Beszámoló a II. Pixie Sportnapról (8)

Persze nem csak a bdsm-társasjáték volt az egyetlen esti szórakozási lehetőség pénteken (ennek leírására, ismertetésére visszatérek), mert mozgalmas élet zajlott a billiárd teremben is. Itt különösen a dákó és mell-bimbók összekötése rövid láncokkal és az így történő játék adott élvezetes izgalmakat játszóknak és nézőknek egyaránt. Többször került sor a dákó alátámasztó villa helyett is szolga „alkalmazása”. Különösen az egyik Dom által a subrinája hanyatt fektetése a posztóra, váltott ki izgalmakat, mivel a lábai között, a punciján vezetve a dákót végezte el a lökést. Ennek helyeslő hangjait még néha a bárnál is lehetett hallani. Mindenki jól szórakozott, de azért éjfélre elcsendesedett a motel, aludni tértünk.
Szombaton reggel sokan korán keltek. Voltak, akik úsztak, de sokan megtartották a reggeli bemelegítő futást is, sőt a reggeli tornára is szép számmal összegyűltünk. Itt is kihirdetésre került, hogy 10 órakor indul a róka-vadászat terepen verseny. Arra való tekintettel, hogy szinte minden jelenlévő indulni akart ezen a versenyen (előző este a párok-keresése, kiválasztása is sok izgalmat okozott), így végül három rókát kell levadásznia a résztvevőknek. Mindhárman Subok, róka-fik voltak természetesen. Mester6van „rókája” mellé még két, másik került közönség-szavazattal megválasztásra. Mindhárman szép szál legények voltak, ezért nehezítésként kaptak bokabilincset hosszabb láncokkal, valamint farkuk, golyóik és mell-bimbóik is össze lett kapcsolva láncokkal, de viselhettek tangát éppen ezért.
A három „róka-fi” negyed órát kapott arra, hogy kellő idejük legyen elhelyezkedni a terepen. Majd 10 órakor, kürtszóra indulhattak az agarak és agár-szukák is gazdijaik nélkül csatába, azaz a róka-vadászatra. Sokan, a nézők közül, a terepen elhelyezkedő magaslesekre kapaszkodtak fel, mások a motel tetejéről figyelték/követték a vadászat fejleményeit. Majd fél óra eltelt már esemény nélkül, mert az agarak nem találtak a rókák nyomára. Ezért a – bírók engedélyével - gazdijaik is csatlakozhattak az agaraikhoz azzal, hogy Dom- szukaagár, és Domina-Sub páros esetén nem, de más párosítás esetében pórázt kellett használniuk. Viszont hangokkal nem szabadott senkinek sem az agaraiknak irányítást, ötletet, útmutatást adniuk.
Fél óra után sikerült az első róka-fit felverni. Izgalmas verseny kezdődött, mert az ügyesen kitért az üldözői elől. Kihasználva a terep adottságokat, mint patak, tó és a bokros részek, el-eltűnt üldözői elől. Hosszas, élvezetes hajsza után mégis csak kezdték már bekeríteni több oldalról is. (Igaz, maga a róka-fi is kezdett látszólag fáradni a hajszában.) Végül az egyik tisztáson sikerült a bekerítés. Utolérték. Az agarak és agár-szukák vegyesen ráugrottak, leteperték, földhöz szorították, míg a bírók is odaértek. A bírók kihirdették a győzelmet, így a róka-fit diadalmenetben vezették a motel elé, a tisztásra az agarak. Az ottani fák közötti rúdra „akasztották” kifordított „bundában”, ami azt jelentette, hogy kezeit csuklójánál összekötötték és azon, valamint a bokabilincseihez kötött láncokon át vezették a rudat a hátán s úgy lógatták hassal a föld felé a rúdra. Elég kényelmetlen lehetett számára így lógni.
Az ujjongó agarak bőszen a következő róka-fi keresése után vetettél magukat és már csatarendben próbálták becserkészni a terepet. Az együttes cselekvés hamarosan sikerre is vezetett. A második róka-fit is kiugratták a rókalyukából és már ügyesebben elállva a lehetséges menekülő utjait, hamarabb el is kaptál a „grabancát”. A bírók döntése után, Ő is odakerült „kiakasztva” róka komája mellé a rúdra, hasonlóan. Már csak a harmadik róka-fi volt hátra. Érte már nem csak Mester6van, de régebbi Domja is izgult. Ezért segítette elrejtőzését ötletadással, míg az agarak a második róka-fi elfogásával és kiakasztásával voltak elfoglalva. Egyes nézők persze látták, de érdekük volt hallgatni erről.
A versenyben lévő Domok és Dominák agaraikkal közös haditanácsot tartottak a motel előtt. A még gondosabb kidolgozott terv szerint kezdték módszeresen átfésülni a terepet, de hosszú ideig sikertelenül. Már majdnem újabb egy óra is eltelt hiába. Kezdett lelombozódni az agarak harci kedve, mert sehol sem találták a gaz rókáját. Ekkor az egyik agárnak valami eszébe jutott és a Domjához fordult elmondani teóriáját. A közelben lévő bíró ugyan szabályszegésnek minősítette ezt „megbeszélést”, amiért harminc korbácsütést ki is rótt büntetésül, de az csak a játék végén került végrehajtásra. Így a Sub-agár elmondhatta, majd el is kezdhette az ötlete megvalósítását: végigjárta a terepen lévő magasleseket, de nem csak a föld színén megközelítve, hanem mindegyikre fel is mászott, alaposan körül”szaglászott” ott, fent. Így hamarosan az egyiknél, fent, a magasles padjában meg is találta az oda elbújt, utolsó róka-fit. Ugyan az gyorsabb volt nála, mert mikor kinyitotta a pad tetejét azonnal kiugrott onnan, leszaladt a létrán és elfutott előle, de a zajra, és az megtaláló agár „csaholására” a többi agár is felfigyelt. Szagot kaptak, fellelkesedtek újra, közösen üldözőbe vették és sorsa hamarosan beteljesedett az utolsó róka-finak is. Őt is elkapták, leteperték, és míg a bírók odaértek, kicsit meg is taposták, kitöltve rajta dühüket, addigi elkeseredésüket. Majd diadalmenetben hozták és kiakasztották a rúdra a másik kettő mellé, de középre. (Azért szerencséje volt, mert sokkal rövidebb ideig lógott csak a rúdon, mint a másik kettő róka-fi.)
A győztes agarak és agár-szukák összegyűlve, hangosan követelték, hogy legyen jutalmuk nekik is, amiért a róka-vadászat sikeresen és eredményesen lezárult mindhárom róka-fi elkapásával. Különösen az után lettek hangosabbak, hogy a korábbi bírói döntés hatására az utolsó róka-fi nyomára lelő Sub agáron ott, mindenki előtt, az egyik rúdhoz felkötve és azon függve, csüngve, forogva, végrehajtották a bírók a kiszabott harminc korbácsütést.
A bírók összedugtál a fejüket és hallva az agarak, de a dominánsok követelését is úgy döntöttek, hogy itt és most három subrina leszophatja, ezáltal felállíthatja, majd másik három subrina meghághatja/lovagolhatja a földre hanyatt fektetett és a többi agár által széttett lábakkal és kezekkel lefogott róka-fikat. Mindenki megelégedésére megtörtént a rókák meghágása a kiválasztott agár-szukák által. De az agarak még elégedetlenkedtek, mivel őbennük még tombolt a vágy, a düh.
Így a bírók második büntetésként elhatározták, hogy a három róka-fi késő délután vesszőfutáson vesz részt. Míg mi ebédelünk, addig ők függesztve maradnak, majd mehetnek ebédelni és pihenhetnek a vesszőfutásig. Ott el kell haladniuk oda-vissza a mostani három-három subrina vezetésével mindazok között, akik résztvevő dominánsként, vagy agarakként küzdöttek a róka-vadászatban. Viszont minden sorban álló, minden rókára, csak egyszer sújthat le oda-, és visszafele. Azt az eszközt, amivel ütni akar, maga választhatja, viheti, így az lehet bot, korbács, csalán stb., de a bíróknak az eszközt előzetesen jóvá kell hagyniuk.
Mivel azért eléggé elszaladt az idő, így mentünk ebédelni, majd a melegre tekintettel délutáni sziesztát tartottunk. Voltak, akik fürödtek, lubickoltak, napfürdőztek a medencében, medencénél. Már ebéd közben is izgatottan tárgyalták az asztaloknál az étteremben, de a délutáni szieszta-időben felerősödtek azok a hangok, melyek nem helyeselték a délutánra tervezett és az agarak által kierőszakolt vesszőfutás megtartását.
Azzal érveltek, hogy az agarak Subok, azaz alárendeltek, nehogy már azok döntsenek arról, hogy a Domok és Dominák mit tegyenek itt. Kár volt a bíróknak engedniük a népszavazás hatásának. Mások meg úgy vélekedtek, hogy akkor már a róka-fik meghágatása, meglovagoltatása sem volt helyes, támogatandó cselekedett, még ha ez kellemes is volt a róka-fiaknak és subrináknak is, ezért a kellemes után viseljék el a kellemetlenséget is. Sokáig csatáztak az érvek-ellenérvek. Táborok alakultak, szervezkedtek egy-egy vélemény mellett, vagy ellen. Sokáig döntetlenre állt a „meccs”.
Azt csak később tudtuk meg, hogy a róka-fikat „vezető” subrinák Domjai egy véleményen voltak. Így arra utasították a saját subrináikat (azokkal egyetértésben), hogy a rókafiakat csuklóiknál fogva hosszú szíj helyett röviden fogva a szíjat vezessék, mert akkor kevesebbet kap(hat)nak a róka-fiak, nehogy a subrinákat érje az ütés/csapás; másrészt pedig a tempó legyen olyan gyors, amennyire csak lehet (akár futólépésben is), mert akkor is kevesebb idő marad a két oldalt állóknak a lendítésre és lecsapásra. Hamarabb végig érnek a sor között oda- és vissza.
A bírók összeültek a szieszta végén, meghallgatták az előadott érveket-ellenérveket és visszavonulva hosszas vita után úgy döntöttek, lesz vesszőfutás, az eredeti tervek szerint.
(folyt. köv.)