadarta: - Tanár úr! Inkább a büntetését választom, mint a fegyelmit. Azért az apám otthon agyonver. Tudja, diplomát kell szereznem, Neki. Én annyit mondtam, nem lesz fegyelmi, ha eljön a lakásomra a büntetéséért holnap. Egy papírra leírtam a címemet és ráírtam: 10 óra.
Mikor másnap megérkezett, akkor is látszott rajta a szorongás, ahogy belépett. Elcsodálkozott azon, hogy haragmentesen fogadtam. Nőtt a csodálkozása, mikor ezt hallotta: - Intézd el a cseppfolyós ügyeidet, moss kezet, majd gyere be a szobába, de csak gatyában! Azt is tedd fel Pierre szolga! - s mutattam az asztalra tett bőr dolgokra. Megfordultam s otthagytam.
Jó idő múlva kopogott, majd "szabadra!", belépett a szobába. Ott megállt az ajtónál, majd letérdelt, négykézláb jött át a szobán a sarokig, ahol ültem a gép előtt a forgófotelban. Nyakán felcsatolva a nyakörv, szájában hozta a póráz végét. Ott felegyenesedett és megszólalt: - Tanár Úr! Eljöttem a megérdemelt büntetésemért. Kérem, tegye meg, mérje ki, ami jár nekem! Mérje ki, keményen, ne sajnáljon meg közben. Megérdemlem, bármit is tesz.
Ránéztem szigorúan, majd pár szót beszéltünk még. Elmondta, hogy a lány csimpaszkodott mindig rá, nem tudta levakarni magáról. (Jó képű, testű srác volt, sármos.) A lány mászott fel éjjel hozzá és ő kérte a kikötést, a kényszer szexet is, úgy. Mérlegeltem, hallgattam.
Majd a pórázánál fogva körbevittem a szobában az ajtóig, ott megálltunk. Hoztam pár bőrbilincset, amit feltettem a csuklóira és bokáira, majd egy távtartót is hoztam s azzal széttettem, rögzítettem a lábait. Felállítottam, amit nehezen, de abszolvált. A csuklóin lévő bilincseken lévő karikákkal az ajtófélfában lévő gyerekhinta kampóira „akasztottam”. Ott állt előttem X alakban, továbbra is egész testében remegve.
Felé léptem s az arca felé nyúltam. Elhúzódott, mert pofonra számított. Helyette simogatást kapott, nyugtatóul. Nem értette, de kicsit megnyugodott. Ekkor mondtam meg neki, hogy én már nem leszek a tanárja a fősuli kollégiumában, mert tegnap volt az utolsó napom ott. Ezen túl csak oktató tanár leszek, vezetés-szervezést előadva. Elcsodálkozott ezt hallva. Mikor megemésztette hozzátettem, így most, itt, bármit tehetek már vele, mert nem vagyok a nevelőtanára többet. Ezért sem akartam a fegyelmit végig csinálni. Így jobb mindkettőnknek.
Ekkor elkuncogta magát. Kérdőn ránéztem, mire tipródott, majd mégis megszólalt: - Tudja tanár úr, régóta észrevettem, hogy figyel, követ a szemével, azt hittem szokásos tanári nézés. Nem tudta folytatni, mert kézzel a seggére csaptam, erősen, majd végig jártattam a kezemet a testén, a hónaljaiban, mellbimbóin, oldalain, belső combjain. Majd mögé léptem s a hátát is végig simítottam. Most hallott valamit, ami suhogott, s később érezte is a "simogatását" a bőrén. Ez korbács volt. Érdekes lehetett számára, mert nem fájt. Még mögötte állva újra megcirógattam s mikor visszajöttem elé, lenézett és elpirult. Mereven állt a farka, majd kibökte a gatyáját. Ekkor vette észre, hogy az enyém is állt, mint a cövek a sportnadrágomban. Rám nézett, a szemembe, várakozón. Jó ideig farkasszemet néztünk.
Letérdelve kioldoztam a távtartót és lassan lehúztam róla a gatyáját, amit a szájába tömtem. Elfintorodott erre. Ekkor a karjait is levettem a kampókról és magam elé lenyomtam a földre. Ott térdelt előttem. Kis idő múlva odanyúlt a kezeivel a farkam felé. Kicsit megpaskoltam az arcát, így hátra tette a kezét és kivéve a gatyáját a szájából nyalogatni, ízlelgetni kezdte az előtte lévőt. Majd egy idő múlva éppen megengedtem volna, hogy levegye, lehúzza a sportnadrágomat és úgy tegye tovább, mikor csöngettek. A srác megdermedt előttem térdelve és rémülten nézett fel rám, hogy mit teszek. Komótosan ráhúztam a sportnadrágomra a pólómat, ami takarta a merevedésemet, majd egy csuklyát húztam a srác fejére és hátul összekapcsoltam a bilincseit. Mind a négyet. Ott térdelt, kicsit meggörnyedve, de mezítelenül.
Ekkor kimentem, beengedtem azt, aki csöngetett. A lány lépett be az ajtón. Mikor bezártam mögötte azt, megszólaltam, így rám nézett s akkor elkezdett beszélni: - Eljöttem tanár úr, bár nem tudom miért. Ha akar, jelentsen fel, legyen fegyelmi. Ott majd elmondom, hogy az a disznó Péter, hogyan kényszerített, fenyegetett, terrorizált a fősuli koleszban és a fősuliban is, ha nem teszem meg, amit akar. Tegnap és ma is kerestem, de elbújt előlem. Nem akart találkozni velem, már. – hadarta el a lány. Mivel háttal állt, így nem látta meg Pétert. De az hallotta mindezt és felkiáltott: - Nem igaz Bori! Ne hazudj itt össze-vissza a tanár úrnak.
Ekkor fordult hátra a lány és látta meg Pétert térdelve az ajtóban. Megrökönyödött. Azt nem vette így észre, hogy mezítelen is. Megzavarodott, s hebegett: - Higgye el tanár úr, így történt, ahogyan elmondtam. – kezdte, de nem tudta folytatni, mert sírva fakadt. – Ő erőszakoskodott velem. Már jó ideje mindig a falhoz nyomott, megtapizott, ha elmentem mellettem akár a suliban, akár a koleszban. Ebédkor mellém ült és a szoknyám alá nyúlkált. - hüppögött a lány.
Megnyugtattam a lányt és elküldtem. Örömmel távozott, megkönnyebbülten. Túlzottan is, ezt észrevettem. Péter azonban rettentően dühös volt, mikor visszaértem. Villámlottak a szemei és ömlött belőle a szó, hogy újra beértem s bezártam már az ajtót.
- Egy szó sem igaz abból, amit ez a kurva csaj itt elnyögdécselt Önnek.
- Tényleg? – csodálkoztam rá, de nem tudtam folytatni, mert ő folytatta, hadarva:
- Pont fordítva történt minden. Mindig ő akart a közelembe jönni. Mellém ült az ebédlőben, hozzám törleszkedett a folyosókon, fixírozott a szemeivel. Már a barátaim is észrevették és megjegyzéseket tettek ránk. Kérdezze csak meg Tomit, vagy Csupit. Ők tanúsíthatják, hogy igazat beszélek.
- Biztosan, de erre nekem már nem lesz módom. – szúrtam közbe. Péter megakadt, majd így folytatta:
- Akkor higgyen, amit akar. Neki, vagy nekem. Nekem ebből elég volt! Elmegyek. – jelentette ki, s fel akart pattanni, de nem sikerült. Inkább elborult a padlóra.
Jó időbe telt, míg ráeszmélt, hogy felállni, de menni sem tud, és nem is az ő döntése, hogy mi lesz még. Mi fog történni vele. Kicsit rángatta a bilincseit, majd lassan megnyugodott, zilált. Vizet hoztam, megitattam, de meg is törülgettem az arcát, testét egy szivaccsal. Hagytam kicsit még pihenni és gondolkozni. Addig visszaültem a géphez, azon leveleket írtam és kávéztam, de végig a látómezejében maradtam. Mutattam, dolgom van. Halkan szólalt meg: - Tanár úr! Bocsánat. Heves voltam, mint mindig. Nem gondolkoztam. Nem folytathatnánk ott, ahol abbahagytuk. Várom és vágyom a büntetését és mást is!  - szólt elpirulva. Lassan hátrafordultam, odanéztem rá.
(folyt. köv.)