Mester vágyainak megvalósulása egy fiatalabb Mesterénél (4)

Mikor felegyenesedtem, megláttam az ágyat a sarokban és kíváncsian végigmértem, jól megszemlélve. A Mester figyelte s lassan megszólalt:
- Igen, ott lesz az elektro-kezelésed.
- S miért kell ahhoz kaloda? - kérdeztem értetlenkedve.
- Mert ha csak a kezeidet hátra bilincselem a fejed fölé, akkor el tudnál fordulni, tekeredni/tekeregni s az elsőre nem célszerű. Így most háton fekve fogsz X alakot képezni, így mindenhova Hozzád jutok, férek, de Te nem tudsz eltekeregni, mert az a villamos vezetékek összegubancolódását és esetleges zárlatot is okozhatna. Érted már? Ha már tudod, mit fogsz érezni és hogyan, akkor tudsz parancsolni a testednek.
- Aha, már értem Uram. –válaszoltam és elindultam az ágy felé.
- Feküdj rá háttal, minél lazábban! – parancsolta meg a Mester. - Most szét a kezeidet és a lábaidat. Figyelj, hogy a csuklóid és a bokáid mindig vájatba kerüljenek. Először felülsz, s a bokáknál csukom be azt, majd most lefekszel hátra és a kezeidet is lekalodázom. Így ni. Hoppá, vissza, valamit elfelejtettünk! Kimaradt a plug a popódból. Kiengedlek a kalodából, fordulj oldalra és húzd fel a lábaidat! Így ni. Most beteszem, és már fekhetsz is vissza, jöhet a kaloda ide és oda is. Megvagyunk.
- Megkérdezhetem, minek a plug? – szólaltam meg.
- Mert az is arra kényszerít, hogy szorítsd össze a záróizmaidat, hogy ne jöjjön ki, ez segít majd az elektromos kezelésnél is. – válaszolta a Mester. Lendítette is a korbácsot és az engedelem nélküli kérdésért kicsit megkenegette a testemet mindenhol.
- Akkor most a kezelésedre térünk – hangzott. – Először a tappancsokat teszem fel több helyre és azokon át fogod kapni az áram inspirálását, így…
Kis ideig alacsonyabb frekvencián, majd lassan emelve azt, kezelt a Mester. Különösen a combom belsejére, a hasamra tette a tappancsokat. Kis félelemmel vártam, de lassan oldódott a félelmem, mert izgató volt, amit éreztem. Elmosolyodtam. A Mester erre várt, le is állította a feszültséget és most azt mondta:
- Nem lenne jó, ha látnád, amit csinálok, ezért kapsz egy szemellenzőt és koncentrálj az érzéseidre! – hallottam.
Éreztem, hogy a tappancsokat leveszi a Mester a testemről, de helyére nem került semmi. Egy idő után azt éreztem, hogy a Mester izgat, mire felnevettem, de a szerszámomat is éreztem, hogy duzzad. Erre várt a Mester, mert kézre fogva valamit lassan bevezetett a húgycsőbe s eligazgatta. Később még azt is éreztem, ahogyan mintha két helyen valami pánt fogna át, a farkam tövénél és a makkom alatt.
- Most az első kicsit csípni fog, de nem vészes. – hallottan a Mester hangját és már éreztem is a csípést.
Tényleg nem volt vészes. Több hullámban jöttek ezek az érzések s egyre jobban éreztem s egyre kevésbé volt kellemetlen, vagy kényelmetlen. Most azt éreztem, mintha a golyóim körül matatna a Mester, majd ott is éreztem először bizsergést, majd annál többet, de nem tudtam pontosan definiálni mit is érzek. Egy ideig még különféle ingerek értek, mikor megszólalt a Mester:
- Most kicsit erősebb lökést kapsz, de csak rövid ideig – hangzott s már éreztem is, kicsit sziszegtem ettől, de hamarosan kikapcsolta a Mester.
- Na, milyen volt? – hangzott a Mester kérdése.
- Bizarr érzés, az biztos, Uram. – válaszoltam őszintén – de nem kellemetlen.
- Lehetne olyan is, de nem ez a cél, viszont ami most jön, az is bizarr lesz, de többször kellemetlen és a végén könyörögni fogsz, hogy engedjem már megtenni. – szólt nevetve a Mester és azt éreztem, hogy lekerülnek rólam az eddigiek. Most újra megfogja a farkamat és abba valamit beletol, ami kellemetlen érzést okozott, de nem fáj. Vártam egy darabig, de mikor már nagyon feszített, akkor megszólaltam:
- Uram, muszáj tovább tolnia?
- Nem, erre vártam, hogy szólj. – s megállt azzal, amit tett. – De ne reméld, hogy ennyi volt, mert most jön az igazi. – bíztatta nevetve és már éreztem is mire gondolt. Megmarkolta a farkamat és izgatta, húzogatta azt, mire lassan éreztem a kéj közeledtét s erre megmozdult a testem a kifeszítés ellenére is. A Mester csak ezt várta, mert ezt nézte kutató szemmel, s már el is engedte a farkamat. Felsóhajtottam erre, de hamarosan rájöttem, hogy a Mester mire gondolhatott. Éreztem, hogy lankad a farkam, de már újra éreztem a Mester kezét is és indult útjára újra a gyönyör, de a kéj elérése előtt újra csak összerándultam s már el is engedte a Mester. Könyörögtem:
- Uram, ne tegye ezt velem! Vegye, vigye végig, ez így maga a kín. – nyögtem ki.
- Pont ezt akarom! – hallottam a Mestertől. – Fogsz még jobban is ordítani a kéjvágytól és könyörögni, hogy tegyem végre meg, de nem, még nem. No, tegyük! – hangzott és újra indult a keze.
Így ment ez vagy még négyszer, miközben már tényleg dobáltam a testemet, ahogyan tudtam és kezdetben csak könyörögtem, de később már csúnya szavakat is kiejtettem a számon, szidtam a Mestert és mindennek elmondtam, de az erre most nem reagált, csak tette a dolgát. Végre, végig is csinálta és miközben az egyik kezével kihúzta a valamit a farkamból már spiccelt is a „tűzhányóm”. Beterítette a hasamat, mellemet, de még a fejem búbjára is jutott egy kevés. Teljesen elernyedten feküdtem, lihegtem. A Mester élvezettel nézte és hallgatott, várt. Végre egy idő után a légzésem normalizálódott, vonásaim enyhültek és lassan megszólaltam:
- Uram, bocsássa meg nekem, hogy az előbb olyan szörnyű dolgokat mondtam, amiket természetesen magam sem gondoltam komolyan és megérteném, ha ezek után félretéve cölöpjeimet alaposan eldöngetne, nyomokat hagyva rajtam és testemen, de értse meg, nem voltam észnél. – kérleltem a Mestert. Az hallgatott, majd odanyúlva levette a szemellenzőt rólam. Ránéztem a Mesterre és megértettem, hogy erre várt, így nem lesz büntetés ebből.
- Megérdemelted, s nem nagy ár azért, amit tettél, mondtál. – szólt a Mester. – Itt a vége a mai szeánsznak. Most eloldozlak, tornázz, mehetsz fürödni, zuhanyozni is, de elmenetel előtt még akarom hallani Tőled a köszönet szavát, meg egy rövid értékelést a mai szeánszunkról!
S ahogyan mondta kiengedett a kalodából, majd beült a fotelba és várt vissza. Egy idő múlva meg is érkeztem, kicsit tanakodtam az ajtóban, majd belépve térden állva mondtam el a köszönő szavakat. Végül törökülésben leülve a Mester elé a szőnyegre, folytattam az értékeléssel a szeánszról és a végén még azt is hozzáfűztem, hogy amit szerettem volna megtudni, a határaimat, azt sikerült.
Még beszélgettünk egy sort, s megegyeztünk, hogy újabb szeánszra is még visszatérek Hozzá. Akkor folytathatjuk az elektro-kezelést, lehetne akár orál játék is, mint szopás (bár tudom, hogy a Mester nem vetkőzik le Sub előtt, s nem engedi, hogy Hozzá érjenek, ezt tisztáztuk előre.)
(vége)