Üres szobában, sötétségben…
2014. 05. 02. 16:55 | Published: 1128x
Amikor megérkeztem hozzád, felsétáltunk és már az üres szoba látványától izgalomban voltam, csak a szék volt és az eszközök a falon…
Leültettelek a székbe, áthajoltam a válladon és a füledbe súgtam, ma az enyém vagy csak az enyém. Sőt mindig is az enyém vagy, mivel a kulcsaid nálam vannak.
Ahogy a falad végig néztem, a szép bilincsektől kezdve a láncokon át, a köteleken és egyéb nyalánkságokon át, minden ami szem szájnak ingere megvolt.
Elkezdtem előbb a kezeidre rakni a bilincseid, majd pedig a bilincseket összekötöztem a kötéllel oda hajoltam a füledbe súgtam;
- Elég kényelmes?
- Igen..
Még kis sem mondtad teljesen de már húztam a kötéllel még jobban rajta, nem a kényelem volt nálam a fő szempont. Csak kicsit fentebb ültél a székedben. Szólni nem mertél.
Aztán szem takarót helyeztem a fejecskédre és kérdeztem, hogy nem látsz e benne.. Majd a bilincseiden is kicsit állítottam még, a kényelemre törekedtem, hogy minél jobban fészkelődsz, majd fájjon a bilincs.
Majd letérdeltem eléd és simogatni kezdtem a combjaid. Az egyik combodra hajtottam a fejem és miközben játszadoztam az erényöveddel, nagy élvezettel néztem, ahogy növekedésnek indul benne a farkad.
Pucér tested libabőrös volt, annyira hamar növekedésnek indult a farkad.. Kérleltél, hogy engedjelek el, hagy igazítsál az övön, de nem tettem eleget a kérésednek!
- Hogyan igazíthatom meg én?
Arra kértél, hogy a gyűrűt igazítsam vissza, ne húzzam előre…
De ahelyett, hogy a kérésednek eleget tettem volna, inkább csak lentebb húztam a farkadról és elkezdtem vadul dörzsölni a kilógó makkod, a zacskód pedig morzsolgatni, beindítottam detonátort benned, megállíthatatlan volt a farkad növekedése, akár, hogy is próbáltad volna vissza folytatni magadban ezt az egészet.
Nem ment, pedig téged nagyon zavart, ha a szemeid bekötötték vagy akár mi, de most ez sem volt mentségedre, hogy a hím tagod ne kezdjen el egyre jobban a kis ketrecbe dagadni.
Felálltam és a lovas pálcát emeltem le a falról, lassan, finoman és érzékien kezdtem el a combjaid, az erényöved minden egyes kis résein simogatni a férfiasságod.
Élveztem és te egyre jobban mondogattad, hogy nagyon fáj, kérlek vedd le az övet…, de mivel nem volt közelemben a kulcs így nem vettem le, de amúgy sem szerettem volna megfosztani tőle a kis rabom, jobb ha rajtad van.
Majd hatalmasat csaptam a combjaidra, pirosan izzott a lovas pálca formája a combodon, majd mikor körbe sétáltam a szék mentén melletted és megálltam, csak úgy néztelek lehajoltam és egy hatalmasat vágtam a padlóra vele..
Te pedig ugrottál a székbe és a tested minden egyes porcikája bele remegett! Féltél, hogy te is részesülsz egy ilyenben.
Majd felálltam és elkezdtelek faggatni, hogy miért vagy ilyen rossz fiú hozzám..
Hirtelen minden bűnöd elfelejtetted, még a cukkolásaim is.
Azért én mindegyik bűnöd jutalmaztam, hol karmolással, hol harapással, hol pedig a pálca csattanásával a bőrödön.
Majd mikor fel akartam soroltatni, ismét elfelejtetted amiket felsoroltam, ekkor már jobbnak láttam csak az övre koncentrálni, mert annyira bebújt a kis cellájába, hogy már alig látszott a makkod is.
Nem szereted a fájdalmat, de ha az erényöved izgatják, azt bírod, bár nem sokáig..
De én akkora élvezettel kezdtem el játszadozni. Hogy észre sem vettem, hogy már 3 órája szenvedtetlek ott a székbe és alig használtam még eszközt rajtad, de rendesen folyt a farkadból a nedved..
Miután végeztem veled, a kezeiden hagytam a bilincset és elküldtelek a konyhába, hogy lepj meg valami reggelivel minket.
Reggeli után folytattam a gyötrésed..
Eléggé szenvedtél a nap végére az övecskében. De mikor távoztam tőled, még mindig rajtad díszelgett, nem ajándékoztalak meg téged az élvezettel. Viszont te megajándékoztál engem vele..
Comments (1)