Mester vágyainak megvalósulása egy fiatalabb Mesterénél (3)

- Nem vagy nő? Jó, megbánod még, hogy férfinak születtél! - szólt a Mester.
A Mester felállt, inkább felpattant a fotelból és kézen fogva maga után húzott az ajtónyílásig, majd ott megállított. Újra felcsatolta nekem a csuklóbilincseket és karabinerrel kikötött az ajtófélfában lévő, erre a célra szolgáló fém malacfarkakhoz. X alakban álltam, de még a Mester feltette a bokabilincseket is és a távtartót, de most hosszabbat hozott. Nagyon szétfeszítette a lábaimat. Rosszat sejtettem, s már remegett a testem.
- Fogsz még jobban is remegni és meg fogod gondolni, mi jön ki azon a kis csacsogó szádon! – lihegte a Mester s folytatta az előkészületeket, amit elhatározott bosszúból.
Végignézte a kifeszített Subot és elégedetten húzta végig a kezét a mellemen, hasamon, majd markolta meg a farkamat és golyóimat összeszorítva, de már el is engedte, mert vette a lovaglópálcát és azzal kenegette az ágaskodó farkamat, amit a tanga nem nagyon tudott kordában tartani. Nem sokáig tette ezt, mert eldobta a pálcát, majd a karos gyertyatartót közelebb hozta és a szemembe nézett. Abban rémületet látott. Ezért letette a gyertyatartót és az asztalról hozott szájpecket, golyóst, és feltette, de keményen belehúzta a számba.
- No így, jó lesz! – hangzott a Mestertől. Csak bólogatni tudtam, megszólalni nem, de a szememben még ült a rémület. – No, akkor jöhet a kezelésed, hogy ne fázz! – nevetett a Mester s levette az egyik gyertyát, majd végig vezette elég közel, de nem túl közel a testem előtt. Mikor a térdemig leért, visszatért a hónaljaimhoz, de most úgy vezette a gyertyát, hogy kicsit meg is pörkölje a hónalj szőreimet, majd gondolt egyet és lejjebb vitte a farok közelében és ott is megtette. Megmozdultam, de pechemre, mert a láng elérte a bőrömet, így felnyögtem.
- Mondom, hogy ne ficánkolj! – hangzott – mert még megégeted Magadat . No, még kicsit melegítlek, mert meleg vagy, ugye? – kérdezte nevetve a Mester, deén nemet intettem a fejemmel. (A Mester nagyon vigyázott, hogy a tanga, de a combfix se kapjon lángra.). Letette a gyertyát s odalépve kigombolta a melltartót és levette, de hátulról már meg is markolta és csavarta a mell-bimbóimat alaposan. Most a tangát egy mozdulattal letépte rólam és a farkamat és golyóimat vette újra kezelésbe. Kis idő múlva egy álló tükröt húzott elő, szembe állította velem, hogy maga is láthassa magát a tükörben és mondta:
- Nézd, milyen szépen mutatsz ebben a combfixben. Kár, hogy a tanga már nincs rajtad.
Most otthagyott, hogy nézegessem magamat a tükörben, Ő meg különféle szerkezetet húzott elő a sarokból és állítgatta, próbálgatta. Érdeklődéssel figyeltem, de fulladoztam, mert a golyós szájpecek miatt nem kaptam elég levegőt. Végre a Mester is felfigyelt erre és levette/kivette azt a számból, de folytatta az előkészületeket. Végre mindent rendben talált, ekkor mellém állt és a tükrön át nézett a szemembe. Megszólalt:
- Tudod, sejted, mi fog következni?
- Nem Uram. – hangzott a válaszom.
- Mire tippelsz? – kérdezte a Mester.
- Valami szerkezet ez, ami lengő, pulzáló mozgást végez. – kezdtem, majd elakadt a szavam, a Mesterre néztem és elvigyorodtam.
- Mit találtál olyan mulatságosnak? – érdeklődött a Mester. – Rájöttél?
- Igen, azt hiszem, rá, Uram! Ez egy öööööööööö plug mozgató szerkezet, nem tudom a nevét helyesen, de már sejtem mi célt szolgál.
- Igen, az. – erősítette meg a Mester. – Mivel azt mondtad/állítottad, hogy sohasem volt Benned semmi és senki, így nem ezzel kezdjük, hanem egy tágítóval, ezzel. – mondta és mutatta is, amit előhúzott a háta mögül. – Így kicsit nehezebb lesz, az előbb kellett volna, mikor ott térdeltél a fotelnél, mert akkor derékszögben voltál, de így is jó lesz. Ezt most bekenem síkosítóval és az ánuszrózsádat is, meg ajánlom, hogy lazítsd el Magadat ott alul, úgy könnyebb lesz. Most kicsit előrébb teszed a lábaidat felváltva, hogy kissé szöget alkosson a tested, így ni, most jó. Akkor kezdem, Te meg lazítsd el Magadat! Jó. Lassan vezetem, nyomom be, s mint láttad van egy nagyobb átmérője, mikor azon átérünk, már magától becsúszik, így ni. Most pihenünk, hogy szokták a záróizmaid azt, ott.
A Mester odanézett, de gyorsan oda is nyúlt, mert kifelé csúszott a tágító belőlem.
- Hoppá. Ne told, inkább szorítsd össze, mert úgy bent marad! – hangzott a Mestertől. Iparkodtam, végre ráéreztem mit is kell tennem. (Már nem is fájt annyira.)
- Most kihúzom, és lassan újra beteszem. – hangzott és már nem is éreztem fájdalmat, mint az előbb. - Egy ideig bent marad, és hogy legyen mozgás imitációja is, így kapsz párat a korbáccsal a popódra, de úgy, hogy a tágítót is érje. – magyarázta a Mester és meg is tette. Csodálkoztam, mert nem is volt fájdalmas, sőt, talán kellemesnek is kezdtem érezni. (Elszégyelltem magamat ezen gondolatra. Hova jutottam.) Kb. tíz ütés után a Mester megparancsolta, hogy most nyomjam erősen s a tágító lassan kijött, kiesett a végén a parkettre.
- Ügyes, így kell ezt! Élvezted? – nézett most már az arcomba. Bólintottam.
- Kérsz még kávét, mert én innék? – szólt a Mester, de én inkább vizet kértem, így a Mester a kutyatálban azt hozott, de mivel így abból nem tudtam kiinni, így csőrös pohárba töltötte át és úgy itatta meg velem, közben maga is felhörpintette a kávéját.
- Akkor folytassuk! – hangzott a Mestertől és kis gondolkozás után elém állva megkérdezte: - kéred a golyós pecket a szádba, vagy hallgatsz?
- Inkább pecek nélkül, mert úgy kapok levegőt, Uram. – szólt a válaszom.
- Rendben, akkor most a statikus után a dinamikus jön, ezzel. – s mutatott a Mester a szerkezetre, amit már el is indított s újra síkosítót kent az ánuszomba, majd a szerkezet végén lévő plugra is, s azt lassan bevezette. Kicsit előre-hátra hintáztam, de mivel a Mester a kezét a popómra tette, így kifeszítettem magamat és tartottam az állást. A plug lassan mozgott bennem. A Mester figyelt engem, én belülre figyeltem, koncentráltam és egy idő után elmosolyodtam.
- Kezded élvezni? – kérdezte meg a Mester, mire csak bólintottam.
- Akkor kicsit gyorsítunk. – szólt a Mester és állított a szerkezeten. Éreztem a változást, de ez is tetszett, amit ki is nyilvánítottam:
- Igen, ez az, csuda klassz! - hangzott tőlem. – Köszönöm, Uram! – tettem hozzá szinte azonnal.
A Mester elmosolyodott s hagyta járni a szerkezetet. Addig maga tett-vett a háttérben. Levette az ágyat borító takarót, így előtűntek az ágy mindkét végén a kalodák, de az ágyra sötét gumilepedőt terített. Egy asztalon odagurított egy szerkezetet s különféle csipeszeket, eszközöket is odakészített. Mikor készen lett, visszalépett a már sugárzó arcú Subhoz, hozzám, aki élvezte a dolgot és megkérdezte:
- Elég volt, jöhet más tortúra is?
- Igen, Uram! – feleltem, de kicsit elfelhősödött az arcom a tortúra szóra.
- Csak az lesz, amit kértél. Most jön az elektro-kezelés. – nevetett a Mester.
Leállította a szerkezetet, majd kihúzta a plugot és lassan kiengedte a kezeimet is a felső ajtófélfán lévő kapcsokból, de rám parancsolt, hogy a bilincseket a csuklóimról és a bokáimról ne vegyem le, a távtartót igen. Megengedte, hogy elmenjen WC-re is közben. Visszajőve itatott még vizet is velem, de most kutyatálból s megengedte, hogy a vízben feloldjam a kalcium és magnézium tablettáimat is a görcs ellen. Folytatás előtt a combfixet is levetette rólam.
(folyt. köv.)