Érdekes kísérlet, vagy hol vannak a szadizmus határai? (1)
2014. 07. 28. 16:52 | Published: 1099x
Az Egyesült Államokban sok minden megtörténik, még az is, hogy „leutánozzák” a Guantanamo-i foglyokkal való bánásmódot, de most kísérleti céllal. Egyik egyetemük pszichológiai karán tanuló egyetemistákból kértek jelentkezőket egy módszertani kísérlethez. A jelentkezők annyit tudtak előre csak, hogy szerepjátékot kell játszaniuk, melynek a kerete lesz adott, de azon belül sok minden szabadon tőlük függ(het), alakul(hat). A jelentkezőket előre tesztelték. Orvosi vizsgálaton estek először át, majd különféle pszichológiai teszteket is kitöltettek velük gyakorlásképpen, no meg célzatosan a szadista hajlamaik felmérésére. Végén kilencen maradtak a jelentkezők közül a kiválasztottak.
Nekik egy urnából kellett húzniuk papírszeletkéket sorban, mely tartalmazta a „szerepük megnevezését” (rab, foglár, főfoglár, orvos, börtönparancsnok), valamint a szerepüknek megfelelő jellemzőket, mint rab esetén: muszlim, mélyen vallásos, Korán parancsait betartó, vagy csak terrorista-gyanús; foglár esetén: kemény, szigorú, vagy esetenként megértő stb.
Mikor már ismerték a szerepeiket, akkor egy filmen levetítették, bemutatták a helyszínt: két nagy termet. Az egyikben, annak végében 3 cella volt, mely csak rácsos rudakkal elválasztott. Cellánként éppen elfért egy kemény, tölgyfából ácsolt ágy, s mellette ugyanannyi szabad tér, ahol a rab állhat, sétálhat, imádkozhat, vagy büntetésül térdelhet stb., valamint az ágyon kívül csak egy vödör volt, kübli gyanánt. A három cellával szemközti falon láthattak egy, azaz csak egy(!) zuhanyrózsát. A teremben nem volt természetes fény, csak fénycsővilágítás. A cellák fölött állítható irányú, erős fényt adó lámpa is látszott. Csak egy ajtó vezet ki a másik terembe.
A másik teremben szintén a végén van három cella, de azok falazottak s a cellák belül üresek, bútorozatlanok, padlójuk beton, de egy-egy kamera is van bennük felszerelve, jól láthatóan. Az egyik cella kétszer akkora, mint a másik kettő, ez a kihallgatóterem. A cellákkal szemben két ajtó látható. Azon belül az egyik a börtönigazgató irodája, ahol íróasztal, kanapé, TV stb. található, míg a másik, nagyobb szobában pedig emeletes ágyak szintén TV-vel a foglároknak. A terem hosszú oldalán még egy ajtó nyílik, mely az orvosi szobába vezet, mely kellően felszerelt. Ezek mind ablakosak, természetes világítással, szellőzéssel is rendelkeznek.
Mikor a kiválasztottak a filmet megnézték, még kérdezhettek, de nem fedhették fel azzal sem a későbbi szerepüket. Mivel csak pár kérdés volt, így annyit még elmondtak a játék, kísérlet szervezői, hogy egy hétre lesznek bezárva oda, étkezést napi 3x kapnak, előre csomagoltan.
Ezután már csak a három „fogoly” maradt a szobában, de már egymással nem beszélhettek. A többiek kimentek és átöltöztek a szerepüknek megfelelően formaruhába, kaptak gumibotot, bilincset stb. Az igazgató és az orvos öltönyben maradt, de a doktoron volt fehér köpeny is.
A szobába két foglár tért már vissza a három rabhoz és azokat üvöltve felállítatta. Majd az egyik fejére csuklyát húztak, kezeit hátul összebilincselték és karjainál fogva kivezették őt. Át az orvosi szobába. A fegyőrök ott maradtak bent vele, de levették a csuklyát a rabról, kioldották a bilincseit. Az orvos utasítására levetkőzött mezítelenre, alo elvégezte a fizikális vizsgálatokat rajta. Egy zsákba tették a civil holmiját és elé dobtak egy narancssárga kezeslábast, hogy azt vegye fel, majd kapott egy papucsot, mint amit fürdőben használnak. Mást nem! A rab ezen elcsodálkozott, de az őrök már karon is fogták, kicsit erélyesebben kiráncigálták az orvosiból és a kihallgató szobába vezették, ott lenyomták egy székre, de hátul a székhez bilincselték a csuklóit. A börtönigazgató a főfoglárral kikérdezte, elmondatta az előéletét. A rab szűkszavú volt, így az egyik foglár kétszer is hátba vágta, míg az igazgató le nem állította az önkényeskedését. Annyi kiderült, hogy mélyen vallásos a rab, és rögtön kért egy Koránt olvasásra és lehetőséget a napi öt imádkozásra. Az igazgató bólogatott, majd utasította a főfoglárt ennek teljesítésére. Így a rabot felállították, elől a főfoglár, majd a két foglár a rabbal kimasírozott a nagyterembe és onnan át a másikba, a cellásba. Ott az első cellába belökték és a főfoglár elmondta, hogy a cellában leülni, járkálni is csak engedéllyel lehet, általában egyhelyben kell állni. Ezzel otthagyta ő is.
Ugyanezt eljátszották a másik két rabbal is, mire mind a cellájába került. Az egyik rab szakállas volt, mint a muszlimok, így arra már most pikkeltek a foglárok. A másik jelezte, hogy nem vallásos. A főfoglár felolvasta a házirendet mind hármójuknak és üvöltve megkérdezte, hogy megértették-e? Igen válaszukra az őrök kimasíroztak és ott hagyták a rabokat magukra. Azok álltak, nézelődtek, majd mivel őrt nem láttak, így jeleket kezdtek mutogatni egymásnak, de megszólalni nem mertek. Ekkor az őrök berohantak, üvöltöttek, hogy ez tilos, s csapkodták a gumibotjaikkal a rácsokat. Eléggé dühösnek látszódtak. A rabok még megértő mosollyal nézték a „jelenetet”, mire a középső cella ajtaját kinyitották, a rab fejére csuklyát húztak, kirángatták a cellájából, térdre kényszerítették keményen, hátul felhúzva a karjait. Párat húztak a fenekére gumibottal, de kapott már egy ütést a fejére is. Hagyták egy ideig ott térdelni, míg nem elborult, elveszítve az egyensúlyát. Erre újra szidni kezdték, de üvöltve. Fokozódott annak erőssége és káromkodások is vegyültek már a szavaik közé. A másik két rab kissé megszeppenve nézte ezt a „cirkuszt” a cellájában állva. Végül a rabot felrángatták a földről, visszavitték a cellájába és levéve a csuklyáját, ott hagyták és kimentek mind, újra. Egy ideig semmi sem történt.
Hamarosan bejöttek, betoltak egy kis kocsit. Arról kiosztották az előre csomagolt ételt, italt zacskókban s megengedték, hogy leülve egyenek. Mikor az első rab kibontotta a zacskóját és megette a benne lévőt a kenyérrel, felugrott a küblihez és belehányta. Ezt látva az őrök berohantak a cellájába, kivonszolták, majd a terem közepén ráparancsoltak, hogy vetkőzzön mezítelenre. Mikor megtörtént nehezen ez, akkor feltöröltették a rabruhájával a hányása nyomait a cellájában, majd odavezényelték a zuhanyzó alá. De nem azt nyitották meg, hanem egy slagot s azzal locsolták végig hideg vízzel, de erős sugárral. A rab ordított a fájdalomtól és a hideg víztől. Leállították a slagot, majd a didergő rabot karonfogva odébb vonszolták és a hátratett kezét összebilincselték és azzal kiláncolták meggörnyedve az oldalsó falhoz. Az őrparancsnok nevetve elé tette a Koránt, találomra kinyitva, a padlóra és így szólt:
- Itt az ima ideje. Elmondhatod! – és nevetett, de nem csak ő, a többi őr is. A foglyok mereven álltak, nézték, míg a szakállas meg nem szólalt:
- Uram. Megengedem, hogy nem hiszel Istenben, de ne csúfold meg a mi vallásunkat és szent tárgyainkat, könyveinket! – mondta lassan és megfontoltan.
Az őrök nevetése elhalt, majd az őrparancsnok intésére a középső cellához rohantak, csuklyát húzva ezt a rabot is kivonszolták újra és térdre kényszerítették, de más irányba, mint az elsőt. Most tettek elé is Koránt és ezt mondta az őrparancsnok:
- Te is imádkozhatsz, rajta!
- Uram, ne gyalázd a Prófétát és annak hű követőjét! Inkább tűrd, hogy imádkozhasson helyetted is! – szólalt meg a rab halkan.
(Ő a csuklya miatt nem érzékelhette, hogy más irányba térdeltették! Azt viszont tudta, hogy csak fejből mondhatja az imát, mivel nem látott, amit meg is tett, hangosan.) Ezt hallva még jobban feldühödtek a smasszerok és agyba-főbe verték, mert a csuklya miatt azt sem láthatta, kitől, mit kapott. Most már nem csak a gumibottal ütötték, de rúgták is, ahol érték, üvöltve.
A nagy zajra egyszerre érkezett a börtönparancsnok és az orvos. Az ütlegelés azonnal leállt. Az őrök tétován álltak, mint egy riadt csürhe. A direktor nem szólt, de az orvos odalépett, levette a csuklyát a rab fejéről és lefektette, megvizsgálta, majd kiment, hamarosan visszatért orvosi táskájával és valami tablettát adott a rabnak vízzel. Nyugtatólag mutatta, vegye be azt. Az kicsit vacillált, majd engedelmeskedett. A direktor intésére mindkét rabot talpra állították, az elsőnek hoztak másik rabruhát, amit felvett, majd a cellájukba visszakísérték azokat, rájuk zárva az ajtókat és kimentek mindannyian a teremből.
Jó ideig nem volt esemény. Nyílt az ajtó és csak két őr tért vissza a kiskocsival. Kiosztották a vacsorát, megvárták, míg a rabok megeszik, majd elvíve a maradékokat most a fekhelyül szolgáló laticeleket, takarókat hoztak, majd mutatták feküdjenek le. A rabok engedelmeskednek, majd fejükre húzva a takarót, végre elaludtak. Az őrök csak ekkor mentek ki, de a lámpák égve maradtak, csökkentett fénnyel.
(folyt. köv.)
Comments (0)