Mester vágyainak megvalósulása egy fiatalabb Mesterénél (1)
2014. 07. 18. 16:46 | Published: 1260x
A blogban volt egy kérdés nem régen, hogy mester-e az, aki jelentkezik subként másnál s erre ígértem egy történettel a választ, hozzászólást. Íme a történet:
Magam is Mester vagyok, de több Subomnál tapasztaltam furcsa, vagy csak számomra érthetetlen dolgokat, jelenségeket, ezért elhatároztam, hogy magam is kipróbálom a Sub létet.
Subként a Mesterrel az interneten megismerkedvén, többször is csevegtem. Nem titkoltam el mivoltomat, célomat ezzel s megállapodtunk a határ-cölöpökben, melyeket én tűzhetem ki (tabui), s melyeket a Mester ígérte, a szeánsz során, végig figyelembe vesz, betart. Ezek a következők voltak: vér, tűk, pisi, kaki tilalma, szadizmus hanyagolása, azaz nyomnélküliség; végül az arcul ütés és leköpés tilalma, továbbá az anális szex tilalma.
Mikor ezek megbeszélésén, egyeztetésén már túl voltunk, a Subként alig vártam, hogy sor kerülhessen az első szeánszra is. Megbeszéltük az első szeánsz idejét és a helyet is, ahova mennem kellett. Az utolsó éjszaka az izgalomtól alig aludtam. Reggel felkelve letussoltam, majd délelőtt újra, mert izgalmamban leizzadtam. Majd felvéve a megbeszélt ruhadarabokat (slip, atléta, póló, nadrág, pulóver) és kabátomat elindultam a megbeszélt címre. Már előző este kinéztem az interneten mivel, hogyan kell mennem, így nem volt gondom. A villamoson iparkodtam nem arra gondolni, ami reám fog várni ott, de azért gondolataim csak vissza-visszatértek arra. Be kellett valljam magamnak, hogy rettentően izgulok. Talán már el is tántorodtam volna, visszamondanám, ha tehetném, de már nincs visszaút, oda kell mennem, hogy kipróbáljam, megtapasztaljam, amire mindig is vágytam: a saját határaimat.
Azzal próbáltam elterelni gondolataimat, hogy elképzeltem újra és újra a helyszínt, ahova megérkezem, s a Mestert, ahogy meglátom belépésemkor. (Utólag be kellett vallanom, hogy nem sikerült!) Végre leszálltam a villamosról, majd egyenesen a ház felé tartottam és megnyomtam a megadott kapucsengőt. Izgatottan vártam, de már hallottam a Mester hangját, berregett a kapu és beléptem, majd fellifteztem a megadott emeletre. Kilépve már meg is láttam a Mestert az ajtóban. Köszöntöttük egymást. Az beinvitált, majd becsukva az ajtót kissé meglökte a hátamat. Előrébb léptem az előszobában, megfordultam, de közben már hallottam is a Mester utasítását:
- Most üdvözölsz, Te ribanc! Itt bent!
- Igen, Uram! – hebegtem, de csak álltam, mert nem tudtam mit tegyek. Végre észhez tértem és elkaptam a Mester kezét és megcsókoltam előrehajolva.
- Azért! – hangzott a Mestertől. –Vedd le a kabátodat, cipőidet itt, majd ott a WC jobbra, ha kell. Utána kezet mosol a következőben, a fürdőben és úgy jössz be a szobába, oda! – mutatta a Mester s meg sem várva elindult be mellettem a szobába. Pisiltem, kezet mostam, majd odaérve megálltam a szoba ajtajában, felmérve a terepet:
Egy szobát láttam maga előtt, s jobbra az ajtón túl egy másikba is beláttam. Az első szobában is félhomály volt, a szekrénysoron több gyertya égett, de a redőnyökön áttűzött a délutáni napfény. A gyertyák között láttam tea-mécseseket, de egy karos gyertyatartóban is égett néhány szál gyertya. A másik szobában nagyobb volt a félhomály, de az ajtófélfában már láttam spéci eszközöket (kampókat) és a másik szobában egy asztal körvonala, lapja is felderengett, amin különféle eszközök voltak kirakva módszeresen sorban, rendben. Magamban elámultam ezen a renden, de elismeréssel is adóztam annak s a Mesternek ezért. Még talán nézelődtem volna, de hirtelen ezt hallottam:
- Csak nem nézelődni jöttél ide? – hangzott a Mester hangja. – Azt mondtam, hogy állj meg és nézelődj az ajtóban, vagy mit? – reccsent a hang újra sürgetőn.
- Nem, dehogy, Uram! Azt parancsoltad, hogy jöjjek be a szobába. Itt vagyok. – mondtam és már léptem be a Mester elé. Ahogy ráemeltem a tekintetemet láttam, hogy valamit rosszul tettem, mert a Mester arca elsötétült és ezt hallottam:
- Ezért a pimaszkodásért tízet kapsz, majd büntetésül, de most vedd le előbb a pulcsid, pólód és a nadrágodat is! Oda tedd a sarki fotelba, majd ide visszajössz, letérdelsz elém a sarkaidra, combjaidra teszed a kezeidet, és úgy vársz további parancsomra! Megértetted?
- Igen, Uram! – hangzott a válaszom, majd meg is tettem, amit parancsoltak és már térdeltem a Mester előtt. Az lassan körbejárt, itt-ott megsimította a testemet, és mikor újra elém ért a gatyámon át megmarkolta a farkamat és a golyóimat is.
- Sssssssssssss. – szisszentem fel erre. – Bocsánat Uram a golyóim kissé érzékenyek, ezt előre jeleztem. – tettem hozzá halkan. A Mester állt, várt, majd elbődült:
- Kérdeztem? Nem! Na, ugye. Akkor ez újabb tíz ütés, és most megkapod együtt a húszat. Dőlj előre, bokafogás és számolj! – hangzott a Mestertől, aki már mögém is lépett és csattogott a popómon a kimért húsz, változó erősséggel.
- Tizenkilenc, húsz. – hangzott a hangos számolásom. Majd mivel újabb utasítást nem kaptam, felegyenesedtem, de közben már éreztem is a Mester kezét a hátamon, aki lenyomott és hallottam közben:
- Kaptál arra utasítást, hogy felegyenesedj? Ugye nem, akkor? Még tízet kapsz ezért, de ezt már nem a seggedre, hanem a combjaidra, meg a vádlidra. Számolj! – hangzott és már csattant is a vonalzó most.
- Tíz – számoltam és úgy maradtam. Éreztem, hogy a Mester a gerincemen húzza végig a kezét, majd már a kezeit az oldalaimon, így kicsit megbizseregtem, de tartottam magamat, mert bár csiklandós vagyok, de ezt még el tudtam viselni.
- Állj fel, kezek a tarkón! – hangzott a parancs a Mestertől. – Láttam, éreztem, hogy csiklandós vagy, akkor ezt most végigvisszük. – szólt a Mester félhangosan és húzta kezeit az oldalamon, majd hasamon, combjaimon, végül elért a mellbimbóimhoz, de ott nem csak csiklandozott, de erősen meg is szorította csavarva azokat az atlétán át.
- Ssssssssss – hangzott újra tőlem, kicsit meg is mozdultam, de fékeztem mozdulatomat.
- Ügyes, tudsz uralkodni Magadon. – hangzott az elismerés a Mestertől s közben ellépve hatalmasat csapott a popómra visszakézből, amire kissé előrébb léptem a váratlanságtól és annak erejétől, de vissza is álltam eredeti állásomba. – Jól van. – dicsért meg a Mester, majd átment a másik szobába és valamit felvett az asztalról, de jött is vissza. Önkéntelenül is arra fordultam, mire a Mester harsogott:
- Kaptál utasítást a nézelődésre? Ugye nem? Akkor?
- Igen, Uram, nem. Bocsánat Uram! – hangzott azonnal. A Mester visszaérve elém állt, az arcomba nézett merően, majd a hozott csipeszeket fel akarta tenni a mell-bimbóimra, de az atlétám útban volt, így kicsit tétovázott. Már mozdultam, fel is húztam és át a fejemen az atlétámat. Utána gyorsan újra az előírt pózba álltam, de kicsit remegtem, hogy Mestere hogyan ítéli meg segítő tettemet. Az egy ideig merőn nézete, várta, hogy jobban remegjek, majd arcon veregetett:
- Jól van, ezért nem kapsz büntetést, de csipeszeket igen! – szólt a Mester és már tette is fel azokat a mell-bimbóimra, majd a hónaljamba, végig a testem oldalán és pár jutott a hasamra is, bár ott feszes volt a bőr, ezért nehezebben ment. Kicsit sziszegtem. – Ezek csak fa csipeszek, ezek nem olyan erősek, mint a fém, vagy a krokodil csipeszek, mert azok „harapnak” is. – hangzott a Mestertől. Majd kezeivel birizgálni kezdte a csipeszeket és élvezettel nézte, ahogy remegek, elhúzódom, sziszegek ettől. – Kicsit rajtad maradnak, s megszokod, de sokkal rosszabb lesz, ha majd leveszem azokat!
- Igen, Uram! – hangzott a beleegyezésem kissé erőtlenül.
- Nem nézel utánam! – intett a Mester és újra a másik szobába ment, majd visszatért, már kezében egy lovaglópálcával. Megrémültem, mikor megláttam. A félelem kiült a szemembe, tekintetembe, mert azt gondoltam azzal akarja leverni rólam a csipeszeket. Mester élvezte egy ideig a félelmemet, majd meglendítette a lovaglóostort s lecsapott, de nem a csipeszek valamelyikére, hanem a gatyámon át a már álló farkam végére. Csattant a pálca, de az ütés nem volt erős, csak váratlan.
- Ssssssssssssss – hangzott tőlem, kissé előre is görnyedtem, de hamarosan visszaálltam eredeti állásomba s vártam. A Mester most ott ütött meg, ahol nem volt rajtam csipesz, főleg a combjaimon, vádlijaimon, de kaptam még a farkamra is.
(folyt. köv.)
Comments (0)