Mester vágyainak megvalósulása egy fiatalabb Mesterénél (2)

A lovaglóostorral való első találkozás után jött az újabb utasítása a Mesternek:
- Le a gatyáddal a térdedig! – hangzott, aki újra elindult a szomszéd szobába és már jött is vissza kezében több bőr pertlivel, amivel a faroktőmnél megkötötte a farkamat, majd külön-külön a golyóimat is. – Most ide is kapsz csipeszeket! – hangzott s egy nagyobbat a farok aljára tett, majd kisebbeket a golyókra. Azokat is megmozgatta, élvezte a fickándozásomat, majd lassan leszedte felülről a csipeszeket s morzsolni kezdte a mell-bimbóimat. Vonaglottam, sziszegettem közben. Most a Mester odament az ablak előtti fotelhez, beleült és maga elé intett. Levetette az atlétámat. A Mester kézmozdulatára letérdeltem és a Mester cipőit kezdtem nyalogatni. (Eddig végig fekete pantallóban volt, makulátlan tiszta, fényes, fekete cipőben és fehér ingben.) Egy idő után, miközben kaptam a lovaglópálcával a hátamra, de a seggemre is, felállított a Mester és kezdte leszedni a csipeszeket rólam, de a bőr pertlik maradtak. A farkam és golyóim is szépen vörösödtek, kékültek. - Ha szado mester lennék, akkor most mögéd lépve fenéken és tökön rúgnálak, de ezt nem teszem. – jelentette ki a Mester.
- Köszönöm, Uram! – hálálkodtam.
- Viszont kapsz egy bilincset a csuklóidra hátul, de előbb vedd le a gatyádat teljesen és a zoknijaidat is! – kelt fel a Mester. Visszatérve feltette a bilincset a csuklóimra a hátam mögött, majd folytatta: - Most térdre és szét a lábaidat is és hajtsd a fejed a fotel ülésére. Három pontnak stabilnak kell lennie! – heherészett a Mester. – Úgy s most számolj! – adta ki az utasítást és már le is csapott felváltva a talpaimra, vádlikra, combokra, popóra és a hátamra is a lovaglópálcával.
- Huszonkilenc, harminc. – számoltam egyre nehezebben és sziszegve.
- Állj fel! – hangzott az újabb parancs. Bár iparkodtam, próbálkoztam, de nem tudtam talpra állni, mindig visszazuhantam a térdeimre, így a Mester a könyökömnél húzott fel.
- Ezt még gyakorolni kell! – szólt nevetve a Mester. – Most leveszem a kötőfékjeidet és meglátjuk, tudsz-e fejni? – hangzott Tőle nevetve. – Várj, előbb tornázz párat, kézzel is, majd most térdre újra, ide elém és verd ki a farkad, ide a cipőmre! – hangzott a parancs. Próbálkoztam, de nem sikerült a kiverés, majd újra nekiláttam, de akkor már siker koronázta és a Mester egyik cipőjére spricceltem. – No, most szépen tisztára nyalod! Megértetted?
- Igen, Uram! - válaszoltam és már hajoltam is a cipőire és felnyaltam az ott lévőt.
- Ügyes, felállhatsz, tornázz! – szólt az utasítása újra.
Mikor kimozogtam magamat, akkor spéci gyakorlatokat rendelt a Mester. Előbb levette a távtartót és a bilincset is rólam: kéz-állás, híd-állás, négykézlábon menés, békaugrás stb. s közben jókat nevetett látva csetlés-botlásaimat, no meg a farkincám himbi-limbijét. Mikor kiszórakozta magát a Mester, újra maga elé intett és visszatette a bilincset, valamint felkapcsolta a bokabilincsekre a távtartót is és visszaparancsolt térdre s a fejemet a fotelba. Eligazgatta a lábaimat, majd a szekrényről tea-mécsest hozott és kellő távolságból popómra csöppentette annak tartalmát, amit megismételt egy másikkal is. Jól tűrtem ezt, még csak nem is sziszegtem, vonaglottam meg.
- Jól van, ügyes vagy, ugye élvezed kis ribancom? – szólalt meg a Mester – majd fogsz még fickándozni, mikor megdermedten leverem rólad. – folytatta.
A dermedési idő alatt a Mester azzal szórakozott, hogy talpaimat és belső combjaimat ütötte változó ritmusban és erősséggel. Kis idő múlva lenyúlt és az egyik megdermedt stearincseppet megpróbálta lehúzni a bőrömről, de erre már felszisszentem, mert beleragadt egy pár szőrszálamba.
– Aha, már kezded érezni és élvezni is. – szólt a Mester, de mivel nem válaszoltam egy nagyobbat húzott a popómra.
- Aúúúúúúúúúú – hangzott tőlem, majd kapcsoltam: - Igen, Uram! Élvezem, tegye, még velem, kérem szépen, Uram! – folytattam szaggatottan.
- Meg lesz. – jelentette ki a Mester és egy sokágú korbácsot fogott a kezébe, melyet megforgatott és úgy csapott le azzal, hogy folyamatosan a popóm felöl ért az ütés, s verte le róla a sztearin cseppeket. Sziszegtem, de jól tűrtem. A Mester alaposan végigdolgozta a popóimat, majd a derekamat is, majd forgatási irányt váltott és most másik irányban forgatta a korbácsot, mely alulról érte a combjaimat, de levitte a vádlikon át a talpaimra is, majd vissza.
- Élvezed, kis ringyóm? – szólalt meg a Mester, szinte azonnal jött is a beleegyező válaszom. – Akarod, a pinádat is megdolgozzam? – hangzott a kérdése, amire kevésbé hangosan jött a válaszom, ezért újra kérdezte, de most már ezt válaszoltam:
- Uram, kezedben a testem, azt tehetsz velem, amit csak akarsz, miért kérdezel ilyeneket tőlem? A tabuimat ismered és elfogadtad, hogy megtartod.
- Mert Tőled akarom hallani kis ribanc, hogy élvezni akarod-e? – jött a Mester válasza. Nem tehettem mást, mint így válaszoltam:
- Uram, kérem, dolgozd meg a pinámat is, mert megérdemlem, rossz voltam.
Így is történt, sziszegtem és vonaglottam is ez alatt, de kibírtam. A Mester abbahagyta a korbácsolást, ami nem erős, de módszeres volt s arra utasított, álljak fel. Levette a bilincseket és a távtartót, majd tornát rendelt, miközben Ő kiment. Magának hozott be egy csésze kávét, de nekem is, igaz azt kutyatálban, amit letett a földre és intett:
- Idd ki! – hangzott. Kicsit gondolkodtam, majd letérdeltem, négykézlábra álltam és úgy próbáltam kilefetyelni a tálból a kávét, ami nehezen, de sikerült is.
A Mester megdicsérte ezért. Kis idő múlva a nyakörvemre rákapcsolta a pórázt és azzal megsétáltatott, különösen a másik szobában az asztal körül - időt hagyva – a bámészkodásomra, az eszközök szemrevételezésére. Mikor elégnek találta, megszólalt:
- Subocskám, akkor most a második része következik a szeánsznak, főleg ezek felhasználásával, bevetésével. Van, amire különösen vágynál?
- Ha lehet kérnem Uram, akkor az elektro-kezelést ne hagyja ki nálam! – Majd kis gondolkozás után hozzátettem: - Még a kalodát és az András keresztet is kipróbálnám, ha beleférne a második rész idejébe.
- Rendben – hangzott a Mestertől. – De előbb valami más következik, amitől igazi ribancnak fogod Magadat érezni, mert az is leszel. – hangzott és a Mester felvett egy csomagot és a kezembe adta. – Oda mész a fotelodhoz és ezeket felveszed magadra! Megértetted? Siess!
- Igen, Uram, máris. – jött a válaszom és felállva, kezemben a csomaggal, elindultam a fotel felé, miközben már belelestem abba. – Mi ez? – kiáltottam fel meglepetéssel.
- A kis ribanc ruhái. – nevetett a Mester és élvezettel végignézte, ahogyan felhúzom a lábaimra a combfixet, majd felveszem a falatnyi tangát és a melltartót. Mikor végeztem magához intett és forgatott, majd sétálni küldött végig a másik szobán oda-vissza. – Hogy tetszik a fehérneműd? – kérdezte meg nevetve.
- Hááááááááááát – kezdtem - kicsit bevág ez a tanga itt a popómnál, de érdekes. Nem sokat takar, az biztos!
- Miért, Te nem ezt szereted, ha valódi nő van benne? –kérdezte tovább a Mester.
- De igen, de én nem vagyok nő! – jelentettem ki büszkén s ahogy kimondtam már éreztem, rosszul tettem. Bizony rosszul, mert a Mester dühbe jött és rám rivallt:
- Nem vagy nő? Jó, megbánod még, hogy férfinak születtél!
(folyt. köv.)